A kísérleti elektronika és dark pop világainak határmezsgyéjén alkotó fllozz új dallal jelentkezik: az „again” egy sötét, sebezhető utazás a társfüggőség világába. A korábbi megjelenésekhez hasonlóan az új dal is egyszerre nyugtalanító és magával ragadó – egy erősen kontrasztos zenei univerzum, amely egyszerre hipnotikus és feszült.
Aki hallotta a korábbi „lighter” című dalt – amely az aurás migrén szürreális, testből kilépő élményét dolgozta fel –, tudja, hogy fllozz nem fél szembenézni a legmélyebb, legnyugtalanítóbb érzésekkel sem. Az „again” ezt az utat folytatja – újabb réteggel mélyítve fllozz különleges, személyes hangon megszólaló zenei világát.
Az „again” azt a törékeny pillanatot ragadja meg, amikor már érezzük, hogy valami nem működik egy kapcsolatban, mégsem vagyunk képesek kilépni belőle. Bár már tisztán látjuk az igazságot, a cselekvéshez szükséges erő vagy önbizalom még hiányzik – ezért hagyjuk, hogy a másik döntsön helyettünk. És talán még vágyunk is erre a külső döntésre. Legalábbis akkor úgy tűnik.
A zene ezt az érzelmi állapotot mélyíti tovább: a törékeny, szinte könyörgő ének feszült, pulzáló basszusra épül – mintha a lassan elkerülhetetlenné váló visszaesés súlyát hordozná.
„Többször szembe kellett néznem azzal az érzéssel, amikor nem éreztem magam elégnek, és valaki más visszajelzése fontosabbá vált, csak hogy mutassa az utat. És nem is feltétlenül párkapcsolati helyzetekre gondolok.” – meséli fllozz.
„Ebben nagyon könnyű elveszni, óriási feszültség van benne, és sosem lesz jó vége.”
A dalhoz készült videóklipet Mazzag Izabella rendezte. A két főszereplő, Kanyó Katalin és Engelbrecht Patrik egy erőviszonyokon alapuló kapcsolatot jelenítenek meg – ahol az egyik fél irányít, míg a másik önként reked egy belső bénultságban, és csak akkor mozdulhat, ha engedélyt kap rá.
A rendező így mesél a klip születéséről:
„A koncepció egy személyes élményből indult: Budapestről mentem Esztergomba este, a Dobogókői úton. Kifogyóban volt a benzinem, és már jó ideje nem jött senki sem szembe, sem mögöttem. Elkezdtem stresszelni, mi lesz velem, ha lerobbanok a semmi közepén. Aztán a félelem helyét lassan átvette a gondolat, hogy ebből az érzésből lehetne valami vizuális világot építeni. Flórával már régóta terveztük a közös munkát, és hatalmas öröm, hogy végre megvalósult. Nagyon tehetséges, érzékeny és nyitott alkotó, a zenéjét imádom. Amikor felkért a klipre, azonnal és lelkesen igent mondtam. Bedobtam neki ezt a lerobbanós, táncolós őrületet – és ő rögtön rábólintott. Nagy kihívás volt számomra, hogy olyan táncos klipet készítsünk, ami nem közhelyes sem történetében, sem mozgásvilágában – és úgy érzem, sikerült megugrani ezt a lécet. Remélem, a nézők is így érzik majd.”
