Ismét eltelt egy újabb év, így hagyományunkhoz híven szerkesztőségünk ismét összefoglalta az elmúlt 12 hónap zenei történéseit. Ám most ahelyett, hogy a nyomtatott számunkban egy rövid cikkel jelentkeznénk, bővebb olvasnivalót hoztunk nektek – dalokkal, albumokkal, podcastekkel, fesztivál-, és koncertajánlókkal, na meg a kedvenc idei “jóérzéseinkkel” is. Fogyasszátok együtt személyreszabott Spotify playlistjeinkkel!
BARNA JOCI:
KEDVENC DAL:
Két dal jut eszembe hirtelen az egyik a Militarie Gun-tól a Do It Faster és a Turnstile-tól a Mystery. Az jellemző, hogy ha beakad nálam egy szám, akkor azt állandóan hallgatom, nah ezek is így mentek és abból vettem észre hogy sok, hogy a gyerekek már legózás közben random dúdolták.
KEDVENC ALBUM:
Twin Atlantic – Meltdown – régi nagy kedvenceim visszatérése és visszatalálása pont oda, ahol még szerettem őket, nagyon.
Lakótelep – Balhé a lakótelepen – régi kedves barátaim Debrecenből, remek srácok és imádom amit csinálnak, volt szerencsém élőben is elcsípni őket és ez mehetne a kedvenc koncertbe is már…
KEDVENC KONCERT:
Búcsúkoncertre nagyon rossz azt mondani hogy kedvenc koncert, de a Kies utolsó bulija pont úgy sikerült, hogy az az egyik kedvenc idei koncertem lett. Nehezen vagyok vele azóta is, hogy nem lesz több ilyen.
Neck Deep a Sum 41 (szintén búcsúkoncertje) előtt, imádom őket és borzalmasan vártam, nem annyira aréna zenekar ők még szerintem, egy klub buli biztos jobb és hosszabb lett volna, de imádtam így is mind a 20-25 percet amit kaptak.
Zebrahead az A38-on. Fuu imádtam, ez az a koncert ami olyan, hogy vége lett és rögtön akarod elölről az egészet újra és aztán újra. Nagyon várom, hogy jöjjenek megint, tudom hogy olvassák ezt és csak arra vártak hogy valaki kérje tőlük.
KEDVENC FESZTIVÁL:
Majdnem megnéztük a Green Day-t Nova Rockon, de végül nem úgy akarták az égiek.
KEDVENC PODCAST:
Lett egy kutyusunk szeptemberben, Bocinak hívják és nagyon imádjuk, szóval azóta csak Korom Gábor podcastjeithallgatjuk.
+1, A KEDVENC 2024-ES JÓ ÉRZÉSEM:
A gyerekekkel összehoztunk itthon egy bűvész show-t amit rettenetesen élveztünk , izgultunk, próbáltunk rá sokat, remekül sikerült, és pont úgy voltam vele, hogy ha bárki megkérdezi mi volt a legjobb élmény idén, akkor tuti ez.
PLAYLIST:
Jön 2025-ben a Shelter, szóval amióta ezt tudom, képtelen vagyok mást hallgatni.
ERDŐS VIKI:
KEDVENC DAL:
Bár januártól kezdve belengte az évemet a Normandie Flowers For The Grave című dala, és a Spotify Wrapped-em tetején is landolt, valójában nem ez volt a kedvencem. A kedvenc dalom – és ez most rettenetesen nyálas lesz, még magamat is meglepem – a barátom Here Comes The Pain című, még kiadatlan száma. Ha 60 különböző fázisában nem hallottam az év során, akkor egyszer sem, és mindegyiket más miatt szeretem. Izgatottan várom a stúdió változatot, remélem, minél hamarabb a tiétek lesz, és akkor többet mesélhetek róla. Mert nem fogom befogni róla sohasem, az biztos.
KEDVENC ALBUM:
Ó, hát ez gondolkodás nélkül Scene Queen lesz! A Hot Singles In Your Area dalait már az első kislemeztől megállás nélkül pörgettem, de a júniusi album megjelenéssel lett igazán teljes a kép. Imádom a megfoghatatlan, kaotikus, több műfajból összekeveredő stílusokat, és erre a bimbocore tökéletes példa. Scene Queen egyszerre kelt bennem olyan hatást, mintha Paris Hilton 2006-os albumát hallgatnám, aztán az utolsó refrén után ugrana egyet a lemez egy korai Slipknot screamelős részére. Imádom ezt a “mi az isten történik amúgy?” – érzést. Külön tisztelet egyébként Scene Queen-nek azért, hogy szinte kivétel nélkül, minden dalában előkerülnek súlyos, zeneipart érintő kérdések, például a szexizmus és a backstage-ekben rendszerint eltusolt, akár kiskorúakat érintő abúzus is. Szeretem, ha valaki beleáll a tabutémákba. Szép lezárást ad a lemeznek az utolsó, Climax című dal, ami a 14 “független és kurva szexi nő vagyok, és egyébként is dögöljön meg minden férfi” attitűd után bedobja a “végre megtalált a szerelem, úgy tűnik, vannak még értelmes faszik a világon, de ettől az egésztől csak még jobban szorongok” témát. Mondhatni, lehet vele azonosulni.
KEDVENC KONCERT:
Van valami abban, amikor az arénékat, stadionokat betöltő előadók, a gyökerekhez visszanyúlva újra beveszik a kis klubbokat. Elképesztően izgalmas volt alig egy héttel a Szigetes headline koncert után a londoni KOKO-ban újra látni Halsey-t, és másfél óra alatt egy intimebb közegben ülni fel arra az érzelmi hullámvasútra, amit már 10 éve kivált belőlem. Persze, imádtam a Szigetet is, de amikor egy – egyébként ingyenes – 3 perc alatt megtelő, 1000 fős koncerten, tényleg a legnagyobb rajongókkal együtt ordítom a kedvenc dalaimat, úgy, hogy azt sem tudom, hogy a földön vagy a mögöttem lévők lábán állok, annak megvan egy romantikája. Külön kiemelném, hogy ezen a koncerten premierelt élőben az EGO és játszották le először a Lonely Is The Muse teljes hangfelvételét, amik egyaránt az évem legfontosabb dalai közé kerültek.
KEDVENC FESZTIVÁL:
Idén is számos külföldi és hazai fesztivált jártam be, de sajnos-nem sajnos még mindig a Sziget az etalon. Számomra a Sziget felér egy otthon-érzéssel, augusztus első felében a K-híd lábánál már vagy 10 éve, újra és újra megfogalmazódik bennem az, hogy “megérkeztem”. Második éve, hogy a legjobb barátnőmmel, Marikével vetettük bele magunkat a forgatagba, és ingáztunk a fotós árok, az interjúk és a felfedező körutak között. Amit sokan – feltehetőleg szűklátó emberek, vagy nem kifejezetten zenerajongók – negatívumként hoznak fel a Sziget kapcsán, én azt tartom benne a legizgalmasabbnak. Imádom látni, ahogy tökéletes érzékkel pakolgatják a kisebb színpadokra azokat a szinte ismeretlen előadókat, akik pár évvel később minimum a Revolut sátorba, de akár headlinerekként térnek vissza. 2022-ben még kb 40-en voltunk a Nova Twins-en, korai idősávban, idén meg telerakták a sátrat? Állat! A kedvenc Szigetes interjú-pillanatom egyébként az volt, amikor Grandson mesélte, hogy egy hétig hátizsákozott Pesten a 7. kerületben, és a Pontoonos CigányKeddV közösségformáló hatását szeretné interpretálni a jövőben saját koncertjeibe is.
KEDVENC PODCAST:
Nem vagyok nagy podcast-hallgató – amit műsorvezetőként röstellek is, de rendesen -, de nagyon szeretem azokat a beszélgetéseket, amik lebontják a falakat az előadói perszóna és a mögöttük lakozó magánember között. Idén nagyon bírtam a Call Her Daddy podcast Halsey epizódját. Nagyon szépek voltak a rezgések Alex Cooper és az énekesnő között. Pont azokra a témákra tértek ki, amelyek egyrészt megmagyarázzák a The Great Impersonator album hátterét (december-januári lapszámunkat szívből ajánlom elmélyedésre), másrészt pedig betekintést nyújtottak a kedvenc énekesnőm hétköznapjaiba és múltjának eddig elhallgatott szegleteibe.
+1, A KEDVENC 2024-ES JÓ ÉRZÉSEM:
Nagyon büszke és boldog vagyok mindig, amikor az előadók, akiket régóta hallgatok, végre megkapják azt a figyelmet és elismerést, amit szerintem mindig is érdemeltek. Charli Xcx és Sabrina Carpenter gyakorlatilag az idei év két legfontosabb női előadója voltak (Taylor Swift mellett persze) és igazi kultuszt teremtettek maguk köré. Minden brat és Short ‘n Sweet rajongónak üzenem, hogy ássák bele magukat a csajok korábbi munkásságába is! Charlitól a személyes kedvencem a 2015-ös Sucker lemez, Sabrinától pedig élek-halok a Paris és a Tornado Warnings című dalokért.
KÖNNYŰ FLÓRA:
KEDVENC DAL:
KaiL Baxley – The Ballad of Johnny Steel
A Spotify-ra kell hagyatkozzak ebben, mert egyedül lehet órákig ülnék a laptop előtt és csak válogatnék, így a kiszemelt ez alapján magasodik ki a többi közül. Azt is mondta a Spotify, hogy idén elég sokat hallgattam wild west banjo blues rock-ot, így azt hiszem, aki ezt nem annyira kamázza, az most nyissa ki a füleit és szeressen bele azonnal, mert zseniális! A műfaj, az említett dal és a következőkben tárgyalt kedvenceim, amire 2024-ből emlékszem vissza.
KEDVENC ALBUM:
The Cold Stares: Voices
Idén bármikor hallgattam zenét, erről a lemezről biztos volt egy dal a playlisten, amit pörgettem. A fancyzős bakelit hallgatós időszak az nem 2024 lett nálam, így maradtam a Spotinál. “Koldszterzék” nagy mágusok különben, így bármit nyugodt szívvel ajánlok, de ez a lemez atomkirály lett, így lett a 2024-es kedvenc és egyben legtöbbet pörgetett lemezem is. Na jó, azért második és harmadik helyen szorosan az első mögött ott sorakozik a Kaleo-ék Surface Sounds-a (de azt hiszem ezt már vagy 3 éve folyamatosan hallgatom) és a FOB So Much For Stardust-ja is (na, ezt is második éve hallgatom rongyosra).
KEDVENC KONCERT:
Idén februárban megszületett a kisfiam, így akinek nincs babája, elmondom, hogy az esti altatás nem igazán az az esemény, amit kihagyhatok – és őszintén nem is szeretném nagyon, most ott van a fókusz. Így a kevés zenei esemény közül, amin voltam a COLDPLAY buliját emelném ki, ami hatalmas show volt. Fantasztikus volt részt venni rajta/benne. Még több ilyen színvonalú bulit Budapestre! Kicsit nekem túl hippi ez a stílus zeneileg, elmélkedésre is és felfogásban is, de a show színvonala az toptoptoptop volt!!!
KEDVENC PODCAST:
Gyermek etetés közbeni kedvenc elfoglaltságom lett a mély, de közben szórakoztató beszélgetések hallgatása, amiért hálás köszönet Kovács András Péternek, hiszen a KAPod podcasttel azt érzem, hogy vidáman és nyíltan lehet beszélni az engem is foglalkoztató, néha együgyű, néha rendkívül tudományos témákról. Ha pedig még nem jutott eszembe az, amiről beszélnek, csak szimplán elgondolkodtat! Szóval KAPod!
+1, A KEDVENC 2024-ES JÓ ÉRZÉSEM:
A Budapest Parkban dolgozók közt van egy Vibe Team. Na, őket néha magamhoz venném, amikor nem alszok eleget vagy épp kimerült vagyok, de jó érzésből így sem volt hiányom idén. Nem csak az a jó ebben az évben, hogy a karomban foghatom a fiam és ő ki akar persze mindenáron mászni belőle, de egészen átalakult a minőségi énidőm. Amolyan powernap jelleggel minden percet megbecsülök, így ha csak egyedül beülök a kocsiba és az a zene szól, ami épp a kedvencem, akkor már nagyon boldog vagyok. Csak azt tudom javasolni a boldog élethez, hogy – bár közhely, de – ragadj meg minden percet és éld meg a boldogságod! És ha van kedved, hallgasd meg az én kedvenceimet, a Spoti szerinti wild west banjo blues rock műfajt!
KURCZ ORSI:
KEDVENC DAL:
Korábban nem voltam nagy alteres, az elmúlt években viszont eléggé elkapott ez a vonal is, és előkelő helyre került a playlistemen az összes 30Y (na jó, az már korábban is), na de most a Hiperkarma és társai is előbújtak, és hihetetlenül élvezem az ezekre chillezgetést. Így lett egészen váratlanul toplistás az idei évben Bérczesi-ék Jószerencsét!-je. Nem tudom megunni. Sőt, még bőgni is tudok rá, ha kell, ha nem, pedig én és a romantika… Help!
KEDVENC ALBUM:
Nem trendi, és nem új (és pont ezért a legjobb!), de én idén nagyon rábuktam a Pennywise muzsikájára. Igazából már tavaly kezdődött az egész, amikor egy punkban elég jártas haverom lecseszett, hogy milyen „szarokat” hallgatok én punk címen – Green Dayről és Offspringről volt szó, csak úgy mondom – de ő bedobott néhány amerikai punk alapvetést, amitől egészen megborult az életem, nyilván jó irányba. Ezek a zenék hoztak aztán újabbakat (köszi algoritmus!), így találkoztam a Hermosa Beach-i tagok 1995-ös About Time néven futó korongjával. Szóval ’90s forever!
KEDVENC KONCERT:
Nagyon közhelyes leszek, de itt most muszáj azt mondanom, hogy a Rolling Stones volt az idei leg. Nem csak azért, mert még sose utaztam 9998 kilométert egyetlen buliért, hanem mert irtó régi vágyam volt végre élőben látni Jaggeréket. Mikor legutóbb Budapesten játszottak, akkor addig jutottunk, hogy a kerítésre felmászva a műsor nagy részét hallottuk, aztán meg mikor nemrég újra Európában jártak, a meló szólt közbe. Idén meg már úgy voltam vele, hogy fütyülök mindenre, akármerre is turnéznak, én ott leszek, és így is lett. Los Angelesig mentem értük, de eléggé megérte – ha pedig nem tudtam volna, hogy ők nyomták le ezt az estét, akkor simán megvezethetne bárki, hogy olyan ötven év körüli dublőrök voltak a színpadon, nem nyolcvan éves „nagypapák”. Más bulikra is ilyen energiát, ilyen szenvedélyt kérnék, köszönöm.
KEDVENC FESZTIVÁL:
Az a helyzet, hogy ez kérdés nélkül a mai napig az Alpárfeszt, akármennyi egyéb fesztiválra is sodor az élet. Pedig nincs többről szó, mint egyetlen színpadról, három napról, és huszonvalahány underground zenekar koncertjéről, akiket nagyobb feszteken biztosan nem fogtok látni, és éppen ez az egészben a jó. Másrészről egy hiperfontos ügy, a környezetvédelem is minden évbe fent van a tiszaalpári kecskelegelőről indult antimainstream összejövetel „lineup-ján”. Nem utolsósorban ezért is emlegetik ezt a tiszaparti élőzenés őrületet az ország legzöldebb kisfesztiváljának. Ja, és nem utolsó sorban a Rock the Planet – zenészek a bolygóvédelemért kampányunk is itt startolt el, még 2021-ben…
+1, A KEDVENC 2024-ES JÓ ÉRZÉSEM:
Az ideális világképem az, ahol senki és semmi sem ciki, alább- vagy feljebbvaló, amíg az nem bánt másokat, és főleg legyen már ez igaz a művészetekre, könyörgöm, hiszen elvileg önkifejezésről beszélünk. Az más kérdés, hogy tetszik valami vagy nem, de meg- vagy éppen elítélni bárkit az alapján, hogy éppen milyen zene pörög a lejátszójában, brutális ostobaság, mint ilyen, pedig eléggé fel tud húzni. VISZONT: valamiért azt érzem, mintha közeledni látszanának egymáshoz a különbözős stílusok – és nem csak a fúziós trackekről beszélek, meg a sokszor egymásba bonyolódó műfajokról (oh yeah), hanem talán kezdünk elfogadóbbak lenni egymás (zenei) ízlését illetően, sőt, nyitni a másik felé, és ez nagyon bejön, mert végtelen sok új lehetőséget tartogat.
MUCSI EMMA:
KEDVENC DAL:
Dzsúdló ft. Azahriah – Várnék
Őszintén szólva, két éve őrzi ezt a pozíciót a Várnék. A rövidke történet úgy szól, hogy a megjelenés előtt pár nappal elhagyta a számat egy olyan mondat, hogy: „Most megmondom, ez lesz a kedvenc számom.” Simán elhiszem, hogy így vonzottam be már azelőtt, mielőtt egyáltalán hallhattam volna. Persze, a dallam is tök jó, de a szöveget olyan szinten magaménak éreztem, (főleg két évnyi pörgetés és replay után) hogy azóta a Várnék varrott formában is ott pihen a jobb karomon. Ha van valami, ami számomra túllép a zene fogalmán, az ez.
KEDVENC ALBUM:
Bradley Simpson- The Panic Years
Jó, a teljes album csak ’25 februárjában érkezik, de ebből öt track egy ideje már a lejátszási listánkon lehet. A 15 éves énem helyett ugráltam örömömben, amikor Brad bejelentette, hogy belekezd szólókarrierjébe anélkül, hogy felbomlana a The Vamps. Mivel a kicsi Emma oda meg vissza volt érte, kicsit közelebbinek is érzem ezt a projektjét, amiben VÉGRE előtérbe helyezi az érzelmeket, és nem fél a melankóliától. Ha majd annyira pörögni szeretnék, nosztalgiázok kicsit a Vamps zenékkel. (A nosztalgiázás mondjuk enyhe kifejezés, ha egyszer ott leszek a zenekar koncertjén, több mint valószínű, hogy a sírós fajta rajongó leszek.)
KEDVENC KONCERT:
Beton.Hofi – MVM Dome
Mindegy, hogy BP Park, Fishing vagy MVM Dome, helyszíntől függetlenül voksolok most Hofira, mert ő indította nekem az évet az áprilisi MVM-es fellépésével. Nem sokkal előtte jött ki a 0, egy új album pedig mindig új hangulatot hordoz, ha koncertről van szó, szóval tűkön ültem. Imádtam, hogy kreatív volt az egész, focipálya színpadként, átdolgozások, a dizájn, falunap hangulat, a fúvószenekar ésatöbbi. Egyébként Ádám dalai kötöttek össze anno a legjobb barátnőmmel, és mivel ide is vele mentem, szerintem akkor is ennyire élveztem volna az estét, ha a felénél hazaküldenek.
KEDVENC FESZTIVÁL:
A Sziget volt 7 éve és a Sziget az most is. Ennek egy nagyon egyszerű oka van, méghozzá, hogy ez adja nekem azt a tipikus fesztivál érzést, ami miatt még talán a sok homok is hiányozna, ha nem lenne ott. Mindegy, hogy milyen a hangulatom, hogy éppen az itthoniak vagy a külföldi előadók dobogtatják meg jobban a szívemet, garantáltan ott állok majd valakinél és üvöltöm a sorait. Jobb esetben még válogatnom sem kell az előadók közül, mert egymás után lépnek színpadra. Plusz ugye ez a The Island of Freedom, azaz mindenki szabad, és az lehet, aki akar. Azért ez magáért beszél.
KEDVENC PODCAST:
Morning Cup Of Murder! True crime témájú, és talán az egyetlen podcast is, amit igazán szeretek. Régen én is reggel hallgattam, hűen a címéhez, benne volt a mindennapos rutinomban, hogy suliba menet lejátszottam az aznapi részt. Mostanában sajnos nincs mindig időm rá, de mivel az epizódok között van öt és huszonöt perces is, könnyen tudok választani közülük. A MCOM egy határ az izgalmas és a felkavaró között, de ha ez jelenti azt, hogy egy pillanatig sem unalmas, akkor legyen!
+1, A KEDVENC 2024-ES JÓ ÉRZÉSEM:
Nálunk a családban senki nem zenélt vagy zenél, a muzikális véna szinte egy nemlétező fogalom a házban. Idén viszont megtudtam, hogy a tizenhét éves öcsém dalszövegeket ír, ráadásul angolul, és utána fel is énekli azokat. Nekem ez annyira hihetetlen, tényleg király ötletei vannak és ügyes! Talán azért villanyozott fel a dolog, mert sosem gondoltam volna róla, hogy képes így megnyílni, azért nem kicsi bátorság kell ahhoz, hogy lerakd az emberek elé, amit alkottál, hogy: tessék, ezek az érzéseim, így látom a világot. Még nagyon kezdetleges fázisban van a dolog, de remélem nem adja fel, ha nehézségek adódnak, mert jó érzésem van az egésszel kapcsolatban.
NYERGES TAMÁS:
KEDVENC DAL:
Shemekia Copeland – Pink turns to red
A 2022-es Done Come Too Far lemezen szerepel, de – bevallom – csak idén jutott el hozzám. Egy gitárcentrikus blues dal, ami életigenlő, energikus, mosolygós, a sound pedig koszos, füstös, zakatolós. Bármikor fel tudom tenni. A kiváló Johnny Copeland lánya azóta is kedvenc, megadatott élőben is látni/hallani, és a ’24-es lemeze is bomba! A Spotify szerint ez “csak” a 3. kedvenc dalom volt idén. Téved.
KEDVENC ALBUM:
Thy Catafalque – XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek
Amikor a címadó dalt meghallottam (már elérhető volt a teljes album megjelenése előtt), akkor azzal kommentáltam egy Insta story-ban, hogy “Hála Istennek, mindig vannak, akik a szintet rakják!” És ez a vélemény így is maradt. Ha még egy kedvencet vagy un. kulcsdalt megnevezhetek, akkor az Aláhullás címűt emelem ki.
(Jerry Cantrell “I want blood” lemeze is kiemelkedő számomra, csak hogy ne tartsam be az “egyet jelölj” szabályt…)
KEDVENC KONCERT:
Shemekia Copeland – MOM Kult, júl. 17.
A Rockstar címlapján is szerepelt a művésznő, a lemezeit is sokat pörgettem idén, és pont jókor (a fanboyság zenitjén) volt ez a koncert! Annak ellenére, hogy ültetett koncert volt hihetetlen energiák és lendület volt, valamint kiváló kommunikáció és kiváló muzsikálás! A tracklist is tökéletes volt, és egy szép nyári este kerekedett belőle.
Pörgettem az emlékeket még, és az igazság az, hogy volt több nagy élmény, de ha ez jutott eszembe elsőként (és határozottan), akkor bizony az kedvenc ’24-es bulim.
KEDVENC FESZTIVÁL:
Tavaly új kedvencet avattunk, megismertem a Pocca Pikniket. Előtte a Művészetek Völgye – Fekete Zaj páros volt a (sznobéria mentesen) a kedvenc, de a Pocca Piknik – aminek a nevét úgy kell ejteni, ahogyan írjuk – a szívembe lopta magát! Sok blues, sok rockabilly, minőségi bor, balatoni lankák, balatoni panoráma. Jaaa, hogy én elfogult vagyok a régióval? Nem baj. Remélem, hogy a Pocca Piknik még sok évig velünk lesz, és minél többen megszeretik! És azt is, hogy jó barátok lesznek a Völgy-Zaj párossal, mert bizony én tudok több fesztivált is szeretni!
KEDVENC PODCAST:
Idén nagy barátságba kerültem a Nóniusz Vágja podcast-sorozattal. Minden epizódot meghallgattam, és azon kaptam magam, hogy rendszeresen vártam az új epizódokat, valamint olyan epizódokat is évezettel hallgattam, amik elsőre – legalább is úgy tűnt – nem nekem szólnak. Jó a koncepciója, rendszerint jó a témaválasztás, nem erőltetett, és a műsorvezető (a Nóniusz) jól kérdez. Bírom!
(A Lángoló Kommentárja is szuper, és sokat pörgetem a Wanted-ot is.)
+1, A KEDVENC 2024-ES JÓ ÉRZÉSEM:
Idén először meghívást kaptam a Hangfoglaló Program Induló Előadói meghallgatásának a zsűrijébe. Nagyon inspiráló volt 14-16-18 zeneiparon belül, de más-más területen dolgozó kollégával együtt lenni és együtt gondolkozni! Sok motiváló, tartalmas beszélgetés részese lehettem, és amellett, hogy a zenei térképem is frissült (nem kicsit), a szakmaiságom is sokat kapott!
Tanultam én is, és ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy párbeszéd jó! Ezt tartsuk szem előtt.
Egy kiegészítés: ezt tartsuk szem előtt, az élet minden területén!
ROZSNYAI ZSÓFIA:
KEDVENC DAL:
Magdalena Bay – Vampire in the Corner
Sokat fogok erről a zenekarról írni az összefoglalóm további részében, természetesen a kedvenc dalom is az övék idén. Nehéz volt választanom erről a lemezről kedvencet – nem ez a legnagyobb sláger, nem volt single, inkább egy B oldalas dal; nekem mégis ez a legkedvesebb dal a lemezről. A dalszöveg gyönyörű, folytatja a történetszálat amit elkezdtek az albumon az előző dalok. Zeneileg lassan indul be, az elején nem is hallunk sokat az éneken kívül – annak viszont nagyon szép dallama van önmagában is – a végére viszont teljes katarzis alakul ki.
KEDVENC ALBUM:
Meglepően sok számomra kedves előadó adott ki idén új lemezt, nagyon sok jó van, mégis egyértelmű a választásom: a kedvencem idén a Magdalena Bay második lemeze, az Imaginal Disk. Első, 2021-es lemezüket megjelenése óta imádom, nagyon vártam, hogy milyen lesz a második. Minden várakozásom felülmúlta, talán azt is kijelenthetem hogy az első albumnál is jobb. Tökéletes szintipop, de az előző lemezhez képest sokkal több progresszív elemmel, ami nagyon jól is áll neki. Nem hagyhatom azt sem szó nélkül, hogy mennyire koherens az album: én személy szerint imádom mikor a dalok szinte észrevétlenül átfolynak egymásba, és ez a lemez pont ilyen.
Bár ez volt a kedvenc, nem csak ezt hallgattam azért idén: gyerekkori kedvencem, Ariana Grande is kijött hetedik stúdióalbumával (ráadásul a Wicked soundtrack is fenomenális lett), Declan McKenna harmadik lemeze is megjelent, a Twenty One Pilots pedig új lemezével visszatért a Trench gyökereihez és hangzásához, ami szintén az egyik kedvenc lemezem az elmúlt pár évből.
KEDVENC KONCERT:
Bocsi, most ez egy ilyen összefoglaló, esküszöm hallgattam más zenéket is – de volt szerencsém idén élőben is hallani a fentebb említett albumot, a berlini Columbia Theater-ben játszott novemberben a Magdalena Bay. Rengeteg koncerten voltam az elmúlt tíz évben, de nem is tudom mikor vártam utoljára ennyire egyet. Nem okozott csalódást, élőben is ugyanolyan jól szólnak a dalok, mint felvételen. A lemezről minden dalt eljátszottak, de néhány régi is bekerült a setlistbe. A kis produkció ellenére a díszletekre és a vizuálokra – a zenekarra jellemző módon – nagy figyelem volt fordítva, Mica, az énekesnő pedig legalább háromszor át is öltözött.
Kiemelnék még párat azért az idei kedvenc koncertjeimből, nem volt belőlük hiány: Glass Animals, The 1975, Madison Beer, Bring Me The Horizon – és az összes magyar koncert, össze se tudnám számolni hányon voltam idén.
KEDVENC FESZTIVÁL:
Két fesztivál van minden nyáron, ahova nem dolgozni megyek hanem kikapcsolódni: a Fishing on Orfű és az Electric Castle. Ezt a jó szokásom idén is megtartottam, nekem ez a két fesztivál a nyaralásom gyakorlatilag, ha jól számolom ötödször voltam mindkettőn. Régen az az ember voltam, aki a lineup miatt ment el egy bizonyos fesztiválra, de ezzel a két fesztivállal ez teljesen megdőlt. A Fishingen úgyis ott van minden kedvenc magyar zenekarom, akik koncertjeit bár egész évben látogatom, annyira jó hangulatú a maga a fesztivál, hogy minden évben vissza kell mennem. A bonchidai Electric Castle szinte minden évben elhozza egy-egy nagy kedvencemet (láttam itt az évek során kétszer a Bring Me The Horizont, a Twenty One Pilotsot és a Gorillazt is, csak hogy kiemeljek párat). Ettől függetlenül, mindig van olyan nap, amikor nem sok előadót ismerek, de annyira varázslatos az egész fesztivál hangulata, minden sarkon van valami kis látnivaló, hogy egész nap tudnék (és szoktam is) bolyongani a fesztiválon. Meg egyébként folyamatosan belefut az ember jó koncertekbe, akkor is ha épp nem ismeri az adott előadót.
+1, A KEDVENC 2024-ES JÓ ÉRZÉSEM:
Másfél éve menedzselem a kisbetűs ünnepnapok zenekart, idén már a teljes évet együtt töltöttük. Nagyon büszke vagyok rájuk, és hogy mennyit haladtunk idén is, egyre szuperebb lehetőségek jöttek és jönnek. Az évet egy saját, öt állomásos vidéki turnéval indítottuk, majd most ősszel egy három állomásossal zártuk le. Emellett számos nagy pesti koncertre is sor került, kiemelném a Budapest Parkot és a Szigetet; de többször megfordultunk az Akváriumban és az A38 Hajón is. Emellett ott voltunk még rengeteg fontos fesztiválon, ha jól számolom 26 koncerttel zárjuk az évet. Köszi mindent, jövőre folytatjuk!
VELEK DOMONKOS:
KEDVENC DAL:
Cseh Tamás – Apa kalapja
Nagyon ritkán érint meg dal annyira, hogy egy percre azt érezzem, hogy mindent abba kell hagynom, amit csinálok, és tán még meg is könnyezem. Cseh Tamás 1977-es Levél nővéremnek című lemezén szerepel az Apa kalapja dal, ami számomra idén mindig ilyen volt, így nem is csoda, hogy nem a leghallgatottabb számom volt idén, hanem “csak” a hatodik. Nem most ismertem meg, de mostanra került oda a szívemben, ahova való. Tavaly ugyanígy érett meg szentimentális napjaimban az Anna. Pedig csak egy szál gitár és Cseh Tamás éneke az egész.
KEDVENC ALBUM:
Beton.Hofi – 0
Próbáltam valami zenei kuriózumot választani, hogy tegyem a szépet, de sajnos a kezem már írta, hogy Beton.Hofi – 0. A comic sins még nem annyira volt az én világom, a PLAYBÁNIA viszont annyira megérkezett nálam (DOHÁNYBOLT, PULLED PORK, POP stb.), hogy kisgyerekként vártam a mixtape sorozat harmadik darabját. Aztán elsőre valahogy nagy csalódást okozott, de végül csak találtam 8-10 olyan dalt rajta, amiknek szövegét felhasználva folytatom mindennapi beszélgetéseim jelentős részét.
KEDVENC PODCAST:
Leginkább a 24.hu podcastjeit pörgettem idén, a Háromharmad aktuálpolitikai elemzései szóltak fürdés és főzés közben, hogy sose tudjak megnyugodni, utazáshoz pedig Kele Jánosék focis Ziccere társult. Nagyon színvonalas, nagyon szakmai, és közben mégis tele van humorral mindkét műsor, a változó felállású műsorvezető hármasok pedig mindig izgalmassá teszik a részeket. Ajánlom.
KEDVENC FESZTIVÁL:
Mindig nagy Művészetek Völgyés voltam, az volt az egyetlen fesztivál, ahova már középiskolásként eljártam a barátaimmal – persze ingyen, és írtam is a cikkeket rendesen a sajtós jegyemmel a kempingben, áram nélkül… Idén csak egy napot voltam lent, ami bár más volt, mint vártam, emlékezetes maradt: a zenekari kisbuszunkkal szállítottunk út szélén kaptató embereket kedvtelésből Kapolcs és Taliándörögd között a Makrohang koncert előtt és után. Azóta csak rossz dolgokat csinálok, hogy egyensúlyban maradjak az univerzum mérlegén a nagy jótettek után.
+1, A KEDVENC 2024-ES JÓ ÉRZÉSEM:
Nem újságírói, hanem zenészi énemmel a kisbetűs ünnepnapok zenekar tagjaként igyekeztem sokat tenni azért, hogy a fiatal, feltörekvő, alternatív zenét játszó együttesek ténylegesen egy közösségként, tisztességes szcénaként működjenek, ahogyan más műfajok képviselői teszik. Még tavaly alapítottuk meg a névlegesen létező, inkább tág baráti társaságként működő Fiatal Alterzenészek Szakszervezetét. Sokakkal a közösségből együtt focizunk minden héten, és már-már hagyománnyá vált, hogy tavasszal és ősszel találkozni hívunk a Margit-szigetre mindenkit, aki kíváncsi ezekre a zenekarokra, (4bards, egy5egy, Heavy Brains, kisbetűs ünnepnapok, Máklikőr, Selah Vie, Szaffi, Zaekar) hogy megismerkedjünk egymással, együtt énekeljünk. Mondjuk az őszi ezúttal pont elmaradt, helyette karácsony alkalmából kerekasztalbeszélgetésekkel és a szokásos hangulattal várunk mindenkit december 17-én a Komondors vintage ruhaboltban.