A Sin Seekas elrugaszkodik a föld felszínéről és a Mars felé stoppol.
Gyászfeldolgozás, amellyel mindannyiunknak szembe kell nézni. Van, hogy űrt hagy bennünk valaki és a ködös hétköznapok sem sodornak kis a partra. Ráül a vállunkra, összekuszálja a gondolatainkat és csak hallgatunk. Csendben elnyeljük a könnyeinket, aztán zokogunk egy nem várt helyen, majd üvöltünk, de nem mindig könnyebb utána sem. Egyszerűbb lenne elmenekülni, bebújni egy sarokba, de az élet részét képezi az elmúlás, mégis tabuként kezeljük még felnőttkorban is. Keveset beszélünk róla, pedig az élet részét képezi.
A Sin Seekas és a Ladánybene 27 zenekar asztronautája átölel és együtt állít örök emléket abban a végtelen űrben.
