Pályafutása legnagyobb önálló budapesti koncertjére készül a Bornholm zenekar. Ennek kapcsán kaptuk el egy kicsit Sallai Pétert, hogy megválaszolja pár kérdésünket.
Elég mozgalmas időszak van mögöttetek, nyáron ezerrel pörögtetek a fesztiválokon. Milyen éve volt a Bornholmnak szerinted?
A zenélés egy furcsa dolog, ugyanis amíg az ember szem előtt van, koncertezik, addig az igazán lényegi munka az alkotás lassú, vagy épp szünetel. Amikor igazán beindul a munka a zenekaron belül, akkor eltűnik szem elől, hogy alkothasson. Úgy érzem az elmúlt évben a kettő nagyjából egyenlő arányban oszlott meg. Az elmúlt évek közismert nehézségei után egy elmaradt Európa-turné árnyékában (ami szerencsére nem az első lett volna, ugyanis már hosszú évekkel ezelőtt végigutazhattunk sok állomást nem egyszer, ráadásul nightlinerben) egy kissé zavaros időszak után kezdtük el az évet. Már a január munkával indult, új próbaterembe költöztünk, megépítettük az új munkakörnyezetet, valamint nekiálltunk a következő lemeznek is. Emellett hatalmas energiákat fektettem a civil munkámba, minden eddiginél nagyobb változásokat előidézve és persze elkezdtünk koncertezni egyelőre még csak itthon. Nagyon jó élmény volt mindkét fesztiválfellépés, sokkal pozitívabb tapasztalat volt mint vártuk.
Legutóbbi lemezetek, az Apotheosis már három éves. Dolgoztok már esetleg a folytatásán?
Amint említettem igen, méghozzá elég intenzíven. Mivel nálunk a zene jó részét én hozom, el kell telni egy bizonyos időnek amíg az előző anyag kiürül és helyet kapnak az új ötletek és új inspirációk. Talán túl sok dologgal foglalkozom egyszerre maximális intenzitással, így lassabb ez a folyamat, de az életnek egy ilyen szakasza. Megvan az az anyagi függetlenség a zenétől, hogy ne nyomjon minden a következő lemez elkészítése felé ilyen-olyan érdekből vagy szükségből. Mivel ez számomra elsősorban művészet és semmilyen külső segítség, vendégek vagy egyéb dolgok nincsenek, így mindig meg kell várni a megfelelő lelkiállapotot, hogy az szülessen meg végül ami nekem is megelégedést okoz. Legalábbis egy időre. Szerencsére a koncepció megvan, a cím is megvan és már a fesztiválokon is játszottunk nem is egy új tételt. Nem szeretnénk a legjobb dolgokat ellőni, így csak óvatosan nyúltunk bele, hogy mit is mutatunk meg ízelítőnek. Mindig fontos volt hogy ez a zenekar ne a múltjából éljen, legyen mindig egy másik lépcsőfok. Nem egyszerűen egy következő anyagot akarunk, hanem egy olyat ami előtte nem volt. Duplán nehéz ez, de csak ennek látjuk értelmét, elszomorítana ha egyfolytában a régi dalokat követenék rajtunk. Ez egy utazás, minden lemez az életünk egyik szakasza, és biztosan állíthatom, hogy a legjobb dolgok még messze nem jöttek el. Mindennek megvan az ideje, nem szabad erőltetni vagy siettetni. De nem fogunk éveket várni a megjelenéssel, amint lehet rohanunk felvenni.
Az Apotheosis a metal világ egyik legnagyobb kiadójánál, a Napalm Recordsnál jelent meg. A folytatást is ott hozzátok majd ki? Hozott nektek pluszt ez a kiadói lehetőség?
Bár ez a zenekar ügyeit nem befolyásolta sohasem, a személyes munkám kapcsán velük is és sok más nagy kiadóval is sok éve megvan a partneri kapcsolatom. Hatalmas munkát végeznek és mint sokan kint, nagyon profik. Más szempontok szerint működik egy nagy és egy kisebb kiadó. Ezen a szinten sokszor a művészi szabadság hátrányt szenved. Nehezen lehet a trendekkel szembe menni, de nagyon jó a viszonyunk és az is marad. Látom milyen trendek vannak, merre halad a metal világnak ez a szegmense. Nyilván segített, hogyne! Nem sokan mondhatják el, hogy ezen a szinten foglalkoznak velük, annak ellenére hogy itthon nem sok minden történik.
Bár a covid időszaka személy szerint nekem egy rendkívül sikeres és nagy szintlépés volt minden téren, a zenekarnak magának nem használt. Valamiért én akkor tudok növekedni igazán, amikor nehézségekkel küszködik mindenki körülöttem. Ez a mostani időszakra hatványozottan igaz. A zenekar viszont több szálon hozzá van kötve másokhoz és bár semmi nem akadályoz az alkotásban, ha baj van a rendszerben és nincs lehetőség koncertezni, azt megérezzük. Nagyszerű munkát végeztek még egyszer mindom, rendben megjelent, nem is fogyott rosszul. Nagyon pozitív visszajelzések jöttek az emberektől például a videóink alatt. Viszont mi nem vagyunk az a zenekar aki a mai vicces/könnyed igényeket akarja kielégíteni. Nem is fogjuk soha. Mi a régi világból valók vagyunk és úgy is viselkedünk. Mi nem vagyunk kereskedelmi termék, nem tudunk azok lenni. Változik a világ, de mi a saját szabályaink szerint működünk. Nincs olyan, hogy muszáj.
Mindazonáltal minden a zenétől függ. Az, hogy hol jelenik meg, ki hall benne olyat ami megfogja. Meglátjuk mi fog történni ha elkészül.
A kiadóktól függetlenül van egyébként egy vonal, amit mi nem lépünk át. Ez falakat állít ma már körénk. Manapság általános a metal médiában a különböző ideológiák, politikai vagy egyéb propaganda célok mögé való besorolás. Pro és kontra egyaránt. Nyilván megvan a fejsimogatás utána, könnyebben haladnak a dolgok. Sohasem leszünk reklámarc a klímaváltozás ellen, sohasem veszünk részt sem főzőműsorokban, nem csinálunk vicces videókat sem. Teljesen hidegen hagy a politika, és minden amit a háborúról el tudunk mondani ott van az “I am War God” c. számunk sorai között, ami közvetlenül a mostani időszak előtt íródott. De mondhatnám a “Fiery Golden Dawn”-t is, ami bár több, mint tízéves, de metaforikusan reflektál a mai eseményekre. Ez a maximum. Nem állunk ki senki és semmi mellett, és véleményünk sincs semmiről és senkiről. Ez az időszak is csak egy pillanata az örökkévalóságnak, és mi valami mást akarunk mondani. Olyasmit ami titok, olyasmit ami nevetségessé teszi a napi problémákat, réseket üt a tudomány uralta modern mesevilág hamis falain. Archaikus, sokkal ezoterikusabb világnézet ez, és sok ember nem is tudja miről beszélünk. Nem tudják elképzelni hogy nem áll az ember egyik oldalra sem.
Ezzel a hozzáállással nem leszünk a TikTok sztárjai. A bornírt poénkodás, ami manapság tönkreteszi ezt a műfajt, sohasem volt a sajátunk. Az udvari bolond szerepre vannak nálunk alkalmasabbak azt hiszem. Megvolt az az időszak amikor ember igazán vad dolgokat csinált és nem a telefon kamerájának. Nem tudnám magam ebben a szerepben elképzelni semennyi lájkért. De az inga kileng és lendül majd egy másik irányba is, talán már el is kezdődött.
A zenekar fennállásának legnagyobb szabású koncertjére készültök, ami december 21-én lesz a Barba Negra Blue Stageben. A dátumot direkt választottátok? Jelent számotokra valami pluszt ez a nap?
Kapóra jött és nem volt könnyű összehozni de volt már rá példa hogy különleges dátumokon játszottunk, ilyen volt például Walpurgis éjszakája sok évvel ezelőtt, vagy épp a húsvét időszaka két éve. A téli napforduló a legerőteljesebb időszaka az évnek. 12.21, tükörképei egymásnak. A halál és az újjászületés fordulópontja. Ünnepelve halad át a nap az egyik kapun és fordul vissza egy másik irányba. Ráadásul szombati nap, ami ideálissá teszi koncertezés szempontjából. Nyilván megvan a kockázat is a fent említett két állapotra a bulit illetően, de szükségünk van nekünk is erre a koncertre. Valamiért úgy éreztük meg kell csinálnunk, méghozzá éppen ekkor. Nagyon jó élmény volt például a Fekete Zajon percekkel a holdtölte után játszani, mégha azt a véletlen alakította is így. Adott egy plusz tényezőt a koncerthez, sokan úgy érezték az más volt mint a többi. A legelső koncertünk 24 éve majdnem napra pontosan szintén az augusztusi telihold pillanatára esett és annyira meghatározó volt, hogy ma is itt vagyunk. Más az ember lelkiállapota ebben az időszakban, függetlenül attól hogy fejben mit gondol a körülötte lévő világról. Fontos nap, pozitív vagy negatív előjellel is, mi nagyon várjuk. Igyekszünk vizuálisan is megtámogatni az estét, adni valami maradandót.
Hogy állt össze az est programja? Miért éppen ez a két vendégzenekar nyitja az estét?
A Misery Oath-ékat egy svéd barátom mutatta be nekem. Elég sokat jártam az utóbbi évtizedben Svédországban, különösen Göteborgban, főleg a lezárások előtt. Igaz az sem tartott vissza, hogy kétszer is elmenjünk azalatt klipet forgatni Stockholmba, minden nélkül.
Sok nagy svéd zenekarral dolgozok is vagy dolgoztam. Van egy különleges viszonyom az ottani világgal, a természeti környezettel, a miliővel.
A göteborgi metal az egyik legnagyobb hatás, ami engem és többünket is ért a korai időszakban. Daniel a zenekarvezető még a hőskorban kezdte, és jó húszéves kihagyás után jelentkezett ezzel a zenekarral. Szintén egy olyan banda ami nem akar a mai világnak megfelelni. Ennek ellenére megnyerték az ottani Wacken Metal Battle-t és dolgoznak keményen. A Malediction régi ismerős, nagy oszlopa a death metal műfajnak itthon. Miután az eredetileg tervezett zenekar máshogy döntött, Andro megkeresett és nagyon gördülékenyen és gyorsan teljes lett az este. Nagyon örülök hogy így alakult.
Volt a régi underground buliknak egy sajátos hangulata, tétje volt minden koncertnek. Fontos volt minden zenekar és fontos volt egyesével mindenki aki jelen volt és megnézte. Élet-halál ügy volt egy zenekarnak hogy mit produkál, kinek mi a véleménye róla. Ünnep volt és igazi megmérettetés. Ma sokan ott vannak a bulikon egyesek játszanak is, majd mindenki hazamegy aludni. Valójában senki sem fontosabb a másiknál, és ez nem az öregedés, ez a zene jelentéktelenné, kellékké válása az üres szórakozáshoz. Minden a pénztárban dől el és nem a színpadon vagy előtte. Szeretnénk ha itt visszajönne ez a régi hozzáállás és ezért olyan zenekarok játszanak akiknek szívügye a zene. Biztos vagyok benne hogy mind a Malediction, mind a Misery Oath ilyen zenekar. Egyik sem az a kategória akiknek az a fontos hogy minden hétvégén játsszon valahol, csak hogy ugyanazok megnézzék, mi különösen nem ez vagyunk. Így ebben a felállásban nem biztos hogy még egyszer együtt leszünk, épp ezért érdemes eljönni.
Mit üzensz azoknak, akik hezitálnak, megjelenjenek-e a koncerten?
Úgy érzem mindent elmondtam, de igazából ha saját magamat veszem alapul, a hezitálás oka nálam egy koncert esetében mindig vagy az elfoglaltság vagy a lustaság… A helyszínen is meg tudom venni a jegyet. De, ha akarok úgyis ott vagyok! Igazából sosem üzentem senkinek semmit, kivéve hogy tegyen-e bele jeget, vagy ne…
Ez egy különleges alkalom, más mint egy fesztiválfellépés. Tudom, hogy sokan örömmel olvasták a fenti sorokat, még ha itt-ott meglepődtek vagy megdöbbentek is. Ha eljönnek, nem is kell több.
