Másfél éve annak, hogy Morgan Francis, vagyis művésznevén Call Me Karizma a Sziget Fesztivál akkori Európa Színpadán bemutatkozott a magyar közönségnek, és elmondása szerint “élete legjobb koncertjét adta”. A minnesotai énekes-dalszerző-rapper azóta nagy utat járt be. Független előadóként és apaként menedzseli karrierjét, és bár sosem hallgatták még olyan kevesen (tehát “csak” 1 millióan) a zenéjét, mint manapság, koncertjei szinte kivétel nélkül teltházasak. Rizzel európai turnéja lezárása után egy egészen szakmai jellegű beszélgetésbe keveredtünk, a TikTok viralitás fontosságáról, készülő új dalairól, és arról is, hogy az európai színtér mennyivel nyitottabb az underground zenére, Amerikához viszonyítva.
Gratulálok a kislányod születéséhez! Hogy változtatta meg az apaság az életed és a művészethez való hozzáállásod?
Őrület, mi? Új célt kapott az életem. A munkám most már nem csak arról szól, hogy jól érezzem magam és pénzt keressek, egy kicsi emberről kell gondoskodnom. Motivál, hogy előadóként fejlődjek.
Inspiráltabb vagy?
Igen, azt mondanám. Tevékenységre késztet az, hogy el kell látnom a gyerekem, ez művészként sokkal nehezebb, mintha egy megszokottabb munkám lenne. Ha valami sikerélmény ért korábban, gyakran csak kipipáltam a listámon és bele kényelmesedtem, de most mindig van valami, ami hajt. Másképpen éhezem a sikerre, mint fiatalabb művész koromban.
Mindig nagyon nyíltan beszéltél arról, hogy független előadó vagy. Mik az előnyei és a hátrányai annak, hogy nincsen kiadó, nagy menedzsment mögötted?
A kiadóktól mindig jön támogatás Spotify-os hirdetésekre, meg ilyesmire, ami persze jól tud jönni, de gyakran az előadóknak jobb ötleteik vannak arra, hogy hogyan adják el a saját zenéjüket. Egy pár virális TikTok videóval a dalod elérhet 20 millió streamet. Mondhatják a kiadók, hogy ezt képesek megvalósítani, de közben maximum pár extra hirdetést fizetnek csak ki. Ez korántsem jelenti azt, hogy a stratégia működni fog. Úgy gondolom, 90%-ban pozitív független előadónak lenni.
2024-ben több kislemezt is kihoztál, köztük az Acid Wash című dalt. A szám promoja nagyon felzaklatta és aggodalomra keltette a rajongóidat. Többször live-ban jelentkeztél be, az elrablásod megjátszva, és úgy tűnt, a profilod is meghekkelték. Megbántad, hogy ilyen drasztikus módszert választottál a dal beharangozására?
Nem gondolom, hogy megbántam volna. Azok az előadók, akiken felnőttem, sem csinálták volna másképp. Azt persze látom, hogy miért ijedtek meg ilyen sokan, de a zenei oldalak cikkeket írtak róla, most te is erről kérdezel, szóval megszolgálta a célját. Azok, akik aggódtak, azóta meghallgatták a dalt és szeretik, a 99%-uk megérti a művészeti hátteret. Lehet, hogy átléptem egy határt, de néha így esik ez. Nem lehetsz mindig tökéletes.
Miért pont az Acid Wash-hoz választottad ezt a marketinget? Mi a kapcsolat az emberrablás és a dal között?
Nem is tudom. Nagyon bírtam ezt a számot, és azt akartam, hogy az emberek tényleg meghallgassák, és ez meg is mutatkozott a streameken. Csak az első héten több, mint 100.000 lejátszásnál járt és egy csomó playlistre is felkerült. Gondolom az emberek úgy voltak vele, hogy “oké, most már látnom kell, mi történik”. A hiba, amit elkövettem az az volt, hogy nem folytattam a live streameket és nem vettem fel őket. Az első valóban erőszakos volt, és hihető, de a következőkben, amikor a mezőn voltam vagy vezettem, kb már lehetett tudni, hogy csak színészkedem. Sokkal több megdöbbentő dolgot kellett volna csinálnom, volt, hogy több ezer ember nézte a streameket és várta, hogy mi a következő lépés. Lehet, hogy lesz még ilyen a jövőben, csak kevésbé őrült ötletekkel, sokkal menőbb, mint egy sima “itt a dalom, és itt a dalszöveges videó” jellegű promo.
Ki volt veled, amikor ezek a streamek készültek?
Senki. Pontosabban az elsőt Noah (Call Me Karizma dobos-turné menedzser) házában vettük fel BJ barátommal egy tripodon, az ő ötlete volt az emberrablás és ő locsolt vízzel. BJ ott volt az autóban is, amikor a mezőn voltam, ő játszotta a zenét a kocsiból, de vezetni már egyedül vezettem. Bárcsak lett volna egy másik kamera és csináltunk volna egy werkvideót! Őrület volt, ahogy rohangáltam a parkolóban vagy a mezőn egy kamerával a kezemben és bámultak az emberek. Az elsőről vannak kulisszavideók, de az volt az, ami igazán beparáztatta az embereket, szóval azt már nem erőltetném.
Ha az előző albumodhoz, a Francishez kellene hasonlítanod az új dalaidat, hogyan írnád le a jelenlegi hangzást?
Azt hiszem, sokkal inkább hasonlít a The Gloomy Tapes lemekhez, amiken sokkal több volt a hip-hop. A kiadó, akikkel a Francis albumot csináltam, inkább kislemezekben gondolkozott, alternatív rock hangzással és pici rappel, hogy jobban fusson a rádióban. Kicsit bele voltam ebbe kényszerítve, éppen ezért csinálom most a szöges ellentétét és ezt a sok állatságot. A Francis inkább az önreflexióról szólt.
És a dalok üzenete hogy változott?
Ott van például a WAR, az leginkább a mentális betegségekről és az önmagunk ellen vívott csatákról szól, talán ez a szám teljesített a legjobban, 10 millió lejátszás körül van. A Madhouse hasonlóképpen a belső démonjainkról szól. Egyébként november környékén kellett volna megjelennie az új albumnak, de eltoltuk a dátumot, főleg a költségek miatt. Ha kihozol egy teljes lemezt, nem fogja ugyanazokat a számokat teljesíteni, mintha minden dal kislemezként jelenne meg. Ez szomorú, mert imádok lemezeket megjelentetni, de ez manapság időpocsékolásnak számít. 2025-ben inkább minden hónapban, de legalább hathetente akarok új dalokat kiadni, és azokat egy albummá gyúrni. Túl jók ezek a dalok, nem tűnhetnek el egy lemez B oldalán. Tényleg aggasztó ez az egész, de manapság így mennek a dolgok.
Az új kislemez borítókon fehér hátterek előtt láthatunk téged, teljesen kiégett képeken, arc nélkül. Mi a koncepció sztorija?
A környezetem rá volt pörögve a borítókra, de én mapaság nem gondolom, hogy túl nagy jelentőségük lenne. Ezért használtam ezeket a túlexponált polaroid fotókat, csak beszkenneltük őket. Olyasmi az üzenetük, hogy “tök mindegy, mi ez, csak hallgasd meg”. Nem szükséges kiöltöznöm és fotózásra mennem. Plusz, a képek hasonló hangulatot adnak a daloknak. A Johnny 2 borítója is ez a stílus lesz.
Akartalak is kérdezni a Johnny 2-ról. Ugye a 2018-as előzmény dal, a Johnny egy iskolai lövöldözésről szól. Milyen jövő vár Johnny-ra?
A második rész ott folytatódik, ahol az első befejeződik, logikus a történet. Az első dal ugye egy lövéssel ér véget, nem tudni, mi történt. Lelőtte magát? Lelőtte Cindy-t? Elég sötét szerelmi történet, tovább lehet görgetni a szálakat. Van egyébként egy dalom, amiről még senkinek sem meséltem, Cindy a címe és a lányról szól, az ő szemszögéből közelíti meg a sztorit. Benne van a pakliban, hogy csinálok majd egy Johnny EP-t ezzel a három dallal, és kihozom bakelitlemezen is, egy menő borítóval.
Amikor utoljára, 2023 nyarán beszélgettünk a Sziget Fesztiválon, azt mondtad, hogy életed legjobb koncertjeként élted meg. Sikerült ezt felülmúlnod a 2024-es turnédon?
A fesztiválok teljesen mások, de igen. Novemberben Budapesten 400 jegy kelt el elővételben, teltház előtt játszottunk, ami őrület, mert sosem adtam még önálló bulit Magyarországon. Amerikában például sosem tudnék eladni 400 jegyet. Európában sokkal népszerűbb vagyok. Otthon ha 120-an eljönnek egy koncertemre, az már nagy szó.
Miért lehet ez?
Amerikában, hacsak nem TikTokozol és vagy folyamatosan mindenki arcában, nagyon nehéz jegyeket eladni. De ez minden bandával így van! Ott a Palaye Royale, lehet, hogy Amerikában játszanak mondjuk 2.000 ember előtt, ami sok, de ugyanez Lengyelországban már egy 6.000-es közönség. A sötétebb, alternatív, szexi rockzene, mint mondjuk a Måneskin Európában sokkal nagyobbat megy, nálunk annyira nem népszerűek. Európa jobban bírja az undergroundot és szívesebben jár koncertekre. Persze, hallgatják a zenémet Amerikában is, de például Lengyelországban többen jelennek meg a bulikon. Van valami különleges Európában, ezért is koncertezünk itt többet, mint az USA-ban.
Budapesten zártad az európai turnédat. Mi az az emlék, amit örökké magaddal viszel majd erről a menetről?
Szerintem az egészet úgy általában, ez volt az eddig legnagyobb európai turnénk. Pár évvel ezelőtt, amikor eljöttem a kiadómtól, kb 2.5 millóan hallgattak, ma ez kevesebb, mint a fele. Ez nem számít, a hallgatók jönnek-mennek. Voltak számaim, amik sikeresek voltak TikTokon, és önmagában 1 millióan hallgatták őket, de azok nem a rajongóim voltak, csak a dalokat szerették. Sokat stresszeltem egy időben a havi hallgatottságon, de már látom, hogy nem az számít valójában, nem azt jelenti, hogy elveszítettem 1 millió rajongót. Életem legnagyobb koncertjeit adom, de sokkal kevesebben hallgatnak, mint az elmúlt 5 évben. Az internet és a social media nem valódi, azok az emberek, akik tényleg szeretik és hallgatják a zenémet, előbb vagy utóbb megnéznek élőben, és ez számít valójában. Ezért is fókuszálok igazán a koncertezésre, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy felesleges aggódnom. Vannak előadók, akiket több tízmillióan hallgatnak, mégsincs 15 főnél nagyobb közönségük. Ezért vagyok nagyon büszke erre a turnéra.
Írta: Erdős Viki
Fotó: Erdős Viki
