Valószínűleg nem sokaknak adatott meg eddig az a lehetőség, hogy a Kartel öt tagjával, Ganxsta Zoleeval, Big Daddy Lacával, Siska Finuccsival, a nagy visszatérő Lory B.-vel és Dopemannel egyszerre ülhessen egy asztalnál interjú céljából – még ha utóbbi csaknem félórás késéssel is érkezett meg, kezében egy Burger King menüvel, hogy a bemutatkozás után egyből a kezdeti munkássága megkérdőjelezhető erkölcsiségű részeire reagáljon. Azért a többieket se kíméltem, de biztos vagyok benne, hogy ez volt a legkisebb atrocitás, ami 30 éves pályafutásuk alatt – amit 2025. január 17-én a Papp László Sportarénában egy nagykoncerten ünnepelnek majd meg – érte őket.
Az interjúra készülve az első gondolatom az volt, hogy ha gyerekként elképzeltem volna, hogy a Kartel öt – egyelőre csak négy – tagjával ülök szemben, akkor biztosan nagyon féltettem volna magam. Azért annyira nem tűntök veszélyesnek. Öregedtek?
Lory B.: Hát, kérdezzél valami olyat.
Ganxsta Zolee: Szeretnél valamit kiprovokálni? Kitépjük szálanként a bajuszodat?
Big Daddy Laca: Nem, nem vagyunk mi olyanok…
Ganxsta Zolee: Aki igazán veszélyes, az nem veszélyes. Hogy mondjam… nem kell ezzel állandóan kérkedni. Van az a srác, aki lemegy bunyózni, és az első két edzés után jön, hogy „MITIECCSÉÉUÁSZÉJJEVÁGLAK”. Aki meg idegenlégiós volt, az csak így… áll a sarokban. És amikor igazán baj van, akkor a „széjjelváglakot” szétszedik, a sarokban mosolygós meg kicsinál mindenkit.
Lory, nem nagyon taglaltad 2020-as kilépésed okát. Mi történt akkor és mivel lehetett téged rávenni arra, hogy végül visszatérj a koncertre?
Lory B.: Nem léptem ki, csak felálltam, hogy más le tudjon ülni. Ugyanis nekem ’95 óta itt állandó tagságom van. Sajnálatos módon vannak olyan időszakok az életemben, amikor kénytelen vagyok a növekedésemhez váltást erőltetni magamra, ilyen esetekben úgy gondolom, hogy mennem kell. Aztán amikor szükség van rám, és hívnak, akkor jövök. Mert ’95-ben volt köztünk egy szerződés – szóban és papíron –, és én ezt az egységet nem szeretném felrúgni. Tudod, mindenki oda üljön, ahova a jegye szól, és kényelmesen utazik. Így utazom én is.
Akkor „könnyen” tértél vissza?
Lory B.: Melyikre gondolsz? A Laca szerint háromszor-négyszer leléptem, én egyre emlékszem, az pedig ’97 közepe volt, amikor azért hoztam döntést, hogy életben maradjak. De utána, ha szóltak, jöttem. Most is szóltak. De mégis mire vagy kíváncsi?
Az elmúlt időben aktívan nem vettél részt a Kartel működésében.
Lory B.: Támogató jelleggel a háttérből segítettem a srácokat, fizikális módon pedig teljesen más gyakorlati megnyilvánulásom volt.
Eddig ugye a hírek Dopeman nagy visszatéréséről szóltak…
Ganxsta Zolee: …aki nem ért ide…
Lory B.: Fontos ember. Írd le! Erőszakosan.
…a nyilvánosság számára a te szereplésed is újdonság. Még, ha erre te nem is így tekintesz, a rajongók valószínűleg igen.
Lory B.: Nem csak a rajongók miatt hoztam meg ezt a döntést, ahogy az előbb már próbáltam elmondani. A múltban egyszer-kétszer szükséges volt váltanom, és elmentem egy teljesen más irányba, de ez nem azt jelenti, hogy nem voltam jelen. Úgyhogy igazából a srácokra való tekintettel természetesen visszatértem. Ha valaki követte a munkásságomat, az tudja, hogy sosem voltam támadó jellegű, azaz nem harapom meg azt a kezet, amelyik etet. Éppen ezért azt gondoltam, hogy ezt a koncertet nem szabad kihagynom. Nagyon nagy pofátlanság és szemtelenség lett volna részemről. Rengeteg mindenről le kellett mondanom ahhoz – azokat az értékeket is ideértve, amiket borzasztó nehezen építettem föl és tudom magamévá –, hogy itt legyek és egy nagy egészet alkossunk.
Zoli, 2021-ben a zaol.hu-nak egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy Lory B. a popularitás felé vitte a zenéteket.
Ganxsta Zolee: Lory nálam mindig muzikálisabb volt, ha finoman akarok fogalmazni. Nekem a ritmus volt a fontos – nyilván nála az meg vérben van…
Lory B.: Egy vonót kértem most a fotózáshoz, de nem adtak.
Ganxsta Zolee: Ennél finomabban akartam fogalmazni.
Lory B.: Nem szükséges.
Ganxsta Zolee: Tehát nekem a ritmus és az ütem volt a fontos, Lory pedig mindig szerette a dallamosabb muzsikákat, a finomságokat, a lágyabb dolgokat. Én meg mindig a zakatolást.
Siska Finuccsi: Lory a Heavy D a Boyzból.
Ganxsta Zolee: Én meg a Boyzból vagyok a boy.
Abban az interjúban Siskával is összehasonlítottad, azt mondtad, hogy az ő jelenlétével visszatért a „mocsok” a hangzásotokba. A Kartelnek melyik időszakát érzitek jelenleg legönazonosabbnak?
Ganxsta Zolee: A mocsok egyáltalán nem sértés volt.
Siska Finuccsi: Belőlem mindig a rajongó fog szólni, ezt tudják a srácok. Attól még, hogy tag lettem, mindig az maradok. Hogyha mégis válaszolhatok helyettük: soha semmi nem fogja megközelíteni azt, amit a legelső, a második vagy a harmadik albumon csináltak. Felülmúlhatatlan… Úttörő.
Big Daddy Laca: 2024-et írunk, ne várja el senki azt, hogy ugyanolyan albumot tudjunk csinálni, mint annak idején ’95-ben.
Lory B.: Tudnánk!
Ganxsta Zolee: De ez nem cél. Ahogy változnak az idők, változnak az emberek. Mindig más dolog foglalkoztat mindenkit. Az nem jó út, ha egy zenekar úgy csinál, hogy „na várj, az a szám nagyon beütött, akkor kell egy ahhoz hasonlót.” Ez már halott dolog. Úgy kell zenélni és úgy kell szöveget írni, hogy ami éppen foglalkoztat, ami kijön belőled, amit közölni akarsz az emberekkel, azt írod meg. Ha ez találkozik a közönség ízlésével, akkor szerencséd van, ha nem, akkor nem. De mindig magadnak kell lemezt csinálni, nem a közönségnek.
Big Daddy Laca: Ezért is van az, hogy az évek folyamán megcsináltunk jó pár albumot, és volt, amelyik nagyon beütött, volt, amelyik meg egy picit elsikkadt. De nekünk mindegyik beütött, mert mi csináltuk – magunknak csináltuk.
Ganxsta Zolee: Én ugyanúgy imádom az első lemezt, mint a Bohócot, az utolsót. Mindegyiket, mert az összesnek van egy sajátos íze.
És készül most új lemez?
Ganxsta Zolee: Igen! Három számmal vagyunk kész. Néggyel. Lesz rajta… harmincnégy szám! Tehát készül.
Big Daddy Laca: Tehát készül: 2028 február tizen…
Ganxsta Zolee: Gőzerővel!
Siska Finuccsi: Meg is kell beszélnünk a titkos favoritot a Loryval, amit én már emlegetek hónapok óta.
Ganxsta Zolee: Arról most nem beszélünk. Figyelj, van egy buli előttünk, ami január 17-én lesz. Összegyűltünk, és elsősorban erre kell koncentrálnunk. Emiatt döcögősebb kicsit a lemezkészítés, mert nem élvez prioritást. A jubileumi koncertbe rengeteg melót kell belefektetni. Én nem is gondoltam volna, amikor a Krúbi tavaly csinálta az arénakoncertjét, és felléptem vele, hogy ez ilyen. Akkor röhörésztem rajta, hogy mi van ennyi meló ezzel, hagyjál már… Tényleg ennyi van.
De akkor jól értem, hogy Lory „nem visszatérése, csak aktivitása”, az nem csak egy koncert erejéig szól?
Lory B.: Ez ki van zárva, mert eztet én nem tudhatom.
Siska Finuccsi: Ő csak ide feljár!
Lory B.: Jelen esetben ennek eleget tettem, az, hogy a srácok leültetnek-e a jövő évre nézve, és van-e velem terv, az rajtuk múlik. Én feltétel nélkül támogatom őket, ha hívnak, jövök. Elkötelezetten. Szoktam mondani a főnöknek, hogy mutasd a csapást, én igazodom. Aki burkoló, az érti.
A Kartel indulása óta eltelt 30 év, ahogy mondtátok, ennek szól a Pap Lászlós nagykoncertetek. Mára már mintha a rap lenne egyenlő a pop zenével…
Siska Finuccsi: …attól, hogy ma az egy nagyon divatos klisé, hogy a pop zenét telerakják rap betétekkel, az nem lesz rap zene. Ide idézik egy klasszikust: DJ BoBo. Állítólag ő is rappelt, attól az még nem volt rap zene.
Big Daddy Laca: De a Geszti féle Rapülők se volt rap.
Tehát akkor továbbra is elérhető a rappel az, amit Zoli a múltban többször megfogalmazott célul, a „szembe menés”?
Siska Finuccsi: Bocsánat, ez sosem volt cél!
Lory B.: Nem!
Ganxsta Zolee: De az enyém igen…
Siska Finuccsi: Mi csak mentünk! Vagyis bocsánat, ez most nagyképű volt a részemről, ők csak mentek.
Ganxsta Zolee: De valahogy mindig szembe találtuk magunkat a forgalommal.
Kicsit akkor megfordítom az egészet. ’90-es évek, underground: a rap mindenképpen a lázadás egy formája volt.
Lory B.: A mai napig képvisel egy szélsőséges álláspontot. A lázadás minden műfajban benne van. Zoli egy rocksztár. Olyan ő, mint Maradona, aki pedig focista volt, de hét oktáv különbség van a két életforma között.
Siska Finuccsi: De Lory, te is és mindannyian azok vagyunk.
Lory B.: Én meg is érintem magam… Az, hogy rocker meg rockzene, az teljesen más. Ez egy életstílus.
Siska Finuccsi: Egy irgalmatlan pop csávó is lehet rocksztár.
Lory B.: És sajnálatos módon a rock & rollból is eltűnt már a rock & roll, az igazi érték, amit képviselt, és ugyanígy az underground műfajokból is.
Ganxsta Zolee: Kicsit korcsosul a nemzedék, de ezzel semmi baj nincs.
Elég nagyban merít a mai, újvonalas hazai hip-hop a szókimondó szövegeitekből. Gondoljunk csak az előbb említett Krúbira, aki egy egész dalt szentelt ennek főhajtásul „Ganxsta Zolee tehet mindenről” címmel. Ami nála iróniával, humorral jelenik meg, az nálatok sokkal inkább érződött mindig is egy hiteles gengszterkedésnek.
Ganxsta Zolee: Érintőlegesen benne voltunk mi sok mindenben, de sosem voltunk sem utcai gengszterek, sem öltönyös gengszterek. Attól, hogy gengszter rapnek hívjuk ezt a műfajt, nekünk nem kell annak lennünk. Zenészek, előadók vagyunk, ezzel foglalkozunk.
Big Daddy Laca: A világnak egyfajta tükre volt az, amit mi előadtunk, mert tulajdonképpen eldalolásztuk azokat a dolgokat, amik történnek a nagyvilágban.
Ganxsta Zolee: De hitelesen! Ismertük ezeket a srácokat, még ne adj Isten, jóban is voltunk velük.
Big Daddy Laca: Igen, ez tulajdonképpen egy dokumentális feltárása volt a világnak. Ha körülnézünk, most még rosszabb a helyzet. Ez nem egy Irigy Hónajmirigy – úgy mondom, hogy imádom, szeretem őket –, ebben semmi poénos nincsen. Ez az, ami zajlik a világban, meg zajlott a ’90-es években is. Ha valaki a pénzről, drogról, fegyverekről, gengszterekről rappel, abban semmi vicces nincs. Az volt ennek a zenekarnak az egyedülállósága, hogy nem volt más akkoriban, aki így kimondta, feltárta ezeket a dolgokat, és meg is szólaltak közben.
A ti hitelességeteket és az abból fakadó sikert értem, de ha maradunk a Krúbi párhuzamnál, akkor róla azért több mint sejthető, hogy nem élte meg azt, amiről rappel, mégis jó.
Ganxsta Zolee: Nem is szánja olyannak.
Lory B.: A legnagyobb probléma ezzel az egésszel, hogy üzletté vált. Ugyanis az a fajta hitelesség mint életforma ezeknél a gyerekeknél nincs jelen. Az, hogy rajtunk szocializálódtak szélsőséges módon, és deviáns életet vettek föl, az nem jelenti azt, hogy megegyezik annak a kifejezési formának az értékével, amit mi képviseltünk. Mert hogyha anyagról volt szó, mi hozzányúltunk. Hevenyészett fordításban mondom: ha prostituáltakról, kurvákról volt szó – hozzányúltunk.
Ganxsta Zolee: Hozzányúltunk.
Big Daddy Laca: Ha csak egy ujjal is, de hozzányúltunk.
Lory B.: Ha pedig atrocitásra került volna sor, akkor bal egyenes, jobb horog, nézd az embert, hogy forog. A gyakorlat igazából az elmúlt harminc évet igazolja – bocsánat, Curtis, Majka életére nézve is. Mert ők is rajtunk szocializálódtak. Itt a hitelesség az az, hogy ők, akik most jelen vannak a színpadon, azok 25-30 év múlva is le tudnak-e tenni egy olyat, mint amit a Gansxta Zolee és a Kartel. Ha igen, akkor azt mondom, hogy rendben van, meg is érinthetitek őt.
Akkor csak állócsillagnak lenni eredmény? A hullócsillag nem lehet értékes, ha van akár csak egy oltári lemeze?
Ganxsta Zolee: Miért, te jobban szereted a jó ételnél a rosszat?
Siska Finuccsi: Bocsáss meg, a legfontosabb szerintem a hitelesség. Mindig azt szoktam mondani, hogy nézzük meg az Animal Cannibalst. Soha nem akarták eljátszani, hogy utcagyerekek, hogy gettó csibészek, ettől még a legesleghitelesebb rap duó a magyar rap szcénában.
Lory B.: Ne írd le: trash rapperek.
Siska Finuccsi: Mindenkinek segítettek, nagyban hozzájárultak a magyar rap kultúra fejlődéséhez. A legigazibb arcok.
Lory B.: Igen, ez igaz. A hitelességről egyszer a Zoli úgy nyilatkozott, hogy kellett közénk egy roma forma is, egy cigány gyerek, egy utcagyerek – ez voltam én. Én tényleg onnan jövök, én tényleg azt éltem, amiről ők beszéltek. Az életem jellemzi ezt az életformát. Egyébként pedig a Kartel a trágár, obszcén, szélsőséges kifejezési formákra nézve elbújhat a mostani előadók között.
Ganxsta Zolee: Öncélú mocskolódás össze-vissza.
Lory B.: Egy jó káromkodásnak, ha megvan helye, az hatalmasat szól. Ha megvan a helye.
Erről majd megkérdezzük Dopemant is. Számotokra ki hiteles a mai mainstreamben?
Ganxsta Zolee: Nekem aki nagyon tetszik, az a Pogány Induló. Nem féltetlen a zenei alapjai, mert azzal nem tudok azonosulni, de amit ő képvisel, ahogy előadja, amilyen flow-val nyomja, azelőtt le a kalappal. Krúbi is nagyon tetszik.
De ő az eddig taglalt szempontjaitok szerint talán nem is igazán hiteles.
Ganxsta Zolee: Én ilyet nem mondtam, kiforgatod a szavaim! Olyan pofont kapsz mindjárt, hogy oda is befordulsz, ahol nincs sarok. Én azt mondtam, hogy Krúbi nem akar keménykedni, ugyanúgy, ahogy az Animal Cannibals sem. Nem akarja eljátszani, hogy kurva nagy gengszter meg kemény gyerek. Egyszerűen tök jól rappel tök jó témákat. A Krúbi nagyon hiteles.
Siska Finuccsi: Hozzáteszem, én őt nem a rapbe sorolom. Szerintem crossover, amit ő csinál, ott minden van, a szöveg is nagyon jól meg van fogalmazva.
Ganxsta Zolee: Nekem az ő esetében sem a zene tetszik, hanem az attitűd.
Siska Finuccsi: Krúbi rendben van. De hát kamáz minket, mit mondhatnék?
Ganxsta Zolee: De vannak olyanok, akik kevésbé jutnak el hozzám. Nem mondom, hogy azok szarok, mert ez a magánvéleményem, nem vagyok én Isten, hogy ítélkezzek, de van, aki tetszik, van, aki nem.
2022-es Bohóc című lemezeteken szereplő Dögzilla számotokból is kiderül, hogy a trap például nem a szívetek csücske.
Ganxsta Zolee: Azt inkább tartsuk meg sajtnak.
Siska Finuccsi: Régen a Kartelre is ezt mondták, hogy „fúj, mi ez a New York majmolás?” Mindannyian New Yorkot majmoltuk.
Lory B.:
Rágógumi rap, trash pop
Super Mario egér dob,
Műanyag a cin, harmónia zéró
A dallam Tetris, a pergő Casio,
Monoton a time, űbergagyi a flow
A hangzás Kraftwerk, a stílus Falco
A DNS hibrid, a forma langyi
A manus nő lett, dik, a gádzsi férfi
Vagy kijárat lett a bejárat,
Fúj, de undorító, meghányat
Cicanadrág, fényes lépő,
Rózsás ing, hozzá melegítő
Aberrált forma, kéne egy kis gerinctorna
És nem lennél szennyvízcsatorna
Halva született ez a trend, deviáns,
Régi iskolát jártam, sose leszek veled toleráns
Köszönöm, ezt csak így. És írd le, fiú, írd le, mert megtalállak!
2025. január 17-én lesz a 30 éves jubileumi koncertetek, ahol minden szál összeért. Hogyan tudtok így válogatni a repertoárból?
Big Daddy Laca: Nehéz volt, mert megbeszéltük, hogy mindenki leír 25 dalt, és így majd szépen összerakosgatjuk. Azzal ment el rengeteg idő, hogy próbáltuk a slágereket összeválogatni, és nem azért, mert nem sikerült eleget találni, hanem mert sokkal több volt. Végül összesen 27-28 track lesz, és 1 óra 50 percet szeretnénk játszani. Ez a Las Vegas-i műsoridő, ami se nem fárasztja az embereket, se nem kevés. És megjött László.
Ezen a ponton Dopeman is megérkezett az interjúra 25 perces késéssel, kezében egy Burger King menüvel és egy üdítővel.
Siska Finuccsi: Belőlem itt is kijött volna a rajongó, mert én sokkal több Dopemant szerettem volna, sokkal több Loryt, sokkal nyersebb dalokat.
Dopeman, zárásként hozzád fordulok, ha már ideértél. Be kell valljam, nagy kedvelője vagyok a kezdeti cuccaidnak, de azért gyakran elgondolkozok például egy Strici visszatért hallgatva, hogy mennyi valóságalapja van a szövegeknek. „Gusztustalan, ha megbaszunk egy kiskorút, de ha vérzik a ribanc…
Dopeman: „…akkor baszni is tud. És ez nekik nem is nagyon erőszak.” Igen. Igen? Arra célzol, hogy részem van a pedofil botrányban, vagy mi?
Nem célzok ilyenre, hanem ezzel a részlettel szemléltetve általánosságban kérdezem a szövegeiddel kapcsolatban, hogy inkább naplóbejegyzésként vagy fantáziálásként kell elképzelni őket?
Dopeman: Ez A strici visszatér egy 2000-es dal. Arról az időszakról úgy tudok neked mesélni…
Ganxsta Zolee: …mint Ozzy Osbourne a ’80-as évekről.
Dopeman: Akkoriban egyszer egy NAV-nyomozás folyt ellenem, és behívtak, mert számlákat akartak ellenőrizni. Akkor már 2-3 éve boxolót is játszottam, és kérdezgették, hogy honnan vannak a számlák. Mondtam, hogy nem emlékszem. „Ne vicceljen, nem emlékszik, hogy mire állítottak ki magának 2-3 millió forintról számlát félévvel ezelőtt?” Mondtam neki, hogy hölgyem bazeg, 8 évig nem is voltam józan. Most meg két éve boxolok. Arra se emlékszem, hogy tegnap kit basztam meg, nem hogy mire kaptam számlákat. De félre a hülyeséggel: A strici visszatér az egy nagyon vad, tulajdonképpen szélsőségekbe menő valami volt. Az első számú inspiráció Apollinaire Tizenegyezer vessző című műve – ha most irodalmi mélységekbe akarunk elmenni –, valamint személyes példaképeim, Eazy-E, Too $hort meg a strici rapperek voltak. Az, hogy ha vérzik a kislány, akkor kefélni is tud, az például egy Too $hort mondat. Ez az egyetlenegy műfordítás, ha meghallgatod a Hoes című nótáját, benne van: „if she can bleed, then she can fuck”. Egész egyszerűen művészi szélsőség, ami nyilván felhorkanásra adott okot egy időszakban, de hát azóta eltelt pár év, én pedig egy bölcs buddhista monk lettem.
Ganxsta Zolee: Tehát elavult a bűncselekmény.
Big Daddy Laca: De ha a ’97-es Stricik és kurvák című Kartel dalra gondolunk, akkor az is úgy volt, hogy a húszéves jubileumon, mikor előadtuk, akkor volt egy kis… izé. De ez van, megíródtak mindenféle dolgok.
Dopeman: Gengszter rapperek vagyunk, nem rózsalovagok. Elnézéseket kell kérni dalszövegekért? Megvették, imádták. Akkor az jött, kész. Ez egy Kartel, 30 éves jubileuma van most. Te is ezt szeretted, a madafakaságot, nem? Gengszterfilmet is néztél gondolom, akciófilmet, sci-fit meg pornót.
Ganxsta Zolee: De remélem csak buzit.
