…főleg, ha arra gondolunk, hányan veszítették el a megélhetésüket, családtagjaikat, barátaikat.
Mindenképp szerettük volna feldolgozni a témát, viszont azt sosem gondoltuk volna, hogy ilyen közelről is érinteni fog minket.
Egy közeli, kedves jóbarátunk is megfertőződött a vírussal és intenzív osztályra került, ahol különböző gépek és az egészségügyi személyzet küzdött napról-napra az életéért. Geo (ének) emiatt döntött úgy, hogy megpróbálja szavakba önteni a leírhatatlant és dalba az érzéseit. A napok csak teltek-múltak és sokszor követték egymást a hullámvölgyek, sokszor az orvosok nem sok reményt jósoltak neki és a családjának. A szöveg ezt a kilátástalanságot próbálja átadni és, hogy barátunk milyen fájdalmakat élhetett át még a rengeteg fájdalomcsillapító ellenére is. A dal egyben az ő küzdelme az életbenmaradásért és hogy min megy keresztül a világ jelenleg.
A tény, hogy barátunk több, mint 100 mélyaltatásban töltött és gépekre kötött nap után legyőzte a vírust és jelenleg a felépülés útján halad, hihetetlen dolog, – holott természetesen mindvégig hittünk és bíztunk benne – de ugyanakkor új reményt adhat mindenkinek, hogy bármilyen mélyen vagyunk a halál torkában soha nem szabad feladni. Az élni akarás minden nehézséget legyőzhet, még ha adott pillanatban reménytelennek is tűnik, amit az élet elénk tár.
Amikor kirajzolódott, hogy miről fog szólni a dal egyértelművé vált, hogy méltó módon csak úgy dolgozhatjuk fel ezt a témát, ha egy olyan művészt is felkérünk, mint Horváth Renáta táncos-koreográfus, aki egészen más szemszögből tudja megeleveníteni az érzelmeket. Ugyanakkor ez a szám nem csak barátunk és az egészségügyi dolgozók hősies küzdelméről szól, hanem az alkotók bezártságáról és azok lelki űrjéről, akiknek az alkotás, a szórakoztatás és a művészet életükké vált.
"Levegő nélkül nincs élet… Ahogy tánc és zene nélkül sincs szerintem. Próbáltam a zene lényegét megfogni, és az érzelmi részét kifejezni a mozgással. Úgy gondolom, ha nem táncolhatok nem kapok levegőt, éppen ezért volt “könnyű” dolgom. Szimplán csak arra gondoltam, mit éreznék ha többé nem lenne a tánc az életem része." (Horváth Renáta)
Sokat gondolkodtunk a megjelenés dátumán, végül az Egészség Világnapjára, azaz április hetedikére esett a választásunk. 1948-ban ezen a napon kezdte meg a működését az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az ENSZ szakosított intézményeként. Úgy gondoltuk, hogy a dal témájához és a jelenlegi helyzethez ilyen szorosan kapcsolódó jeles dátumot keresve sem találhattunk volna. Ezzel a választással szeretnénk tisztelegni az egészségügyi szakemberek áldozatos és heroikus munkája előtt, amit napról-napra erőn felül végeznek.
Az énekeket Botlik Mátyásnál a Grenma Studio-ban rögzítettük Csányi Rita (The Anahit) segítségével, a keverést és a mastert pedig a Supersize Recording stúdióban Horváth Attila készítette. Óriási köszönet nekik, hogy igyekeztek kihajtani belőlünk a legjobbat és a kezdetektől kezdve sajátjukként gondozták a dalt!
