Thirty Seconds to Mars – America

Mindig is kétes megítélésű és megosztó banda hírében állt a nagybetűs Amerikai Álmot kínáló és örökké ultratrendi 30StM. Jared Leto pedig krisztusi magasságokba emelkedett színész/zenész/énekes/prófétaszerepben tetszeleg már egy ideje, maga a Megváltó, sokoldalú tehetség és polihisztor egyben. Nehéz meghatározni, hogy a csapat mára tényleg egy igazán trendérzékeny, az örökfiatalság-életérzést kínáló művészeti popprodukció, vagy csupán egy jól kitalált, hajszálpontos kémiai reakciók mentén létrejött, iszonytató kamugépezet. A kezdetben rockzenekarként induló trió mára teljes mértékben integrálódott a legújabb zenei trendeknek megfelelően a poppiacba és ipari szinten műveli a bizniszt, ahol a zene „csak” másodlagos tényező, a produkció a lényeg. Márpedig releváns szellemi termék hiányában nehezen fenntartható ez az állapot, bár a jelenlegi divathullám igyekszik erre minden erejével rácáfolni. Esetünkben azért is nehézkesebb a dolgunk, mert nem egyértelműen meghatározható a muzsika szemétre való jellege, hiszen Jared Leto kétségkívül tehetséges és egyedi vénával megáldott, tipikus megváltó rockstaralkat. Az új lemez tökéletesen jellegtelen, minden egyediséget nélkülöző, tucat poptörmelékből összeollózott és hollywoodi laborban előállított zajréteg. Mégis szerethető, mégis hallgattatja magát, mégis újra és újra lejátszom. Hogy miért? Nem tudom, és ez az, amiben jók a srácok. Hiába kommersz, hiába teátrális, banális és U2-s, hiába Muse-os és közönséges, valami mégis van ebben a zenekarban. Valami őszinte még megbújik a kóklerség mögött.