A cím nélküli albumon végig totálisan elszállt, ám mégis egységes összhang uralkodik a kristálytiszta megszólaláson keresztül, amire aztán esős fátyolként borul a misztikus női és férfi vokálmező, minimalista megoldások közepette, ismétlődő, ám folyamatosan lélegző, organikus hangképek úsznak a mélabús, egyben romantikusan idilli 8 dalon át, melyeket optimális mennyiségű zajháló fon körbe, hogy aztán az éteri édenben végleg elveszhessünk. Érdemes volt várni erre!
