Lugosi Dani szólóprojektjének felfedezése egy olyan zenei élmény, amiről csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni. Az Altató és a Mosolygó után végre itt a várva várt harmadik videóklipes dal, a Szitakötő!
Lugosi Dani dallamaival képes olyan különleges atmoszférát teremteni, ami hiánypótló a magyar zenei palettán. Ez alól legújabb száma sem kivétel, a Szitakötő akár a melankólia és az életigenlés szerelemgyereke is lehetne. A dal megszületésében Takács Vilkó gitárosnak (Ganxsta Zolee és a Kartel, Dos Diavolos) is óriási szerepe volt, tulajdonképpen ez egy közös szerzemény. A két fiatalember között hatalmas az összhang: Magyarország elsőszámú Nirvana tribute zenekarában már évek óta koptatják együtt a színpadokat.
Erre az összhangra még pluszban ráerősítettek kétszemélyes alkotótáboraikkal. Volt egy periódus, amikor az őszi és téli nyugalomban elutaztak vidékre, hogy mással se foglalkozzanak: három nap és három éjszaka zenéljenek, szinte megállás nélkül. A srácok az egyik ilyen délutánon írták meg az eddigi legletisztultabb és legfelszabadultabb művüket, ami mindkettejük kedvencévé vált. Így született meg a Szitakötő. Pár hét múlva el is vitték egy karácsonyi buliba, hogy megmutassák barátaiknak vadiúj slágerüket. Az estére így emlékszik vissza Lugosi: „Annyira berúgtunk, hogy nem bírtuk eljátszani rendesen egyszer sem, illetve kedves Ölveti Mátyásunk akkori cselló szólója annyira viccesre sikeredett, hogy most is nevetek, ahogy ezeket a sorokat írom.”
Minden a semmivel lett egyenlő
A végleges szöveg később készült el a számhoz, és a körülmények sem voltak ennyire derűsek. A covid alatt Dani egy PVC üzem telephelyén dolgozott portásként, 48 órás műszakokban. Egészen egyedül volt, jött a húsvét, nem beszélt a családjával. Költözésre kényszerült, magára maradt és teljes mértékben azt érezte, hogy összeomlott az élete. 30 pár évesen a mérnöki munkája, a művészeti tevékenysége, az identitása, a magánélete és a karrierje egyszerre mondott csődöt – ahogy akkoriban ez sokakkal történt.
A létezés értelme
A Szitakötő Lugosi Daninak főleg arról a tulajdonságáról szól, ahogy a körülötte lévő embereket félti és próbálja óvni. De saját magát nem. Igyekszik valami értelmet találni és adni a dolgoknak a létezés, az önmegvalósítás és a célok végtelen tengerében. A lehetetlennek tűnő küldetésben végül diadalmaskodott az élethez való ragaszkodás. A győzelemmel együtt pedig szépen lassan elmúlt, már csak rossz emlékként létezett az előbb említett időszak. Az élet pedig visszaállt olyanra, amilyen volt. Sőt, még annál is jobbra, mint amilyen volt.
