Aki neobarokk gitárfutamokat, sosem hallott, experimentális megoldásokat, netán szférákba utaztató pszichedéliát keres, messze kerülje el a Don Gatto friss, 4 számos EP-jét. Egyik tétel sem lesz vizsgadarab a Berkley-n, az is biztos. Itt a lehető legtirpákabb, arcba mászós hc-ról van szó, rádásul kifogástalan minőségben, vagy ahogy ők mondanák: láncfűrész hardcore. Így is van, ennyi. A nyitó Same Shit egyszerűsége már-már megejtő, nehéz lenne ennél nemesebben primitíven elővezetni egy dalt – gondolnánk, amíg nem hallottuk a többit. Az ösztönösség legszebb értelmére kell gondolni, a lecsupaszított, tiszta őserőre. Hardcore-mércével: 10/10. Rocktörténelmi mérföldkő-faktor: nulla.
