2015-ben jelent meg David Duchovny első önálló zenei albuma, idén követte a második. Stilisztikailag és a tempót illetően talán Leonard Cohen és Nick Cave ugorhat be annak, aki először hallgatja. A dalok balladaiak, hihetetlenül őszinték, és bár Duchovnytól távol áll a virtuozitás, sőt helyenként olyan artisztikusan laposan énekel, ami ebben a műfajban szinte már elvárt, hogy lényegében tökéletes. Egy-egy útszéli countrys sláger is elő-előkerül, de britpopos lüktetésre is akad példa. Színes és kellemes a második lemez, ami hibátlanul illeszkedik a lassan kultkategóriába átcsapó életműbe.
Ez is érdekelhet
Interjú
„Manapság zenésznek lenni többet jelent, mint játszani a stúdióban vagy a színpadon” – The Cinelli Brothers interjú
2023-ban a Veszprém Blues fesztiválon játszott, május 21-én pedig első önálló budapesti koncertjére tér vissza hazánkba az olasz,...
Hírek
A gyászfeldolgozásról szól a Tornóczky All Access új dala és klipje
Nehéz témát, a gyász feldolgozását, az elengedést és a továbblépést dolgozta fel legújabb dalában és az ahhoz készült...
Interjú
„Én vagyok talán az utolsó blues zenész Magyarországon” – Hobo
De nem szereti a cikizést. Kilenc zenekaros koncert mellett „hobológia” előadásokkal és a jól ismert József Attila esttel...
Koncertajánló
“A downtempo a lassú ütemek ellenére darabokra szakít” – Analog Balaton downtempo majális a Budapest Parkban
Május 17-én egy különleges, egész estés programmal készül az Analog Balaton csapata a Budapest Parkban. A hazai elektronikus...
