Megjelent a Boyongó debütáló kislemeze, a Láthatáron. Zenei világukra leginkább alternatív fúziós népzene jellemző autentikus dallamokkal, saját dalokkal, egy jó adag mondanivalóval és mezítlábas tánccal. Bár talán ezek a kifejezések állnak legközelebb a valósághoz, dalaikban valójában több teljesen különböző stílus találkozik, ezért mindenképp érdemes belehallgatni a dalokba, hogy teljes képet kapjon az ember.
A kislemez az otthon, az útkeresés, a magány és a hazatalálás témáját dolgozza fel. A rajta található 3 számot a Blackhole Sessions (Kocska Ádám és Kremán Patrik) rögzítette és masterelte.
A zenekar idén megnyerte az Öröm a Zene könnyűzenei tehetségkutatót, többek között ennek is köszönhető, hogy egyre többet találkozhatunk a nevükkel. Aki kíváncsi erre a nem mindennapi zenére, amit a srácok játszanak, még idén, december 27-én meghallgathatja őket a Fonó Budai Zeneházban.
Katinka gondolatai a Fellegekről:
"A Fellegek című számunk az amit, ha énekelek akkor a legrészletgazdagabban jelenik meg a történet a szemem előtt, mindegy hanyadjára játszuk a számot. Változó, hogy a dalban elhangzott érzéseket mikor érzem magaménak. Amikor keletkezett a dal akkor személyes történetnek éltem meg. Mostanában inkább egy elmesélőnek érzem magamat, aki óvva kíséri végig a szereplőt az útján. Ezek a fellegek minden utazás során ott vannak az égen, de nem mindegy hogyan tekintünk rájuk. Eltakarhatják a napsütést felőlünk, beboríthatják az eget, komorrá tehetik a hangulatunkat, de ellene is mehetünk ezeknek a fellegeknek "takarják csak, ha akarják, mert a szívem nem lehet". Ez a részlet a dal refrénjében szerepel, ezt Boldival közösen szoktuk énekelni. Bennem így még erősebben, mélyebben munkálódik ez a szemlélet."
Boldi gondolatai a Szederindáról:
"A Szederinda című dalunk arról szól, hogy ahol vagyunk és amit az otthonunknak hívunk, onnan majd egyszer el kell indulnunk. Nem csak fizikailag, hanem átvitt értelemben is. Nem ragadhatunk bele örökre a szokásainkba, szerepeinkbe, nem reagálhatunk mindenre mindig ugyanúgy. Néha szembe kell nézni azzal, hogy a változás nehéz és fájdalmas, de ugyanakkor elengedhetetlen lépés mivel ezáltal tudunk kiszakadni az újra meg újra bejárt körökből. Ezeket a megtartó, ám ezzel együtt visszatartó erőket jelenítik meg a dalban a szederindák. Amikor egy koncerten megemlítettem, hogy ez a dal a hihetetlen erőről, kitartásról és bátorságról szól, akkor elment az áram a szám közepén és hangosítás nélkül énekeltük végig. Akkora ereje volt, hogy azóta is bennem van az érzés, hogy több mint elegek vagyunk azon problémák, feladatok megoldásához, amiket az élet az utunkba sodor."
Boldi gondolatai az Ágrólszakadtról:
"Nagyon érdekes arról írni, hogy miről szól egy dal… Mindenről, amit abban a pillanatban belehall és beleérez az, aki épp hallgatja. Nekem most épp arról szól, hogy szeretném, ha mindenki érezné, hogy sosem marad teljesen egyedül. Mindig van, aki rád vár, ha épp elvesztél, és mindig válhatsz azzá, aki hazavár valakit.
Lehetsz épp otthontalan ,,ázó-fázó kis gerlice", de lehetsz ,,meleg otthon" is, mégis ugyanúgy magányos. Ezt a magányt viszont hamarabb vesszük észre a másikban, mint magunkban. Megadnánk mindent, még a saját "csillagainkat" is odaadnánk, csak hogy megmenthessük a másikat. Valahogy erről az óvó szeretetről szól nekem, amit nem csak adni kéne tudni, hanem, ami nehezebb, elfogadni is. Talán könnyebb lenne a dal keltette érzésekről is írni egy dalt, mint szövegbe foglalni a gondolataim."
