A Sextile sosem foglalkozott az elvárásokkal vagy a klisékkel, mindig abba az irányba húztak a zenéjükkel, amit őszintének és önazonosnak éreztek. Zúzós post-punk és synth-wave árnyalta zenéjükben pedig legújabb albumuk, a Push óta alaposan feljebb csavarták a BPM számot. A Sextile provokatív post-punk diszkója május 28-án a Turbinába érkezik.
A Los Angeles-i underground formáció 2015-ben alakult és noha a ’80-as évek synth-wave elemeit ölelték magukhoz, mégis sikerült ezt úgy tenniük, hogy a zenekar hangzása teljesen eredeti és nyers maradjon. Dalaikkal képesek lázadást szítani, debütáló, A Thousand Hands című lemezük pedig Grand Canyon méretű visszhangokkal, kísérteties sikolyokkal és poszt-punk idézetekkel robbantotta rá a közönségre a Sextile-t, a 2017-ben érkező Albeit Livinggel és a szintetizátorokkal pedig nem csak berúgták az ajtót, de be is meneteltek rajta.
Az elektronika beemelése azonban nemcsak egy múló flört volt, 3 című EP-jükön már az EBM-mel és az industriallal bonyolódtak mélyebb kapcsolatba, bevonva az analóg Korg MS-10-est és a LinnDrum-ot, noha nem sokkal a megjelenés után a banda jegelte a dolgot. A Sextile gitárosa és szintetizátorosa, a kezdetektől velük játszó Eddie Wuebben ugyanis 2019-ben váratlanul elhunyt. Az ő helyét később Cameron Michel vette át, a figyelmüket azonban leginkább más projektek és zenekarok kötötték le, 2022-ben azonban a zenekar ismét összeállt és három év után új anyagot adtak ki egy split kislemez képében.
Most azonban a banda teljesen megújulva és felfrissülve tér vissza, tombolásra készen, szerotonin-növelő új albumával, új csoportdinamikával, gyorsabb BPM-ekkel és egy még vadabb, új irányvonallal. A Yucca Valley-ban rögzített Push a hardcore tánczene peremén pattog a drum & bass, a gabber és a trance jegyei pedig úgy világítják meg a lemezt, mint az izzószálak fényei a ’90-es évek rave bulijain.
