A jubileumi Micsodaország koncert összművészetisége mit takar?
Eredendően vannak bennünk összművészeti törekvések, mivel képzőművésztől ötvösig, művészettanártól pszichológusig sok mindenki van a zenekarban, és ez gyakorlatilag egy állandóan kikelni készülő dolog. Maga egy koncert is inkább performansz, akár készülő produkciónak is fel lehet fogni. Az átlagos pop/rock zenekaroknál eleve nyitottabbak vagyunk más területek, így a színház, a tánc, a képzőművészet vagy a vizualitás felé. Az Arénában megpróbáljuk még inkább megmutatni ezeket az ízeket. Lesz tánc, valószínűleg balett is, a vizualitás terén nagyon komoly művészi munkára lehet majd számítani, és egy kis színházi hangulatot is fogunk teremteni a díszletekkel, minimális dramaturgiai elemekkel. Mindenhonnan csenünk egy kicsit, és megpróbáljuk a mi zenénk köré gyűjteni ezeket a hangulatelemeket.
Az új album első megjelent daláról, a Forradalomról azt mondtad, valamiféle ősi transz hangulat járja át. A többi dal is ebben a szellemben készül?
Nagyon különbözőek a dalok, de mondhatjuk, hogy az egy törekvés, hogy ezt a fajta nyers, ősközösségi nyelvet alkalmazzuk, hogy a tiszta forrásokat megnézzük közelebbről. Ezekből nőtt ki a folk, majd annak nyomán a pop vagy a rock zene is. A zene gyökerének vizsgálata valóban egy cél. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy egysíkúan egy irányba fordulunk csak, de minden dalnál fontos szerepet tölt be ez a fajta nyers őserő.
A Tükröm, tükröm albumról van kedvenc Quimby-feldolgozásod?
Nehéz választani, mert több irányultságból is vannak kedvenceim. Nagyon szeretem Frenket az egyszerűsége miatt, és hogy gyakorlatilag úgy játszotta el a dalt, ahogy volt, csak kicsit szofisztikáltabban. Tetszik a Tudósoknak a kreativitása, hogy alig hagytak valamit az eredeti dalból, mégis számomra ez az egyik legszórakoztatóbb darab ezen a lemezen. De említhetném az Éknek a Legyen vörös feldolgozását, ami szintén egy speciális hangulat. De nem szeretek így kiemelgetni, mert mindegyiknek megvan a helye és a maga hangulata az anyagon. Elsőre ők jutottak eszembe. Összességében nagyon érdekes volt ez nekünk, külső szemmel ránézni a saját szellemi termékünkre, amiben mi élünk, de más-más tükörben, más-más fényviszonyok között viszontlátni. Ez számunkra olyan, mint egy mezei virágcsokor.
Meglepődtetek a dalválasztásokon?
Meglepődtünk, de nagyjából erre számítottunk. Gondoltuk, hogy a legnagyobb slágereket kerülni fogják, de eleve olyan zenekaroknak szóltunk, akikről tudtuk, hogy van saját világuk, és nem csak egyszerű másolatokat fognak csinálni. Így a jazztől a cigány zenén át a rock, a pop vagy a folk zenéig gyakorlatilag minden helyet kapott az albumon. És ettől izgalmas a dolog. Nem nagy neveket akartunk, akikkel ékeskedhetünk, hanem ezt a fajta változatosságot. Sőt, én még bírtam volna, ha ezt még szabadabban kezelik.
Nyáron koncerteztek ezerrel, június 11-én pedig tiétek a Budapest Park.
Igen, fesztiválszezon következik. A Budapest Park pedig olyan, mint egy állandó fesztivál a nagyváros közepén. Ez rendkívül exkluzív dolog, hogy van egy ilyen helye a városnak. Nagyon jó körülmények között, igazi közösségi életet lehet ott kreálni. Ha még az idő is puszi hozzánk, akkor aztán hejhó.
A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.05.31.
