“Nem vagyunk ugyanazok” – Marcus & Martinus

Focistának készültek, amikor 10 évesen teljesen véletlenül belecsöppentek a pop-bizniszbe. A norvég ikerpár, Marcus és Martinus Grunnarsen nem tervezte megnyerni a Melodi Grand Prix Juniour énekversenyt, arról pedig végképp nem álmodtak, hogy most, 13 évvel később még mindig szárnyallni fog a karrierjük. A srácokat márciusi, dupla teltházas Akváriumos koncertjük első estéjét követően kérdeztük arról, milyen volt rivaldafényben felnőni, és hova tartanak manapság.

10 éves korotok óta híresek vagytok. Mikor jött el az a pont, amikor rájöttetek, hogy ami veletek történik, kezd komollyá válni?

Marcus: Egészen kicsi korunkban gyerekkórusban is énekeltünk, de azt csak szimplán, kedvtelésből tettük. Sosem az éneklés volt a nagy álmunk, focisták akartunk lenni. Aztán véletlenül megnyertük Norvégia legnagyobb gyerek tehetségkutatóját, de azt is csak a buliért csináltuk. Utána bejött egyre több koncert, egyre több dalt hoztunk ki, olyan 12 évesek lehettünk, amikor megbeszéltük, hogy ezt komolyan kéne vennünk.

Martinus: Bármit csinálunk, igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból. Már nagyon fiatalon eldöntöttük, hogy teljes mellszélességgel állunk a zenéhez.

Akkoriban volt beleszólásotok a zenétekbe, vagy mindent megírtak nektek?

Marcus: Igen, akkoriban mindent kézhez kaptunk. 10-12 éves korodban még nincs sok minden, amiről írhatnál, amivel tudnának az emberek azonosulni. Ahogy Martinus is mondta, nem vettük túl komolyan, nem ültünk le dalokat írni, ha kaptunk egy dalt, és tetszett, akkor felénekeltük. A családunk is csak azt akarta, hogy élvezzük, amit csinálunk. Nem gondoltuk, hogy be fogunk futni. Amikor egy kicsit idősebbek lettünk, egyre inkább belefolytunk a projektbe, nemcsak a dalokba, hanem például a turnék tervezésébe is, a dallistába, a fényekbe, a vizuálokba, abba, hogy mi van rajtunk. Szerintem tök jól építkezett ez az egész, sosem éreztünk azt, hogy túl nagy lenne a nyomást, minden percét élveztük, és élvezzük a mai napig. 

Mi volt a fejetekben, amikor beütött a világjárvány? Felszabadító volt, hogy 18 évesen végre volt időtök feldolgozni a hirtelen jött hírnevet?

Martinus: Épp az ellenkezőleg, nagyon is nehéz időszak volt. Egy 800 fős kisvárosban lakunk, itt kellett töltenünk az egész pandémiát. Nem tudtunk bemenni a központba, zenét felvenni, nagyon hosszú időre otthon ragadtunk. Persze, az elején klassz volt, végre pihenhettünk egy kicsit, együtt lehettünk a családunkkal és a barátainkkal, de nem tudtunk mit kezdeni magunkkal. Előadóként is megsínylettük, mint mindenki más. Talán a legnehezebb az egészben az volt, hogy pont abban a korban voltunk, amikor rengeteget változtunk, majdnem 20 évesek voltunk, amikor újra munkába állhattunk. Ez idő alatt a rajongóink is átalakuláson vettek részt. Amikor nem tudtunk új zenét kihozni, csak fogták magukat, és kerestek más új kedvenceket. Elveszett belőlünk a szikra, szóval új tüzet kellett raknunk, és teljesen újrakezdeni mindent. Ez segített minket abban, hogy rájöjjünk, ki is az a Marcus és Martinus, később, az Eurovízió pedig adott a kontinensszerte egy újabb löketet. Szerintem, most jó helyen vagyunk.

Kikből áll manapság a közönségetek? Sok új arcot bevonzott az Eurovízió?
Marcus: Igen, szerintem kaptunk egy nagyon jó löketet. Az, hogy kik jönnek a koncertekre, sokban múlik azon, hogy melyik országban vagyunk. Persze, Skandináviában ott van a fiatalabb közönségünk, hiszen kicsik voltunk, amikor kezdtük, talán itt a legszélesebb az életkori skála. Európa többi részén más, itt már látok a sorban állva dohányzó embereket. (nevet)

2017-ben, 15 évesen Ti jelentettétek be az Eurovízión Norvégia pontjait. Milyen volt 6 évre rá versenyzőként visszatérni?

Marcus: Óriási dolog volt számunkra, egész kiskorunk óta minden évben néztük a műsort, nagy családi és baráti program volt, mióta az eszünket tudjuk. Őrület volt azon az óriási színpadon állni. Rengeteg érzés kavargott bennem, amikor énekeltem, rájöttem, hogy amikor a szavazatokat prezentáltunk, jobban izgultam, mint amikor ténylegesen versenyeztem. Azt hiszem, a pontokkal mintha el is szúrtam volna valamit.

Mi volt a legfontosabb lecke, amit az Eurovízió adott nektek?

Martinus: Azt hiszem, nagyon könnyű volt beleszokni abba a felhajtásba, ami ott zajlott, rengeteg minden történt. Amikor lement a verseny, fel sem fogtuk, hogy vége. Nagyon fontos, hogy élvezz minden pillanatot, amíg ott vagy, hiszen persze, sok munka, de közben a világ legnagyobb dalversenye. Sokszor elfáradtunk, de közben végig ott voltunk egymásnak, próbáltunk hálásak lenni és igazán jelen lenni. Fantasztikus élmény volt.

Lassan egy éve, hogy kihoztátok az első lemezeteket felnőttként. Miben változtak a dalszövegeitek és a stílusotok a visszatérésetek óta?

Martinus: Ahogy Marcus is mondta, egy folyamaton megyünk keresztül. A dalok egyre többet jelentenek számunkra, sokkal jobb úgy előadni őket, hogy már a kezdeti fázistól részesei voltunk a születésüknek. Büszkék vagyunk rájuk!

Élvezitek még előadni a régi dalaitokat is?

Marcus: Szuper emlékeket idéznek fel ezek a számok, nemcsak nekünk, hanem a rajongóinknak is. Muszáj az ő fejükkel gondolkoznunk, hiszen ha elmegyünk egy koncertre, nyilván hallani akarjuk a kedvenc dalunkat. Lehet, hogy már kezdünk besokallni az “Elektrisk”-től, ami kb 14 évesen volt a legnagyobb slágerünk, de ha a fanok ettől őrülnek meg, hát megadjuk nekik, hiszen mindent nekik köszönhetünk. Különleges pillanatai ezek a koncerteknek. Persze, jobban élvezzük az új számokat, de a régiek is fontos helyet foglalnak el a szívünkben. 

Januárban jelent meg a legújabb dalotok, a “Wonder”, ami nem éppen egy télies dal…

Martinus: A “Wonder”-t valójában nyáron akartuk kihozni, jobban illik hozzá a vibe-ja, de a kiadó ragaszkodott a januárhoz. Nekünk mindegy, a lényeg, hogy a közönségünk örüljön az új megjelenéseknek. Kicsit más, mint amit általában csinálunk, van benne valami country-s. Van ott még, ahonnan ez jött, a következő dal 1-2 hónapon belül a tiétek! Ezt még nem mondtuk el senkinek, a Rockstar hallja először! 

Mit jelent számotokra a turné névadása? “We Are Not The Same”, vagyis “Nem vagyunk ugyanazok”. Ez az iker-létre vonatkozik, vagy arra, hogy felnőttetek?

Marcus: Az utolsó európai turnénk óta sokat változtunk, felnőttünk, de igen, közben az ikerségünkre is vonatkozik. Sok jelentése lehet, mindenki értse, ahogy akarja. Szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy már idősebbek vagyunk, nem olyan a zenénk, mint régebben volt.

Két teltházas koncertet adtok az Akvárium Klubban, az elsőn már túlvagytok. Hogy sikerült?

Martinus: Őrület volt, igen, nagyon jól éreztük magunkat. Minden számot ismertek már egészen az “Elektrisk”-től, iszonyatosan élveztem, és készen állok, hogy ma újra csináljam!