Április 7-én barátaival az Analog Music Hall-ba érkezik az ír basszusgitáros, Gerry McAvoy, hogy felelevenítse a legendás blues-rock gitáros, Rory Gallagher időtlen munkásságát. A Bands Of Friends 1,5 év után tér vissza Budapestre, ám eredeti formációjában már 40 évvel ezelőtt is, egy teljes turnén bemutatkozott a magyar közönségnek. Gerry McAvoy-jal nosztalgiáztunk, és a múlt és a jelen blues-helyzetét is megvitattuk.
40 éve egy négyállomásos turnén játszottál Magyarországon, Rory Gallagher oldalán. Emlékszel ezekre az időkre?
Nagyon is jól emlékszem a magyar turnéra Rory-val. Teljesen más volt akkoriban a világ, de emlékszem, mennyire jól reagált a közönség. Volt egy magyar előzenekarunk is, akik velünk utaznak. A zenekar nevét elfelejtettem, de kiváló zenészek voltak.
Egy interjúban említetted, hogy varázslatos telepátia volt köztetek Rory-val. Mi a kedvenc dalszerzős vagy koncertezős emléked vele?
Igen, Roryval egészen furán megértettük egymást, amikor a színpadon álltunk, mondhatjuk, hogy telepátia-szerű volt. Tudtam, hogy mit fog Rory játszani, ahogy ő is tudta, mi jön felőlem, már azelőtt, hogy zenélni kezdtünk volna. Rengeteg csodálatos emlékem van a közös koncertjeinkről. Van egy koncert, ami kiemelkedő élmény volt számomra, amikor először játszottunk Észak-Írországban, Belfastban. 1971 volt, és a bajok a tetőfokára hágtak. De azon az estén, az Ulster Hall-ban, Belfastban fantasztikusan összejött a közösség mindkét fele.
Rory halála után majdhogynem 20 évedbe telt, hogy megalapítsd a Band Of Friends-et. Van valami kifejezett oka annak, hogy ilyen sokáig vártál?
1991-ben hagytam ott Rory bandáját, a Nine Below Zero punk-blues bandáért. 20 évig játszottam velük. 2006 környékén Franciaországba költöztem, ahol újra meghallgattam a régi bakelitlemezeimet, köztük sok olyan albumot is, amiken Rory-val együtt játszottunk. Rájöttem, milyen nagyszerűek is ezek a dalok. Újra útnak akartam indulni Rory dalaival, így 2012 környékén Ted McKenna dobossal megalapítottuk a Band Of Friends-et.
Hosszú évtizedek óta zenéltsz Brendan O’Neill-lel. Hogy találtatok rá Stephan Graf-ra az énekes-gitáros pozícióra?
Brendan és én még Belfastban, az iskolában alapítottuk az első bandánkat. Egy ponton, 1981-ben ő is csatlakozott Rory-hoz, 1991-ig zenéltünk együtt. Stephan Graf-ra Berlinben figyeltem fel, amikor a zenekarával, a Double Vision-nel lépett fel egy fesztiválon. Azóta játszott pár koncertet a Band Of Friends-szel, és most ezen a turnén végig velünk tart.
Miben más a Band Of Friends más emlékzenekartól?
Nem tartom a Band Of Friends-et emlékzenekarnak, hiszen a zenészek mind-mind voltak olyan szerencsések, hogy Rory zenekarában játszhattak. Én 20, Brendan 10, Ted pedig 3 évig.
Hogy írnád le a kapcsolatod hosszú évek távlatában a rock-blues zenével?
Többször láttam már a blues zenét kimenni a divatból, majd visszatérni. Szerintem, amíg vannak fiatal zenészek, akik blues-t játszanak, mint például Joe Bonamassa, Laurence Jones, vagy Danny Bryant, a műfaj sosem fog kihalni.
Melyik volt a kedvenc blues-korszakod?
A Chicago blues lesz az, amikor a srácok túlléptek a Mississippi deltán, és electric blue-t kezdtek játszani. Muddy Waters egy igazi mester volt.
Milyen dalokat fogtok játszani a jelenlegi turnén?
Sosem használok dallistát. Általában az első 2 vagy 3 dal van kőbe vésve, utána érzés szerint játszunk.
Mit üzensz a magyar közönségednek?
Nagyon várom a koncertünket az Analog Music Hall-ban. Gyertek el és zúzzatok a Bands Of Friends-szel!
