Február 21-én, egy héttel az európai turné indulása előtt jelent meg az Ellis Mano Band legújabb, Morph című lemeze. A március 1-jén a budapesti Analog Music Hall-ba is ellátogató svájci rockzenekar két frontemberével a koncertsorozat egyik utolsó próbanapján beszélgettünk az új albumról, tavaly nyári, Deep Purple-lel közös turnéjukról, és arról is, milyen hasonlóságok akadnak a magyar és a svájci rock szcénában.
Február 28-án, Bécsben startol a turnétok. Hogy álltok a felkészüléssel?
Chris Ellis: Jól haladunk! Volt bőven dolgunk és akad is még intéznivalónk hátra, de őrülök, hogy bőven volt időnk a próbákra.
Edis Mano: A dobosunk eléggé idegeskedő típus, legfőképp az ő nyugtatására használtuk ki az időt.
Chris: Még szerencse, hogy velünk van Edis és összetartja a csapatot. Olyan vele, mintha megnyertük volna a 6-os lottót, semmi rossz nem történhet. Kivéve, ha én elfelejtem a szövegeket, mert az elég gyakran megesik. Dolgozom rajta, hogy ez változzon!
Mit csinálsz, ha elfelejted a szöveget?
Chris: A zenekar korai fázisában ez nagyon rémisztő volt, teljesen lefagytam a színpad közepén, de azóta már elolvastam a “The Fuck It Therapy” című könyvet, az sokat segített. Mi történhet? Elfelejtettem a szöveget, akkor most összeomlik a koncertterem? Megvernek a srácok a koncert után és kiraknak a bandából? Nyilván nem. Persze, szeretem rendben tudni a dolgokat, jó, ha tökéletesen megy minden, de ha valami baki becsúszik, tényleg nem történik semmi. Minden hasonszőrű egomániásnak ajánlom ezt a könyvet.
Március 1-jén Budapesten állomásoztok, milyen dallistára számítanunk tőletek?
Chris: A setlistet mindig óvatosan és nagy figyelemmel építjük fel. Szép íveket kell bejárnia egy koncertnek, fel kell emelkednie a hangulatnak, aztán lassulnia a tempónak, majd újra megtölteni energiával. Szerintem jól sikerült a jelenlegi sorrend, már várjuk, hogy eljátsszuk! Várjuk a közönség reakcióit.
Edis: Most először lesz egy háromdalos akusztikus blokkunk. Én, személy szerint imádok koncertekre járni, figyelni a dinamikát, a hangos részeket és aztán az elcsendesedést. Amit várhattok tőlünk, az egy jó rock and roll, blues és akusztikus mix.
Pont ma, az interjú napján jelent meg a Morph című, új albumotok. Főleg erről fogtok majd játszani?
Chris: Igen, főleg, de megvannak a magunk örökzöldjei is, azok a dalok, amik nagyon-nagyon jól működnek közönség előtt.
Edis: A régi dalok szinte a DNS-ünk részei.
Meséljetek a Morph születéséről!
Chris: Nagyjából egy éve kezdtünk el dolgozni rajta. Újra összeültünk egy csendes szobában, egy gitárral az ölünkben, és egy pár pohár borral. Edis hozta a külső adattárolóját, kis dalfoszlányokkal, azokból válogattunk ötleteket, amiket együtt kibontottunk és énekelgettünk. Utána bevontuk a zenekart is, hogy együtt dolgozzunk a dalokon. Azt hiszem, elég gyors folyamat volt.
Edis: Mindig gyorsak vagyunk, kis merítésből dolgozunk. Sosincs 40-50 dalunk, amiből választanunk kell, inkább legyen 13-14 igazán jó, amit később leszűkítünk 10-11-re. Amiben más ez a lemez a korábbiaktól, az talán az, hogy ezúttal sokkal több rajta a személyes történetmesélés, főleg Chris részéről. Érzelmi hullámvasutakon megyünk keresztül, történnek velünk is dolgok, de valahogy a fájdalomról eddig sosem énekeltünk. Inkább a szerelemről.
Chris: Szeretlek és te is szeretsz engem. (énekel) Igen, ezúttal próbáltunk mélyebbre ásni, többet mutatunk a szívünkből és a lelkünkből.
Edis: A mélyebb dalokban több az igazság, és szerintem ez érezhető is rajtuk. Volt egy lemezhallgató bulink a Facebook rajongói csoportunk tagjaival. 30-40 támogatónkat meghívtuk a stúdiónkba, és megmutattuk nekik a dalokat. Mielőtt lejátszottuk volna őket egyesével, elmeséltük a jelentésüket. Azt hiszem, megérintették őket az új számok, az pedig, hogy egyből kaptunk rájuk visszajelzést, nagyszerű élmény volt.
Általában meghallgatsz egy dalt, talán elolvasod a szövegét, és ennyi. Ha az előadó személyesen mesél róluk, az egészen különleges.
Engem is beavattok egy kicsit a mélyebb dalok történetébe?
Chris: Például nekem van három mentett kutyám otthon, mindig is álmom volt, hogy egyszer írjak egy dalt egy kóborkutyáról, aki az otthonát keresi. Így született meg a Stray. A Madness and Tears a legjobb barátomról szól, aki néhány éve hunyt el. De például ott van a Virtually Love is. Amikor először ültünk össze Edis-szel, beragadt az a sor, hogy “egy gyönyörű lány ezen a gyönyörű világon”. Nem akartunk még egy, átlagos szerelmes dalt írni, így felhoztuk a virtuális barátnő témáját. Milyen lenne, ha chatelhetnénk és flörtölhetnénk egy AI lánnyal? Fura téma, persze, de manapság olyan sokan magányosak, egy picit játszadoztunk ezzel a témával is. Eléggé tág spektrumos jár be az album, nagyon szabadak a témaválasztások, élveztük, hogy senki sem mondta meg, mit és hogyan csináljunk. Mint a kisgyerekek, úgy játszadozunk a stúdióban.
És pont ugyanez a játékosság megjelent a Virtually Love videoklipjében is.
Edis: Chris mindig be akart öltözni nőnek, és ez a klip volt a nagy lehetőség, hogy megtehesse! Nem, csak viccelek! (nevet)
Chris: Nem, igazából brainstormingoltunk a klipről. Nem igazán voltak jó ötleteink, szóvaal kimentem elszívni egy cigarettát, és valahogy beugrott, hogy lehetne valami béna, olcsó kivitelezés, direkt elrontott vágásokkal. Maga a történt az én ötletem volt, a zenekar történetében először, általában Ellis tervei szerint haladnak a forgatások. Fura és őrült lett a klip, csak mint én.
Edis: Én imádom!
Gyönyörű, színes bakelitlemez is készült az albumhoz. Gyűjtők vagytok ti, magatok is?
Chris: Én igen, nincs egy óriási kollekcióm, de imádok bakelitet hallgatni, egyszerűen még mindig ennek a legjobb a hangminősége. Teljesen más hangulatot idéz elő, mindig elcsendesedem, ha lemezt teszek fel. Egész életemben ragaszkodtam a bakelitjeimhez, a mai napig megvan az első lemezem, amit a saját pénzemből vettem, jöttek velem mind, bárhova költöztem. Örülök, hogy újra divatba jött ez a formátum, és rájöttek az emberek, hogy milyen jó is valójában.
Edis: Voltak problémáink ezzel a lemezzel. Ha az ember bakelitet gyártat, mindig rá kell nézni a minőségre, az első nyomat nem mindig tökéletes. Szerencsére volt elég időnk arra, hogy újragyártassuk őket, az átlátszóságuk és a színes pöttyök miatt valahogy kis karcolások csúsztak a gépezetbe. Talán érzékenyebb ez az anyag, mint a sima feketék, de a lényeg, hogy most már minden tökéletes.
Chris: Kicsit necces volt, hogy elkészül-e az újragyártás a mai megjelenésre, de szerencsére minden jól ment.
Edis: És akkor ott van még az is, hogy csak digitális fogyasztársra készíteni a mixet és a mastert sokkal egyszerűbb. Ha lemezre kever az ember dalokat, nagyon muszáj igazán odafigyelve hallgatni, egy jó minőségű hangberendezésen.
Szeretem az analog dolgokat, azt pedig végképp, hogy az Analog Music Hall-ban fogunk játszani Budapesten, annyira király ez a név!
Nemrég a Deep Purple-lel turnéztatok. Nagy, régi álom volt ez számotokra?
Edis: Amikor megkerestek minket, hogy szeretnénk-e velük turnézni, nemet mondtunk. (nevet) Nem, viccelek, már nagyon régóta, nagyon keményen próbáltunk egy nagy banda mellé csapódni előzenekarként. A legtöbb zenekar a barátaival, gyerekeivel, vagy a kiadójuk, menedzsmentjük más bandáival turnézik. Ez a helyzet állt fent nálunk is, a német menedzserünk már vagy 30 éve dolgozik a Deep Purple-lel. Ez a kapcsolat vezetett minket ahhoz, hogy megkapjuk ezt a három németországi koncertet. Nagyon idegesek voltunk, szinte istenekről beszélünk, a rock and roll-történet egyik legfontosabb zenekaráról. Az első koncertre pár perccel a buli előtt, nagy, fekete limuzinokkal érkeztek meg, egyből a színpadra mentek, aztán visszaszálltak a kocsiba. Annyira szomorúak voltunk, hiszen szerettünk volna megismerkedni velük és beszélgetni. Másnap Észak-Németországban voltunk, egész nap nem láttuk őket, aztán a koncerten átnéztem a basszusgitárosunk válla felett, és ott álltak a színpad szélén! Mind ott voltak és bólogattak a zenékre. Persze abban a pillanatban hibáztunk mindannyian, teljesen lesokkolódtunk. Utána egy picit még beszélgettünk, majd a harmadik koncerten az egész hangbeállás és buli közötti időt együtt töltöttük. Fotózkodtunk is, nagyon jó élmény volt.
Chris: Jó srácok! Még mindig két lábbal a földön állnak, jókat beszélgettünk. Amikor fotózkoztunk, átkaroltam Ian Gillan vállát, mondtam is neki, hogy soha többé nem mosom meg a karom! (nevet)
Edis: Mondjuk azt érzem is! (szimatol és nevet)
Chris: Óriási hőseim ők, 11 éves korom óta ismerem a zenekart. Nagyon fontos találkozás volt ez számomra.
Edis: Ami vicces volt, az az, hogy rájöttünk, hogy a basszusgitáros, Roger Glover kb 20 percre lakik tőlünk.
Chris: Ezt mondjuk nem kéne elmondani mindenkinek.
Nekem például fogalmam sincs, hogy most hol vagytok. (nevet)
Edis: Tudod, a svájci német nagyon furán hangzik.
Chris: Kicsit olyan, mintha valami torokgyíkja lenne az embernek.
Edis: Megkérdeztük Rogert, hogy hogy megy a svájci németje. Ugye neki német a felesége és van két lánya is. Mélyen belenézett a szemembe és azt mondta: “Tudod, az élet túl rövid a svájci némethez”. Nagyon vicces pillanat volt ez, hiszen egy szupersztárról beszélünk, aki a világ minden pontján élt, de mégis egy tök normális pali. Ez a turné a zenei karrierem legfontosabb pontja volt.
Chris: És velem élhetted át! (nevet)
Kaptatok bármilyen tanácsot vagy dícséretet tőlük?
Chris: Igen, nagyon tetszett nekik a zenénk. Azt mondták:
“végre, egy igazi zenekar, aki igazi zenét játszik, a két kezével, nem mint ezek a szarok mostanában a rádióban”.
Mi a helyzet mostanában a svájci rockszcénával? Vannak bandák, akikre mostanában figyeltetek fel?
Edis: Nem mondanám, hogy nagy a rockélet felénk, de hát maga az ország is nagyon kicsi. A legtöbb banda az anyanyelvén, svájci németül beszél, van köztük pár elég jó. Szoros kapcsolatban vagyunk velük, telefonálgatunk gyakran, megosztjuk egymás új megjelenéseit a közösségi oldalainkon. A cél az, hogy a közönségünk jó zenét hallgassunk, mind ezt akarjuk, nincs rivalizálás.
Chris: Azt mondanám, hogy komfortos Svájcban rockzenésznek lenni. Mind ismerjük is segítjük egymást, odafigyelünk az új bandákra, és várjuk a személyes találkozásokat.
És ha már személyes találkozások – itt a lehetőségetek, hogy meghívjátok a magyar közönséget március 1-re az Analog Music Hall-ba!
Edis: Gyertek és nézzetek meg minket, nem fogtok csalódni! Minden koncertünkbe 101%-os teljesítményt teszünk, a zenélés az életünk egyik legfontosabb értelme. Meg akarjuk osztani az érzéseinket és a hangulatunkat, minél többen éljük át, annál jobb!
Chris: Nagyon várjuk, hogy a gyönyörű országotokba látogassunk és megismerjük az embereket. Nekem ez lesz az első budapesti látogatásom, óriási bulit fogunk csapni!
