Április 14-én a Turbinában kerül pótlásra a dán szintipop-duó, a First Hate tavaly elmaradt koncertje. Anton Falck és Joakim Wei Bernild 2018-ban már megtáncoltatták az A38 közönségét, most pedig a legújabb, Down The Rabbit Hole címre keresztelt EP-jükkel és korábbi slágereikkel érkeznek hozzánk. Interjúnkban Anton mesélt a korai social media pozitívumairól, Joakim meglehetősen vad kisállat gyűjteményéről, és arról, hogy a technikai és a hangszeres tudás sokszor nem jár kéz a kézben.
Pár napja, Berlinben indult az európai turnétok, egy sold out koncerttel. Hogy ment?
2 sold out koncerttel! Fantasztikus volt. Jó érzés újra a színpadon állni, a közönségek pedig ultraszuperek voltak!
A tavaly turnétok a bokasérülésed miatt került új időpontra. Teljesen rendbe jöttél erre a menetre?
Igen, volt egy balesetem és eltörtem a bokám. Nagyon nehezen viselem az unalmat, így vettem egy olyan térdelős rollert, ami Kim Kardashiannek is van, és két héttel a műtét után már Rómába utaztam. Elég zűrös volt, vagy nyolcszor ütköztem és estem el. A Vatikánban egy pasiért imádkoztam, ami elég jól bejött, egy hónapra rá megismertem életem szerelmét.
2014-ben hoztátok ki az első, First Hate című EP-teket. Milyen volt akkoriban a koppenhágai zenei közeg, és hogyan változott azóta?
Fiatalabbak voltunk, és még nem igazán pörgött a social media. Youtube-on, Tumblr-ön, Soundcloudon osztottunk meg egymással mindent. Varázslatos időszak volt, először a történelemben, néhány kattintással Dánián kívül is simán híressé válhatott az ember, és egy csomó váratlan lehetőség jött be. Manapság az emberek már jobban tisztában vannak azzal, hogy tulajdonképpen ők, maguk is termékek. Minden és mindenki egy termék, eladásra vagy éppen hírnévre hivatva.
2018-ban az A38-on játszottatok Budapesten. Emlékeztek bármire erről a koncertről?
Arra emlékszem, hogy egy nagyon jó quiche-t ettem a buli után. Budapest fantasztikus, sok szuper emlékünk van róla. A koncertekre általában nem emlékszem, egy hosszú, mámorító lázálommá folyik össze az összes a fejemben.
Azóta rengeteg új zenét hoztatok ki. Melyik az a dalotok, amire a legbüszkébb vagy?
Leginkább a szólóprojektem még nem megjelent dalaira vagyok büszke. Nagyon imádjuk a First Hate-et, de mindkettőnk részéről számíthattok arra, hogy a jövőben többet mutatunk külön-külön is önmagunkból.
Amikor megírtátok A Prayer for The Unempleyed című dalotokat, gondoltátok volna, hogy ekkora sikere lesz?
A dalszerzés általában gondolkodás nélkül történik, csak később jössz rá, hogy valójában mi, mit jelent.
Hogy írnád le a First Hate zenéjét napjainkban?
Mi írjuk a legjobb dalokat!
Mesélj a Down The Rabbit Hole EP születéséről!
Ki akartunk hozni pár dalt, amin már jó ideje ültünk, így született az EP. Egy pörgős, boldogból a szomorú felé tendáló, melankolikus, de nem depresszív kislemez arról, amikor elveszünk a gondolatainkban, és a semmibe meredünk.
Olvastam egy 2017-es interjútokban, hogy Garageband-ben írtatok a kezdetekben zenét, és nem játszottatok egy hangszeren sem. Változott ez azóta?
Egy kicsi harmonikát, pár gitár-és zongora akkordot leszámítva még mindig a számítógépeinkre hagyatkozunk, csak már Ableton-t használunk. Lehet, hogy technikailag fejlődtünk, de zeneileg semmiképp. A kettő nem mindig jár kéz a kézben.
Magatoknak írtok és hangszereltek mindent, és még a vizuáljaitokért is ti feleltek. Melyik fázisát élvezed legjobban a projektjeiteknek?
Számomra a koncertek a legélvezetesebbek. Találkozni a közönséggel személyesen, és kapcsolatokat teremteni, amik jönnek és mennek. Intim pillanatok, amiket még mindig képtelen vagyok felfogni. Miért jönnek el az emberek? Egyáltalán miért engednek fel engem a színpadra? Mit is csinálunk tulajdonképpen? Fogalmam sincs, mi történik, de imádom, ahogy úgy tűnik, a rajongóink is.
Hogy választjátok ki az együtt működőiteket a remixekhez?
Csak megkérdezünk olyan embereket, akiktől szeretnénk tanulni zeneileg. Leginkább barátokat, vagy olyan arcokat, akikkel már találkoztunk. A remixeket jobban szeretjük, mint a saját verzióinkat.
Imádom, hogy Joakimmal egy macskamenhelyen ismertétek meg egymást. Még mindig csípitek a cicákat?
Joakim azóta keményen allergiás lett a macskákra, de van egy majdnem 3 méteres pitonja, akit Schnauer Cake-nek hívnak, mellette pedig még csomó menő hüllője, teknősei, giliszták, pókok, akikkel együtt él. Én még mindig macskás vagyok.
Mi ma, 2025-ben a First Hate fő üzenete?
Nyomkodjátok tovább a telótokat, csináltassatok több plasztikai műtétet, és vegyetek meg mindent!
Dolgoztok mostanság új zenén, vagy a turné van a fókuszban?
Folyamatosan dolgozunk mindig zenén, de mostanában nem a First Hate számára. Mindketten szólóban fogunk jelentkezni, én Anton Falck néven, Joakim pedig Angel Wei-ként.
Mit üzentek a magyar közönségeteknek?
Alig várjuk, hogy újra találkozzunk, hosszú idő telt el! Hozzátok a családotok és a barátaitokat is, és táncoljunk egyet!
