Így 20 év alatt kialakult egy egyre érthetőbb Kerekes Band brand, mind zeneileg, mind vizuálisan, és sikerült nektek az, ami itthon az egyik legnehezebb feladatnak tűnik mostanság: összehozni a hagyományokon alapuló értékeket a modern trendekkel. Az etno funkerek száma nő, a zenekar sorra veheti át a szakmai kitüntetéseket, zöld az út külföld felé is. Milyen érzés ezzel szembesülni?
Fehér Viktor: Ez így leírva nagyon szépen és zökkenőmentesen hangzik, de belülről nem mindig látja ilyen tisztán az ember. Megcsinálsz egy lemezt, vagy egy új videót, és lehet, hogy csak 1-2 év múlva érzed a hatását. De az is lehet, hogy valaki egy 10 évvel ezelőtti dolgodra talál rá, és azt mondja magában, “hol voltak ezek eddig?” Pedig mi itt voltunk, csak lehet, hogy nem a tejes doboz oldalán, mint a Kozmix szuperkoncert. Nem hiszek abban, hogy értékek nélkül, pusztán PR-al el lehet adni bármit. Az én marketing filozófiám Roger nyúlhoz köthető: ha egy embert megnevettetsz, az a barátoddá válik. Én úgy érzem, hogy a mi rajongóink a barátaink is egyben, és ez egy sokkal erősebb kötődés, mint a rajongás.
Szerintetek milyen egy mai betyár? Mit jelent az ethno funk életérzés? Volt szerencsétek már külföldön is bemutatkozni, az ottani közönségnek hogyan csapódott le mindez?
Csarnó Ákos: Amit maga elé tűz ki célként azt megvalósítja, eléri amit akar. Mindezt különösebb szájtépés nélkül. Nem befolyásolja, nem húzza vissza koloncként a sok szabály és megkötöttség amiket elvárnának tőle, hogy betartsa. Maga alkotja meg a szabályokat és ezzel eléri, hogy figyeljenek rá. Anélkül, hogy a matyómintás BMW X6-ossal nyargalna el a lenyugvó Nap irányába.
Az az érzés, amikor a szabályaid szerint élhetsz, zenélhetsz. Szabadon alakíthatod magad körül a valóságot. A világ leírására egyik jól alkalmazható lehetőség a zene, mi pedig használjuk. Vannak operaénekesek, népzenészek, drum and bass fanatikusok, jazzisták, metálosok meg még sokan mások és vagyunk mi. Szabad használói minden jónak, amit a zene adott. Nyitottságot az újra, a szokatlanra, de szilárdan állva a hagyományok talaján. Na jó, néha táncolva.
Szerencsénk is volt és tudatos munka is, hogy külföldre többször is eljutottunk. A zene valóban az egyik legáltalánosabb közös nyelv, amit mindenki ért. Nyilván sokat számít a megjelenés is, de a kezdeti várakozást és értetlenséget – a furcsa hangszereink, ruháink, hozzáállásunk miatt – hamar felváltja a lelkesedés a közönség soraiban. Sok mindent láttam, már a színpadról, tényleg. A legjobb az egészben, amikor a közönség ráébred, hogy "minden szabad". A mindennapok terhét most elhajíthatja. És ez mind itthon, mind külföldön ugyanúgy működik.
Számos előadóval dolgoztatok együtt alkalomszerűen, koncerteken olyan dalokat is bevállaltatok már, mint a Killing in the name of vagy az Insomnia, és saját szerzeményeitekben sem nagyon foglalkoztok a stílusbeli korlátokkal. Ez a fajta nyitottság fogja jellemezni a Back to Folk albumot is?
Námor Csaba: A "Back To Folk" egy teljesen új, eddig felfedezetlen zenei világba kalandozik el. Ez a világ Folkistan. Ebben az ismeretlen birodalomban a Etnu és Fanku népcsoportok sokszínű zenei világa váratott felfedezésre, amit a Kerekes Band megtalált és elindult a felfedezés útján. Hogy lesznek-e újabb zenei nyitottságok az új albumon: IGEN. Többek között ez is az egyik fő eleme a Kerekes Band és Folkistan birodalom zenei partraszállásának, egy új zenei szövetség létrehozásának. Az Etnu és Fanku dallamok és ritmusok fogják felrobbantani a folyamatosan dübörgő, felgyorsult zenei szupersztrádát. Mi ott leszünk…
Kónya Csaba: A Kerekes Band mindig is igen nagy érdeklődéssel és szeretettel nyúlt különböző műfajok zenéihez. Soha nem voltunk szívbajosak, ha egymástól teljesen eltérő stílusokat kellett egymással összekeverni. Mi bármikor rányomtuk a csülökpörköltre a tejszínhabot. A zenekar vendégei is legkülönbözőbb területekről
(pop, rock, funk, progresszív, népi stb.) érkeztek és minden esetben problémamentes volt az együttműködés velük. Bár a Kis Grofóval való közös zenélés nincs a legközelebbi terveink között, azért egyértelműen egy nagyon befogadó és kísérletező csapat vagyunk. Ez a nyitottság természetesen jellemezni fogja a következő albumunkat is. A Back the Folk nem azt jelenti, hogy felhagyunk a fúzióval és irány a totális népzene, csak szeretnénk egy kicsit más megközelítésben játszani, mint az előző lemezeken.
Ti írtátok az Argo 2 filmzenéjét is. Mennyiben más zenét szerezni egy kész történethez kapcsolódóan?
Fehér Zsombor: Eddigi instrumentális zeneszámainkat úgy írtuk, hogy mindenkinek mást jelenthet. A zeneszám címe, ami egyedüli útmutatást ad, de a történetet mindenki belül rakja össze – mi ezt a pszichadélikus hangfestést szeretjük alkalmazni, többrétegű jelentéstartalommal. Ehhez képest egy meglévő sztorihoz, egy kész kétdimenziós képhez, hangulathoz zenét írni nekünk könnyű feladat volt. Ezek szerint – most jövök rá, hogy – mi háromdimenziós zenéket írunk.
Nem tűnik véletlennek, hogy a táncháztól ilyen egyenes úton szárnyaltatok a ma már széles körben népszerű saját hangotok/világotok felé. A tervezés a titok? Vannak olyan álmai a zenekarnak, amiket elárulnátok és esetleg már alakulóban is van a valóra válásuk?
Fehér Viktor: Egy zenésztől talán a tervezés áll a legtávolabb. De mivel mi kiadót is működtetünk, kénytelenek vagyunk előre tervezni, hiszen csak így lehet sikeres egy zenekar. A novemberben megjelenő lemez alapkoncepcióját már tavaly ősszel összeraktuk.
Fehér Zsombor: Semmi sem véletlen. Keressük a veszélyt, élvezzük a vidéki outsider-ség előnyeit és a hátrányait, amelyek megerősítenek minket. 15 éve, ortodox népiként vállaltuk, hogy a rockgitáros Námor Csaba kezébe adjuk a kobozt, aki tisztelve az elődöket, de mindig csak előre tekintett. Námor Csaba kezében a kobozzal mutatta az irányt, hogy a rockzene megkerülhetetlen. Csarnó Ákost és mezőségi brácsáját bevéve ismét adtunk egy pofont az autentikus moldvai zenének, ahol ez a hangszer sohasem szólalt meg – mégis kellett, hogy ott középen karcoljon valami. Tervezni csak azt terveztük, hogy úgy akarjuk egyszer a színpadon nyomni, mint valami kőkemény rockbanda, de a saját, "szerencsétlen" hangszereinkkel. Mostani évben is megvalósítjuk egy álmunkat: egy újabb, főleg instrumentális konceptalbummal, amely megállás nélkül suhogtatja az ethno funk ostort, pörgeti a betyár boogie-t és bíborszín furulya fuvallattal simít el mindent gondot a pszichedelikus magyar pusztán.
