Szeptember 24-én startol és egészen október közepéig tart a Madách Színház házi rockfesztiválja, amely már csak a helyszínből adódóan sem hagyományosnak mondható esemény. Minden meghívott fellépő különleges, máshol nem hallott műsorral készül, és a szervezők is nagy feladatnak néztek elébe: hidat teremteni a bársonyfüggönyös színházi miliő és a sörben úszó rockfesztiválok között. Bóna Márk főszervezővel beszélgettünk.
Mi tulajdonképpen a Madách Rockfesztivál? Mi adta a fesztivál alapötletét?
A Madách Színházban műsorra kerül a Rocksuli című musical, ami a Jack Black-es film sztorijára épül, sok gyerekszínésszel és Andrew Lloyd Webber zenéjével (a filmtől eltérően nem régi rockslágerek lesznek benne, hanem Webber által írt rockdalok). A színháznak ez már szokása – tavaly a Szerelmes Shakespeare bemutatója mellé szerveztek Shakespeare-fesztivált -, ez adta a rockfesztivál ötletét is – amíg a Rocksuli című musicalt játsszák, a többi teremben koncertek, beszélgetések, kiállítások lesznek. Több, mint két hónapig gyúrtuk a koncepciót.
Sok olyan előadó, zenekar lép fel a fesztiválon, akik végig turnézták a fesztiválszezont, rendszeresen láthatta és láthatja őket a közönség. Mitől lesz ez az alkalom más, különleges?
Az, hogy nem azt a műsort fogják játszani, amit máskor, vagy nem tipikus előadásmódban: főként akusztikus koncertek lesznek, vonósokkal vagy egyéb extrákkal kiegészülve. Nyilván a színházi közeg megköveteli, hogy egy kicsit nyugisabb, ültetett legyen a koncepció – az ültetett természetesen nem a hangulatra vonatkozik! (nevet) Odaillővé kell tenni a nem annyira odaillőt. Az AWS-nek ez lesz az első akusztikus show-ja, így direkt erre az alkalomra rakták össze a műsort. A Somló Cirqsz mindig más, így mindig exkluzív, a Kiscsillag pedig, habár végig turnézta a fesztiválszezont, egy színházi előadással, az Idáig tudom a történetet-tel érkezik, amit most be tud pótolni, aki korábban lemaradt róla. Müller Péter Sziámi műsorában az a színházi kötődés, hogy sok színész vendéget hívott, de említhetem még a Mörköt vagy a Run Over Dogs-ot is, akik szintén akusztikus felállásban lépnek majd színpadra.
Említetted, hogy hónapokig gyúrtátok a koncepciót. Milyen tervezetek, verziók jöttek még szóba? És miért az nyert végül, ami megvalósításra kerül?
Az alapvetés megvolt, csak a részleteken kellett finomítani. Folyamatosan változott a fellépők listája részben amiatt, hogy a fesztiválon csak akusztikus koncertek kerülnek majd megrendezésre, és sok fellépőnek nem volt kész akusztikus műsora – vagy nem volt ideje a fesztiválig összerakni.
Hogyan tud egymással dűlőre jutni a sörben úszó rockfesztivál hangulat és a bársonyfüggönyös színházi miliő?
A Madách Rockfesztivál valahol a kettő között van, az egésznek az alapvetése ez a párhuzam: a színházi közönséget koncertre, a koncertek közönségét színházba csalogatni. A zeneiparban dolgozóknak a színházi világ elsőre távolinak tűnik, és fordítva, de amennyi különbség, annyi hasonlóság is van a két műfajban. A célunk, hogy egy kicsit közelebb hozzuk egymáshoz a kettőt. A Nagyteremből nem tudjuk eltűntetni a székeket, a közönség ülni fog – ez akusztikus koncertek esetén általánosnak mondható. A színházi miliő ad egy elegánsabb környezetet, emelkedettebb hangulatot.
Más a hozzáállás, másképp történnek a dolgok – egy koncert sokkal szabadabb, spontánabb tud lenni, mint egy színházi előadás, amit azért próbálnak hónapokig, hogy minden alkalommal nagyjából ugyanaz és ugyanúgy történjen a színpadon. Egy színházi előadást talán csak a legfanatikusabbak néznek meg többször, míg a zenekarok állandó körforgásban vannak – új album, új turné, amik mind- mind alkalmat teremtenek, hogy újra és újra elmenjünk egy koncertre.
Szervezőként mennyiben más színházba koncertet szervezni, mint mondjuk fesztiválra? Milyen volt az ötlet fogadtatása a zenészek- és a színházi emberek részéről?
Ütköztem akadályokba is, de nagyon sok zöld út is nyílt előttem. Ez egy nagyon izgalmas feladat mindenki számára. Zenész oldalról nagyon lelkes volt a fogadtatás, lévén, hogy különleges az alkalom és mégiscsak egy nagy múlttal rendelkező helyszínről van szó. Egy fesztiválos fellépés sem a zenekarnak, sem a szervezőnek nem akkora kihívás, mert kialakult egy fesztivál- rutin, mindenki tudja a dolgát, ráadásul a zenész közegben szinte mindenki ismer mindenkit. Nyilván itt már nem működik ennyire magától minden, kihívást jelentett például összehozni a színpadi technikát és a zenekarok igényeit. Az én feladatom, hogy hidat képezzek a két kultúra között.
Solti Hanna
