Filo neve már egyre kevesebbek számára ismeretlen, a fiatal előadó óriásit megy, pláne, mióta megjelent PEREM című lemeze. Hamarosan az Akvárium színpadán mutatja be trackjeit, erről beszélgettünk vele.
Hogyan közelíted meg a dalszerzést? Mi az első lépés: egy dallam, egy szövegötlet, vagy inkább egy hangulat?
Először mindig a refrén dallama születik meg, utána erre keresek sorokat és miután megvan a refrén, onnan építkezek tovább.
A PEREM album érzelmi mélysége kiemelkedő. Van olyan zenész vagy album, amely inspirált téged hasonló őszinteségre?
Sokan inspirálnak zenei téren, de kifejezetten őszinteség szempontjából nincs ilyen, azt hiszem ez alapvetés nálam, hogy ilyen szövegeket írok. Talán nem is lenne értelme máshogy csinálni.
Miért volt fontos számodra, hogy hangszeres felvételek is készüljenek, nem csak beat alapok?
Valójában én szeretem a hagyományos hangszereket, de a félreértés elkerülése érdekében el kell mondanom, hogy a lemezen kifejezetten kevés élő hangszeres felvétel hallható. A gitárok mindig fel vannak véve, de például a dobokat máshogy oldom meg, ha akusztikus dob hangzást szeretnék akkor azt drumset VST segítségével oldom meg, ha pedig nem ez a cél akkor hangmintákat használok.
Hogyan alakult a zenei stílusod az évek során, és hogyan érzed, hogy a PEREM album egy új fejezetet nyitott meg a karrieredben?
Pár éve még jóval trapesebb zenéket írtam, de egyre inkább eltolódok az alter/pop/rock felé, és ezt meg is szeretném tartani. Szerintem új fejezetet nem nyitott, csak a folytatása annak amit eddig csináltam, ami szerencsére egyre kiforrottabb azt hiszem.
Mennyire érzed magad popzenésznek? A zenei műfajok határai egyre inkább elmosódnak – szerinted hová illeszkedik a zenéd?
Mostanra már teljesen popzenésznek gondolom magam, de azt szoktam mondani, hogy alter-pop, ebbe azt hiszem sok minden belefér és talán leírja azt amit csinálok. Persze a zenémben inspirálódok alter gitárzenéből, punkból, hiphopból, rádió popból, stb. Ezeknek a műfajoknak a különböző elemei mind megtalálhatóak egyes számokban.
Az élő fellépések mennyire más élményt nyújtanak neked, mint a stúdiómunka? Melyik áll hozzád közelebb?
Tavaly elkezdtem élő zenekarral koncertezni, és ez egy egészen másfajta munka mint amit eddig csináltam. Át kell hangszerelni a dalokat, több lehetőség van a szerkezetekbe belenyúlni, sokat kell próbálni. Nagyon szeretem csinálni, de nagyon nagy feladat is egyben. Kifejezetten törekszünk arra, hogy ne ugyanúgy szóljanak a dalok mint a stúdió felvételen, bár talán nem is lehetne megoldani az ellenkezőjét. Nem tudok választani a kettő közül, mind a stúdiófolyamatot, mind a próbákat, mind a koncerteket nagyon szeretem csinálni.
Ha csak egyetlen dolgot üzenhetnél a zenéddel, mi lenne az?
Nem szeretném megmondani azt, hogy mit jelent a zeném, fontos számomra, hogy mindenki azt képzelhessen bele ami az ő életére legjobban illeszkedik. Pl. ha van egy úgymond szakítós szám, az nem feltétlen egy párkapcsolat végéről kell, hogy szóljon, lehet az bárminek a vége, elengedése, akár személyes kapcsolatnak, akár életszakasznak, bárminek.
Mit tartasz a legnagyobb erősségednek zenészként? Van valami, amin még dolgozni szeretnél?
Talán az énekdallamok és a dobok a két erősségem. Nincs olyan amiben ne szeretnék fejlődni, mindig van hova.
Van olyan dal az albumon, amit különösen szeretnél, hogy a közönség meghalljon, és miért?
Szinte minden dalt egyformán szeretek, azért lett csak 8 számos a lemez, mert nem szerettem volna egy olyan dalt se rárakni amiben nem vagyok 100%-ig biztos. Ha mindenképpen kell egyet választani akkor a 3:30 című dalt mondanám, de inkább nem választok.
Szerinted mi a legfontosabb egy jó dalban – a szöveg, a dallam vagy az előadás?
Elsőként a dallamot hallja meg az ember, szerintem az fogja meg a hallgatót. A szöveg kézzelfogható jelentést ad a dallamnak, az élő előadás pedig egy komplex dolog, ahol a zenéken túl az előadó jelenléte is ujra formálhatja a számokat.
Az Akvában fellép vele WXLFLESS is, az egyik legutóbbi anyagáról ITT ÍRTUNK.