A nyomtatott magazinunkból már jól ismert „Elsők” rovatunkban most a Magyarországon már többször megfordult cseh, I Love You Honey Bunny zenekar „elsőit” hoztuk el nektek. A 2013-ban Prágában formálódott indie-rock banda tagjaival, Sebastian Jacques énekes-billentyűssel, Martin Sold gitárossal és Kristian Kraevski basszusgitárossal visszamentünk egészen zenei gyökereikhez, meséltek nekünk első hangszereikről és budapesti koncertélményeikről is. Érdemes odafigyelni a srácokra, legújabb, Playground Friends című daluk megjelenésével hamarosan új turnét is bejelentenek! Megsúgjuk: hamarabb visszatérnek hozzánk, mint azt gondolnánk!
Mi az első zenei emléketek?
Martin Solc: Az apám óriási rajongója volt az indusztriál bandáknak, szóval egészen fura, Kelet-európai és német szarokon nőttem fel. Talán az első emlékem az, hogy együtt ültünk a nappaliban és hallgattuk az albumait. Egyébként voltak más stílusú lemezeink is, Rolling Stones, Bob Dylan, de főként az indusztrál dalokra emlékszem.
Kristian Kraevski: Az első emlékeim egy cseh country zenészhez, Wabi Daněk-hez fűződnek. A családommal kazettán, a kocsiban hallgattuk a dalait. Az apám bolgár, és Wabi Daněk dalaiból tanult meg csehül. Sok bolgár rock&roll is megszólalt az autóban, akkoriban divat volt az angol nyelvű slágereket bolgárra fordítani, ha jól tudom, ez a magyar kommunizmusban is szokás volt.
Sebastian Jacques: Nekem is a családi utazások ugrottak be először, édesapám vagy cseh gyerekdalokat játszott nekem, illetve a Superpapa-t, ami egy francia gyerekalbum egy apáról, aki mindenhez is ért. Vicces volt, humoros és dallamos, multi instrumentalista zenék. Az utóbbi tele volt fingós viccekkel, azokat csípik a franciák.
Emlékeztek az első lemezre, amit saját pénzből vettetek vagy kifejezetten kértetek a szüleitektől?
Sebastian: Az első zenéknél, amiket saját döntésemből hallgattam, egyetlen szűrőm volt, hogy annyira furcsák legyenek, amennyire csak lehet. Amikor 8 éves lehettem, fogtam az összes zsebpénzemet, és vettem egy Kabát albumot. Egy nagyon-nagyon rossz lemez, de akkoriban szerettem.
Kristian: Arra nem emlékszem, hogy mit vettem elsőként, de arra igen, hogy karácsonyra nagyon szerettem volna egy albumot. Vasárnaponként a Radio Beat-en hallgattam a “Hard and Heavy” című adást a nővéremmel, ő is oda volt a metal zenéért. Akkoriban hallottam először a Halloween egyik dalát, jó kis üvöltözős metal, azt hiszem az volt az első lemez, amit a Spotify zsargon szerint ismétlőben pörgettem. Eléggé más zenéket hallgattam, mint manapság.
Martin: 2002-ben, amikor 7 éves voltam, amikor apa megvette nekem a Linkin Park “Meteora” albumát, amit onnantól kezdve ki se kapcsoltam. Vagy egymilliószor hallottam. Ők voltak az első kedvenc zenekarom, imádtam őket, még úgy is, hogy nem értettem a szövegeket.
Mi volt az első koncertélményetek?
Kristian: Lehet, hogy nem az első volt valaha, de az, ami igazán megmaradt, az az Apocaliptica koncertje volt, tehát egy rakás vonószhangszeres csávó Metallica-dalokat játszott. Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, hogy el akarok menni. Szuper hangos volt, a basszus megrezgette minden belső szervemet, imádtam. Később voltam Metallica koncerten is, de ők nem voltak akkora hatással rám.
Martin: 2007-ben, 12 évesen láttam először a Linkin Parkot Prágában. Még mindig nem értem, hogy apa hogy engedett el barátokkal az O2 Arenaba, szülői felügyelet nélkül.
Sebastian: Én egy fesztivállal indítottam be, a Sonic Fear-re mentem először egyedül. Nagy metalos arc voltam akkoriban, a fesztiválon 5 óriási banda játszott, Alice In Chains, Megadeth, Slayer, Metallica és Antares. Érdekes módon a Metallica-t élveztem a legkevésbé, unalmasak voltak. Emlékszem, elloptam az egyik merch árustól egy System Of A Down felvarrót, valahol még mindig megvan.
Mi volt az első hangszer, amin játszottatok?
Sebastian: Én vagy öt évig hegedültem.
Kristian: Talán a furulya, óvodában kötelező volt. Lehet, hogy előtte már zongorázgattam, de mindkettő nagyon rosszul ment.
Martin: Nekem is a furulya. Kristiannel egy óvodába jártunk, közös tanárunk is volt, de elég hamar áttértem utána a gitárra.
Mi volt az első dal, amit valaha írtatok? Sebastian: Valami olyasmi volt a címe, hogy “A bátyám és én”. Egyébként nincs bátyám. (nevet) Martin: Én a szlovák unokatesómmal írtam az első dalom, “Amikor kicsi voltam, elbírtam az egész világot” címmel. 6 vagy 7 éves voltam, nagyot szólt! Kristian: Az első bandánkat Martinnal alapítottuk Cooked Nuts néven. Inkább feldolgozásokat játszottunk, de biztos vagyok benne, hogy voltak sajátok is. Később, amikor külön zenéltünk, volt egy “Dreamers” című punk-dalom. Valahonnan az internet mélyéről még ma is elő lehet ásni, félek, hogy valaki egyszer rátalál. Sőt, még CD-n is kiadtuk, lehet, hogy van, aki még ma is hallgatja. Sebastian, neked mi volt az első zenekarod? Sebastian: Jézus, ez nem jó! (nevet) Farts volt a banda neve. Cooked Nuts és Farts? Komolyan? Sebastian: 12 éves voltam és nagyon viccesnek találtam. A második bandám már a Happy Funeral volt, az talán jobb név egy kicsit. Velük jazzt játszottam. Kristian: Igazából a Happy Funeral idejében döntöttük el, hogy bevesszük Sebastiant a bandánkba. Martin: Igen, láttunk egy videót Sebastianről és nagyon jó dobosnak tartottuk, viszont úgy tűnt, mintha unatkozna. Aztán rájöttünk, hogy ez azért lehet így, mert nem szereti a saját zenéjüket.
Hol játszottatok először együtt?
Sebastian: Nagyon is, a prágai Futurumban játszottunk. Nemrég, amikor újra ott koncerteztünk, már felidéztük ezt az emléket, már vagy 10 éve nem jártunk ott.
Martin: Egy hete összefutottam egy csávóval és bemutatkoztam neki, mire közölte, hogy a legelső koncertünkön ő volt az előzenekarunk. Egyébként nagyon is emlékszem, egy 200 fős teremben kezdődött az egész, ami elég vad.
Kristian: Nem emlékszem, hogy sokat próbáltunk volna rá, azt hiszem, elég rövid set lehetett. Amikor visszatapsoltak minket, rájöttünk, hogy nincs több dalunk, szóval Sebastian visszament a színpadra és improvizált valamit.
Mi volt az első “ezt most megcsináltam” pillanatotok?
Kristian: Számomra az, amikor a Rock For People fesztiválon játszottunk, Martinnal korábban többször jártunk ott fesztiválozóként. Sosem gondoltuk volna, hogy egyszer mi is fellépünk majd, óriás dolog volt nekünk! Amikor felkértek minket, tényleg volt egy “megcsináltuk”-érzésem. Az idősáv is klassz volt, az egyik sátorban zenéltünk, miután lecsengett a főfellépő, jó sokan voltak.
Martin: Nekem is ez az egyik, de például ott volt az is, amikor Prága főterén léptünk fel a nemzeti ünnepen, több, mint 80.000 ember előtt. Nem emlékszem nagyon a koncertre, felmentem a színpadra és hirtelen már az utolsó 3 dalnál tartottunk, őrület volt. 2017-ben a kanadai turnénk is emlékezetes volt, abban az évben jelent meg az első nagylemezünk is.
Sebastian: Nekem az első, párizsi koncertünk 2023-ban ragadt meg. Jó érzés volt visszamenni a francia gyökereimhez és villogni a nyelvtudásommal. (nevet) Klassz volt egyszer az életben franciának lenni.
Emlékeztek az első magyarországi koncertetekre?
Sebastian: Az az Ivan & The Parazollal volt?
Kristian: Igen, az A38 Hajón voltunk az előzenekaruk. Vicces srácok!
Martin: Többször nyitottunk nekik, az Akváriumban is.
Kristian: Igen, de az első igazán emlékezetes volt, sosem játszottunk még hajón előtte.
Mi volt az első alkalom, amikor egy példaképetekkel találkoztatok?
Sebastian: Számomra az, amikor Koen van de Wardt-tal dolgoztunk a Klangstof-ból. Nagy rajongója vagyok a bandának, és egy ideje terveztük, hogy a második albumunkat velük csináljuk majd. Teljesen random ráírtam az Instagramon, én lepődtem meg a legjobban, hogy válaszolt. Azóta barátok vagyunk, éppen ma reggel is beszéltünk.
Martin: Két évvel ezelőtt találkoztam a Green Day-jel, a Rock For People-ön bébiszitteltem őket. 9-10 éves koromban nagyon szerettem őket. Egyébként hasonlóképpen dolgoztam együtt a Royal Blood-dal is, akik ismerték a zenekarunkat, ami elég menő. Zenekarként egyszer játszottunk az alt-J előtt, ami csodás élmény volt mindannyiunk számára. A koncert után bejöttek a backstage-ünkbe, együtt gin-tonicoztunk, és vagy 2-3 órát beszélgettünk még. Eszméletlen kedvesek voltak.
Kristian: Akkor mondom az ellentétét: amikor basszusgitározni tanultam, volt egy tankönyv, amit sokat bújtam. Aztán találkoztam a szerzőjével, aki egy igazi köcsög volt, nagyot csalódtam.
Melyik dalt hallgassa meg elsőként tőletek a cikk olvasója, aki nem ismeri a munkásságotokat?
Sebastian: Talán a Waiting Game, a legújabb albumunkról.
Kristian: Számomra mindig a legújabb. Folyamatosan fejlődünk, mindig a legújabb a legjobb.
Martin: A Lose Control, a legújabb albumunkról.
