A közelmúltban jelent meg Pogány Induló legújabb, második nagylemeze. A Vagy Mindent Vagy Semmit című album inspirációiról és alkotói folyamatairól kérdeztük a rappert, aki azt is elárulta, mire szeretné bátorítani a zenéjével az embereket.
Mik inspirálták az új lemez dalait, mit szerettél volna szavakba önteni a dalokban?
Első sorban a hatvanas-hetvenes évek klasszikus magyar zeneszerzőinek a hangmintái inspiráltak. Az utóbbi időben kezdtünk el rengeteg hazai klasszikust – például Máté Pétert, Presser Gábort, Hollós Ilonát stb. – hallgatni a manageremmel és barátommal, Zomblaze-zel, és vele jött az ötlet, hogy saját szerzeményeken belül foglalkozzak az ő dalaikban lévő mintákkal. Egyből belevágtunk, és a beat-ekkel való munka során hamar láttuk, hogy annyira jól működik a koncepció, hogy érdemes ráépítenünk egy egész lemezt. A hangminták mellett a dalszövegek is nagy ihletforrást jelentettek. A régi dalok mellett mai szám is inspirált, például ZÓRA Mámor című dala, amiből azonos címen készítettem saját verziót.
Érdekes, hogy fiatal alkotóként nem csupán az oldschool-hoz nyúlsz vissza, hanem olyan klasszikus magyar előadók munkásságához is, akiket a te generációd már aligha hallgat…
Igen, mert rájöttem, hogy baromi menők. Több művészetet hallok a régi zenészek és előadók munkásságában, mint a maiakéban, ezért is akarom felhívni rájuk a generációm figyelmét.
A régi dalszövegekben a fogalmazási módok, a rímek vagy a témák ihlettek meg?
A témák. Például megérintett Zorán Apám Hitte című dala, amit feldolgozva írtam egy számot az apámnak, ahogy anno Dusán is tette. Az volt a célom a régi dalokban megjelenő témákkal, hogy azokat a mai rapben feldolgozva hidat képezzek a múlt és a jelen között.
Milyen életérzés ragadott meg a régi előadók munkásságában? Én a szabadságra való törekvést látom a dalaikban, bármennyire is pedáns öltönyökben adták elő őket…
Szerintem ők is olyan laza formák voltak, mint mi most, csak nekik még titkolniuk kellett ezt. Átérzem, amit képviseltek – talán ezért is szeretem mostanában inkább őket hallgatni, mint a mai előadókat. Sok minden megfog bennük, nem tudnék egyetlen dolgot kiemelni.
Hogyan tudtad az inspiráló régi szövegek témáit mai módon megfogalmazni úgy, hogy a végeredmény ízig-vérig rap szám legyen, viszont ne legyen túltolva benne a káromkodás, amitől akár tarthattak volna a jogtulajdonosok?
Nem volt könnyű, a felhasznált hangminták miatt jogilag sokan beleszóltak a munkafolyamatokba. Én azt gondolom, hogy a rapben nem elengedhetetlen a káromkodás, de valamilyen szinten hozzá tartozik. Nem akartam visszafogni magam pusztán azért, mert magyar hangmintára rappelek. Egy kicsit máshogy fogalmaztam meg a mondanivalóm, itt-ott a régi előadóknál nyersebben, és ezzel együtt is megtartottam a köztük és a generációm közti párhuzamot.
Te személy szerint hogyan tudsz akár káromkodással együtt is intellektuálisan fogalmazni?
Úgy, hogy én nem ok nélkül káromkodok a szövegeimben, hanem csak a nyomatékosítás kedvéért. Szerintem az emberek elengedik a fülük mellett a káromkodást, ha a szövegnek lényegi tartalma, komoly mondanivalója van.
Manapság gyakran felmerül a kérdés, hogy single-t vagy lemezt érdemesebb készíteni. Szerinted?
Én nagyon lemezorientált vagyok. Szeretek koncepcióban gondolkozni, a lemezen való munkát sokkal izgalmasabbnak érzem a single-készítésnél. Nehezen fejezem ki magam egyetlen számban, hiszen gyakran nem fér el egy dalban a mondanivalóm összes részlete. Így inkább több – egyben, összképben megjelenő – dalt írok egy húsz perces track helyett. Arról nem is beszélve, hogy míg egy track eltűnhet a süllyesztőben, addig egy komplett album jó eséllyel megmarad az utókor számára.
Milyen alkotói folyamatok mentén készítesz egységes albumot?
Az egyes dalok nem feltétlenül megtervezett koncepció alapján születnek – előfordul, hogy zenélgetés közben gördülnek ki belőlem. Viszont, ezt egy átszellemült munkafolyamat követi, aminek során átgondoltan felépítem a lemezt. Éjjel-nappal bent vagyok a stúdióban Zomblaze-zel, ő csinálja nekem a beat-eket, én írom a szövegeket, és mindig addig dolgozom az anyagokon, amíg egy kerek egész lemez összeáll.
Hirtelen robbantál be a zenéddel. Ez hogyan hat a munkafolyamataidra?
A siker nem befolyásolja a művészetem. Nem akarok megfelelni az esetlegesen felém támasztott elvárásoknak – azt gondolom, hogy ha tiszta szívből alkotok valami újat, akkor azt stílustól és műfajtól függetlenül szeretni fogják. A lemezeim kiadása után mindig nagyon megijedek, mert mindent kiírok magamból és ezért kiüresedettnek érzem magam és azt hiszem, hogy vége az útnak. Lesújt rám egy művészi válság, de végül mindig jönnek az új ötleteim, amik tovább lendítenek.
Azt gondolom, hogy minden új dal egyre közelebb visz önmagadhoz és ezáltal „medredbe kerülsz”, esszenciálisan önazonos alkotóvá válsz. Így van?
Igen, és ilyenkor ki szokott alakulni az előadók jól behatárolható stílusa is, de én nem szeretnék keretek közé ragadni. Kísérletező típus vagyok, és nyitott vagyok arra, hogy az eddigi dalaimhoz képest is újszerűt alkossak. Nagyon szeretem más műfajokkal ötvözni a rapet, most például az autentikus cigányzene az, ami nagyon betalált, lesznek is ilyen hangzású dalaim. Nem félek attól, hogy az ilyen kísérletező számok nem mennek át a hallgatói rostán, és dalszövegírás közben azon sem gondolkozok, hogy egy adott hangzás mennyire illik a tematikához.
Masszív önkifejezésben vagy. Mire szeretnéd bátorítani a hallgatóidat, milyen hatáskeltésre törekszel?
Közeleg egy új single-öm, amiben lesz egyfajta bátorítói szándék… A szegényebb környezetben élő embereket szeretném arra bátorítani, hogy éljék meg az erejüket. Olyasmire nem igazán szeretnék bátorítani másokat, amiket én csináltam, hiszen volt, amit rosszul tettem – az más kérdés, hogy ezek közt néhány dolog véletlen jól sült el. Például, elmentem az iskolából, mondván, hogy: lesz, ami lesz!
Arra minden esetre ráébresztheted az embereket a saját kibontakozásod közben, hogy ahogy te értéket képviselsz – és ahogy verseket író gyerekből ismert rapper lettél –, úgy bennük is ott rejlik az érték, amit kibontva képesek kamatoztatni…
Rengeteg hozzám hasonló gyerek van, viszont sokan nem tudnak előre lépni. Nekik üzenem, hogy legyenek kitartóak! Legtöbbször erről szólnak a zenéim. Én könnyen beszélek, mert egyrészt kreatív baráti kör vett körbe, másrészt értelmiségi családban nőttem fel, de tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés. Nekik segíteni kell, és én szeretnék segíteni, stabilan itt vagyok. Szerintem mindenki számára kell, hogy legyen egy pont, ahol ki tud törni.
Márciusban az MVM Dome-ban adtál koncertet. Milyen élmény volt?
Hónapokon át tartó felkészülés előzte meg a koncertet, és úgy álltam színpadra, hogy nem volt bennem kétség, minden részletet átláttam. Csak olyankor izgulok a koncertek előtt, ha ez nincs meg, de most mindennel képben voltam, minden klappolt, és ezáltal az elképzeléseinket is felülíró sikere lett a koncertnek. Most pedig jön a folytatás, tele vagyunk nyári koncerttervekkel, és azt már elárulhatom, hogy tervezzük kiadni a Dome koncert audió felvételét.
Írta: Nagy Daniella
Fotó: Kerekes Balázs