Új műsorral, triójával indul útnak a Los Angelesben élő, ám brazil gyökerű blues-rock virtuóz, Artur Menezes. Március 8-án trió formációjával lép Budapesten először színpadra, melyet kamaszkori kedvenc könyve és édesanyja hatása miatt kifejezett lelkesedéssel vár. Arturral a turnét megelőző hétvégén beszélgettünk többek között új gitárjáról, a brazil zenei szcénáról, és arról is, milyen kötöttségekkel és elvekkel érdemes számolnia 2025-ben egy vérbeli blues-zenésznek.
Március 6-án startol az európai turnéd. Izgatott vagy már?
Artur Menezes: Igen, nagyon várom! Már egy ideje bevett szokássá vált, hogy minden évben, legalább egyszer Európában turnézok. Nagyszerű ezen a kontinensen lenni, jó kajákat enni és jó zenét játszani, és gyönyörű helyeket látni. Imádom azokat a turnékat, amikor nincs megállás, minden nap koncertezünk, sokkal feszesebben játszik a zenekar, közelebb kerülünk egymáshoz és sokkal jobban élvezünk mindent. Az európai közönségek pedig mindig a legjobbak!
Los angelesi lakosként elég stresszes időszak áll mögötted. Nincs benned semmiféle aggodalom, ott hagyni az otthonod, mikor még éppen csak, hogy megszűntették a január óta tomboló tüzeket?
Artur: Nagyon kemény időszak volt, de most már kezdünk visszarázódni a hétköznapokba. Fenyegetett részén lakom a városnak, de szerencsére nem annyira, hogy evakuálnom kellett volna. A levegő rettenetes volt, pánikoltunk, nem tudtuk, hogy el kell-e hagynunk a házunkat vagy sem, folyamatosan figyeltük a telefonunkat, hogy érkezik-e riasztás. Nagyon szerencsés vagyok, hogy nem veszítettem el a házamat vagy bármilyen értékemet. Azt hiszem, mire kezdődik a turné, már túljutunk azon a fázison, hogy visszatérjenek a tüzek. Persze, nem tudhatom pontosan, de most úgy tűnik. Készen állok a munkára és arra, hogy beutazzam a világot!
Nemrégiben lett meg az amerikai állampolgárságod, gratulálok! Ugye részben azért költöztél oda Brazíliából, hogy kiteljesedhess zenészként. Beváltotta az USA az elképzeléseidet?
A karrierem során oda-vissza költözködtem Brazília és Amerika között. Sok érv szólt az otthonom mellett, de amikor legutóbb otthon éltem, azt vettem észre, hogy már csak ismétlem magam, nincs további lehetőségem fejlődésre. Ugyanazokon az egyébként remek blues és jazz fesztiválokon léptem fel, ugyanazokon a színpadokon játszottam, kicsit megrekedtem. A közösségi oldalak visszajelzései alapján egyszerűbb volt 2016-ban az USA-ban letelepednem, és erről a bázisról ingázni.
Rajta tartod még a szemed a brazil blues szcénán?
Több szempontból is. Egyrészt maradtak ott zenész barátaim, másrészt pedig időnként fel-feltűnnek a hírfolyamomban. Hallgatni kifejezetten nem hallgatom őket, de ez nem ellenük irányul – egyáltalán nem hallgatok blues-zenét. Szeretek gitározni és imádom a blues-t, de inkább más műfajokat hallgatok.
Miért van ez?
Rájöttem, hogy amikor sok blues-t hallgattam, elkezdtem nagyon hasonló zenéket írni, mint a kedvenc előadóim. Úgy gondoltam, jobb, ha egy ideig nem hallgatok gitárzenét, hátha könnyebben rukkolok elő saját ötletekkel. Ha sok zenei hatás ér, nehéz a semmiből alkotni. Elkezdtem jobban a dalszövegekre fókuszálni, a dalszerzésre, a számok üzenetére.
Sokat változott a mondanivalóm, ahogy egyre idősebb és érettebb lettem, rájöttem, hogy sok szövegemet másoltam, és még csak nem is feltétlenül értettem egyet a tartalmukkal.
Olyan dolgokról akarok dalokat írni, amik érdekelnek, így a 2020-as albumomtól elkezdtem változtatni, és a 2023-as AM/FM EP-men már helyet kaptak a személyesebb dalok is. Nem mondanám, hogy nem hallgatok semmi blues-t, hiszen szinte minden műfaj a blues-ból ered, de mostanában nyitottam az elektronikus, és a popzenék felé is. Ha Brazíliában vagyok, akkor pedig igyekszem minél több helyi zenét hallgatni.
Mennyire kell szabályokat követnie egy blues zenésznek? Ebben a viszonylag kötött műfajban lehet még igazán újat alkotni?
Attól függ, hogy előadóként kinek akarsz megfelelni. Ha bele akarsz passzolni a műfajba, és azt akarod, hogy arról ismerjenek meg, hogy kihez hasonlít a zenéd, akkor persze, vannak szabályok, amiket érdemes követni. Ha olyan vagy, aki nem feltétlenül akar belepasszolni a közegbe, és szeretnél egyedibb és valódi lenni, akkor szabadabb a pálya. Rengeteg műfajt meghallgatok, más közegből és kultúrából származom, igyekszem a saját utamat követni. Blues zenészként lehetsz modern vagy tradicionális, vagy csak simán egy előadó, akire hatást gyakorolt ez a stílus. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Ha a tradicionális vonalon mozogsz, azzal életben tartod a blues-t, tiszteletben tartod az elődjeidet és az örökséget, olyan mint egy múzeum.
A modern blues előadók más stílusokat is bevonnak, ezzel pedig újabb közönségeket invitálnak arra, hogy mélyebbre ássanak a hagyományokban.
A kérdésedre válaszolva, hogy lehet-e még újat alkotni, szerintem ez minden műfajnál nehéz. Minden olyan gyorsan történik, nehéz lekötni az emberek figyelmét, annyi mindent megalkottak már a zenében, nem egyszerű teljesen újat kreálni, ugyanabból a 12 hangból dolgozunk. A lehetőségek száma nőtt, de az eszköztár még mindig ugyanaz.
Lassan 2 éve, hogy megjelent az AM/FM EP. Dolgozol mostanában új zenén?
Nemrégiben vettem fel három dalt, amiket az új album megjelenése előtt fogok kihozni. A streaming világában érdemesebb kislemezeket kihozni, de én ennek ellenére kitartok a lemezformátum mellett.
Tudsz turné közben is dalokon dolgozni?
Felvenni nem feltétlenül. Persze nem kizárt, hogyha Budapesten leszek, betelefonálok egy stúdióba és bevonulunk a zenekarommal, de erre nem mindig van idő. Utazás közben gyakran bütykölöm a mixeket, oda-vissza küldözgetem a producereknek és a hangmérnököknek, a hotelekben gyakran írok dalszöveget, de a soundchekre várakozva is van, hogy megszületik egy új akkordmenet.
A korábbi albumaidon sok az instrumentális dal, és ritkábban fordul elő ének. Az új daloknál ez változni fog?
A hangulat hasonló lesz, mint az előzőekben, továbbra is gitárorientált számokon dolgozom, hiszen ez a fő hangszerem és rajongok érte. A hallgatóim is ehhez vannak hozzászokva, szeretnék hűséges maradni feléjük. A dalszövegek továbbra is blues-osak, de nem feltétlenül blues-dalok. Személyesek és mélyek, erősebb üzenettel. Néha beleállok a társadalmi és politikai témákba és, gyakran énekelek a spiritualitásról, ritkán kerül szóba a bulizás vagy az ivászat. Persze, nincs az ilyen dalokkal sem probléma, de sok blues-dalnak ilyesmi a vibe-ja.
Mesélj egy kicsit a trio formációdról, akikkel Budapestre is érkezel!
Az évek során különböző zenekari formációkban dolgoztam, voltak fúvósaim, billentyűk, több gitárosom, még vokalistáim is. Ilyen sok emberrel turnézni nagyon nehéz, leginkább anyagi okokból, a repjegyek szörnyen drágák, ezért is döntöttem a trió mellett. Rájöttem, hogy trióban egyébként sokkal keményebben dolgozom, hiszen ki kell töltenem a színpadon és a zenében is a teret. Sokkal több a dolgom, és a közönségem, akik egy jókora része gitáros, imádja ezt. Ha legközelebb Amerikában leszünk, lehet, hogy keresek egy szintist, aki akár még énekel is, majd meglátjuk.
Jól láttam, hogy beszereztél egy új gitárt is a turnéra?
A kedvenc saját gitárom egy vintage, 1962-es Gibson ES-335. Elég nagy gitár, lehet, hogy kicsit dilisen néz ki a színpadon, de nagyon szépen visszaadja a basszus rezgéseit. Utazni viszont nagyon bonyolult velük, egyrészt a ritkaságuk, másrészt pedig elég drágák. Pár éve annak, hogy hangszedőket dizájnoltam Stratocasterekhez, ezért az elmúlt években leginkább azokon játszottam a koncerteken, de közben hiányzott a 335. Most a Heritage elküldte nekem a 535 modelljüket, amit az én Gibsonom inspirált.
Hogy építetted fel a dallistát a közelgő turnédra?
Már viszonylag rég nem turnéztam, így próbálom a lehető legtöbb saját dalomat előadni, csak egy Jimi Hendrix és egy B.B. King-szám van a seteisten. Zseniális dal mindkettő és imádom őket játszani, de most igyekszem a saját kompozícióimra hagyatkozni, az utóbbi három albumomról.
Idén majdnem teljesen üti egymást az Experience Hendrix turné és a saját európai meneted. Részt fogsz tudni venni az emlékturnén?
Igen, az utolsó kb 5 eseményre be fogok csatlakozni, csak előtte még lesz egy floridai fesztiválos kitérőm.
Tudtál készülni ezekre a koncertekre?
A Hendrixre? Nem. (nevet) Ez egy kicsit másféle turné, sok vendéggel, nem igazán szoktunk próbálni. Persze, ha megérkezek, a hangbeálláson kitaláljuk együtt a dalokat, de általában rajtam múlik, melyiket játsszuk. Minden este három dalom van, ezt úgy kell elképzelni, hogy John, a zenei rendező odajön hozzám, hogy „hé, tudod a Purple Haze-t?”. Én azt válaszolom, igen, aztán közli velem, hogy nyertem. Óriási Jimi Hendrix-rajongó vagyok, a dalok 90%-át fejből gitározom, a szövegeknek pedig mondjuk 85%-át, így egyszerű.
Itt a lehetőséged, hogy meghívd az olvasókat március 8-ra az Analog Music Hall-ba!
Már nagyon várom, hogy veletek lehessek, ez lesz az első koncertem Magyarországon! Chico Buarque, az egyik leghíresebb brazil író írt egy könyvet Budapest címmel, amit 17-18 évesen olvastam először. Már csak ez az olvasmány alapján is el tudom képzelni, milyen gyönyörű és milyen lehet a hangulata, erre az anyukám is ráerősített, hiszen Budapest a kedvenc európai városa. Kíváncsi vagyok már nagyon rá, várom, hogy megismerjem az embereket, kipróbáljam az ételeket, és egy analóg nevű helyen játszhassak. Már előre tudom, hogy király lesz, viszem a gitáromat és a pedálokat, jó hangos lesz. Várom, hogy csatlakozzatok hozzám és együtt hódoljunk a pszichedelikus blues-rock-funky-nak!
