Földöntúli hangzás 30 éve, és ma – Hooverphonic interjú

A Hooverphonic talán leghíresebb lemeze, a The Magnificent Tree jövőre ünnepli 25. születésnapját, a lemez köré épülő turnéval pedig Budapestre is visszatérnek. Április 6-án a Dürer Kertben csendülnek fel az album olyan legendás slágerei, mint a Mad About You, a Vinegar & Salt vagy éppen az Out of Sight. Interjúnkban a belga elektronikus zenekar énekesnőjével, Geike Arnaert-tel beszélgettünk a formáció már 30 éve töretlen sikerének titkáról.

Idén 30 éve, hogy megalakult a Hooverphonic. Gondoltátok volna akkoriban, hogy még 2025-ben is aktívak és sikeresek lesztek?

Amikor elkezdtük, nem gondolnám, hogy valaha egy ilyen hosszú jövőt jósoltunk volna a Hooverphonic-nak. Az nem volt kérdés, hogy előadóként még mindig aktív leszek manapság, hiszen az egész életemet az éneklésre, a zenélésre és a koncertezésre tettem fel. Arról viszont, hogy a zenekarral olyan szerencsések leszünk, hogy még mindig bejárhatjuk a világot és menő koncerttermekben léphetünk fel, akkoriban csak álmodni mertünk. Ehhez lehet, hogy nem hittünk eléggé magunkban. 

Mi volt 1995-ben a banda üzenete és hogyan változott az évek során? És a hangzásotok?

1997-ben csatlakoztam a zenekarhoz, amikor Liesje kilépett. A banda születésénél és az első, A New Stereophonic Sound Spectacular lemez írásánál még nem voltam ott. Amit el tudok mondani az az, hogy akkoriban eszméletlen érdekesnek találtam a hangzást. Csak pár dalát ismertem a zenekarnak, amikor jelentkeztem a meghallgatásra, akkor ismerkedtem meg a teljes albummal. Semmihez sem hasonlított, amiket korábban hallgattam. Szerettem az alternatív zenét, az énekes-dalszerzőket, de a Hooverphonic mindenen túlmutatott. Számomra sokkal inkább hasonlított egy űrlény zenéjére, mintsem a Massive Attack-hez vagy a Portishead-hez, akikhez akkoriban viszonyították.

Szerintem akkoriban az lehetett a céljuk, hogy a Földön túlmutató hangzást teremtsenek.

Minden át volt gondolva. A filmes atmoszféra átlengte az egész az egész lemezt. Ez a hatás egyébként a teljes repertoárban hallható, valószínűleg a tagok eklektikus ízlése miatt. Eléggé megterhelő lehet a rajongóink számára, de azt hiszem, a legtöbben ezt értékelik bennünk. 

Mi a legemlékezetesebb koncertélményed?

Elképesztő helyeken jártunk. Azt hiszem, az első nagy “megcsináltam”-pillanataimat a New York-i Roseland Ballroom-ban éltem át, egyszer a CMJ fesztiválon, aztán pedig amikor 1997-ben Fiona Apple előtt játszottunk, az eszméletlen volt. Elképesztő történelem van azok a falak között. Emlékszem, az üveg mögött tánccipők voltak kiállítva, teljesen 1920-as évek báli hangulat. Hihetetlen nevek léptek fel ott, el sem hiszem, hogy azóta megszüntették!

Bármi, ami esetleg megbántál a karrieretek során?

Nincsen.

Persze, listát írhatnék a hibákról, amiket vétettem, és mások balul elsült dolgairól is, de boldog vagyok, hogy azzá váltunk, akik.

Sosem bántottam senkit amiatt, mert rossz szervezési ügyekbe kevertek minket, vagy egy-egy termék nem sikerült jól. Éljük az életünket és zenélünk. Mind hálásak vagyunk azért, hogy még mindig élvezünk dolgozni azon, amit igazán szeretünk.

Ahelyett, hogy 30 éves jubileumi turnét tartanátok, inkább a The Magnificent Tree album 25. évét ünneplitek idén. Hogy-hogy így döntöttetek?

Emlékszel 2020-ra? Az volt a tervünk, hogy akkor ünnepljük a The Magnificent Tree 20. születésnapját. Mivel idén két kerek évfordulónk van, gondoltuk, ez tökéletes alkalom arra, hogy a 30. évfordulót összekössük egy extra, vonósnégyessel kiegészülő turnével. Az elmúlt másfél évet ültetett koncerteken játszottuk végig, és jól működik. De persze fogunk másik albumokról és zenélni, ritkán játszott dalokat is beemelünk a megszokott repertoárba. 

Gondoltad volna akkor, hogy a Mad About You egy akkora, időtálló sláger lesz?

Amikor megjelent, főleg alternatív rádiók játszották. Persze, ennek is örültünk, de nem gondoltuk, hogy lesz vele előrehaladás. Aztán valahogy eljutott Olaszországba és Franciaországba, az Autoroute du soleil reklámzenéjeként, és külön utat kezdett bejárni. Az, hogy ilyen sokan még a mai napig hallgatják, egészen elképesztő. Lehetetlen előre látni az ilyesmit, még akkor is, ha valahol tudod, hogy különlegeset alkottál.

Melyik régi dalt várod a legjobban a turnén?

Ó, még engem is meglepett a dallista! Van néhány dal, amire nem is emlékszem, hogy valaha játszottuk volna. A The Magnificent Tree, tehát a címadó dal nagyon szép lesz, Pieter Peirsman és Geert Noppe vokalistákkal kiegészülve. De őszintén, van valami az egész albumban. Lehet, hogy csak a nosztalgia, de izgatottan várok minden dalt. Valószínűleg azért, mert ez volt az első album valaha, aminek a teljes munkafolyamatából kiettem a részem.

Mi a legnagyobb kihívás abban, hogy vonósnégyessel bővült a színpadi csapatotok?

A The Magnificent Tree repertoárja tele van vonósokkal, de nem könnyű a teljes nagyzenekaros hangzást egy kvartettre áthangolni úgy, hogy hűek maradjunk az eredeti dalokhoz, és ugyanúgy vibráljanak. Szerencsére Alex és Cedric boldogan veszik az ilyesfajta akadályokat. Sokat dolgoztunk már ezzel a vonósnégyessel, a Sit Down And Listen turnénkon is velünk tartottak, több, mint egy éven keresztül, volt idejük a dallista egy részét begyakorolni velünk. Cedric Murrath karmesterhez nagyon közel áll a The Magnificent Tree album, és szorosan együtt dolgozik Alexszel, már az előkészületek során is. Megkönnyítik a munkámat, sokkal nagyobb teret és szabadságot kap a hangom, vonósokkal a hátam mögött.

Többször játszottatok már Budapesten. Van kedvenc emléked a városunkról?

Gyönyörű! Ahogy a hidak átszelik a folyót, olyan, mint egy tündérmese. Emlékszem, egyszer sokat kellett lépcsőznünk a hotelünk és az étterem között. Nem volt könnyű Alexszel lépést tartani, valamiért pont magassarkút viseltem. Máshogy készültem, de nem várakoztathattam meg állandóan!

A jubileumi koncertet ide is elhozzátok majd, április 6-án, a Dürer Kert színpadára. Várod már az eddigi legnagyobb budapesti eseményeteket?

Igen! Izgatott vagyok, hogy felfedezzem a Dürer Kertet, és alig várom, hogy találkozhassak veletek!

Az interjú a Rockstar Magazin 2025 februári számában jelent meg.