A legnagyobb sztárok sorakoztak fel a Varázsceruza – Hagyj nyomot a világban Pásztor Annával című fogyatékosügyi, zenei mentorprogramhoz. A tavalyi sikerek után ezúttal kibővült formában, több tehetséggel és még több hírességgel folytatódik a Civilút Alapítvány egyedülálló programja, melynek legfőbb célja, hogy a sérült emberek számára is esélyt teremtsen a zenei fejlődésre és a fogyatékosság témája a mindennapi kultúra részévé válhasson.
Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekes-dalszerzője és Szebényi Dániel énekes-dalszerző a kezdetektől részesei a Varázsceruza Program tehetségkutató és tehetséggondozó programjának, ők az első alkalommal négy fogyatékossággal élő fiatalt segítettek elindulni zenei útjukon. A második évadban olyan szerencsés helyzet alakult ki, hogy a szakma további képviselői csatlakoztak a csapathoz. A Punnany Massif alapító-frontembere, Farkas Roland, azaz Wolfie, a neves producer testvérpár, Usztics Dániel és Usztics „Pepe” Péter és Lugosi Dániel a Wellhello egykori főhangmérnöke is segíti a második évad mentoráltjait.
A program második évadában ismét Pásztor Anna az ügy zászlóvivője, aki mentorként, dalszerzésben, szövegírásban, sőt, még stylisban is segíti a fiatal művészeket.
“Rengeteget zsűriztem tv-ben és tv-n kívül is. A mentorprogram fő célja az, hogy ezeknek a gyerekeknek – én így hívom őket, de igazából már kis felnőttek – ugyanannyi esélyt adjunk, mint bárkinek a Megasztárban, ahova valljuk be, fogyatékkal élők nehezebben jutnak el.
Ennek a zsákutcába jutott világnak óriási szüksége van eddig még ki nem aknázott lélekbányákra, mint amit például egy szegregált környezetben, fogyatékkkal élő művész adhat.
Ezek a gyerekekek számára ez még egy feltáratlan kincs, ami érintetlen, nyers, és az emberekhez szól. Számunkra is fontos, hogy apró üzeneteket kapjunk tőlük a dalaik által. Elképesztő ajándékokat tudnak ők adni a környezetüknek.”
A jelentkezés októberben zárult le, a Random Trip (ft. Bagossy Norbi, Margaret Island, Mező Misi, Pásztor Anna, Szebényi Dani) Csak boldog című számának újragondolásával, zenei feldolgozásával lehetett felvételt nyerni a programban.
“Amikor elkezdtünk foglalkozni ezekkel a nagyon zárkózott, de végtelenül kedves emberekkel, valóban megnyitottuk egymásnak a lelkét és tudatát. Nagyon érdekesek voltak ezek a foglalkozások. Először nagyon féltem attól, hogy akaratlanul is előjön majd belőlem egyfajta sajnálat. Rögtön rájöttem, hogy mennyire utolsó utáni pillanatban jöttek ezek a találkozások az én életembe, általuk. Ők is segítettek nekem egy olyan mély gödörből kimászni csak a jelenlétükkel.”
Idén két új énekest, Szalai Balázst, Budai Emilt és a Hangadók zenekar köszönthetjük a programban és a tavaly sikeresen végzett Kovács testvérpárnak, Cintiának és Dzsenifernek, illetve Pintér Norbertnek is újra lehetőséget adtak a fejlődésre.
Pintér Norbert:
Pintér Norbertnek néhány évvel ezelőtt kellett újraterveznie az egész életét. Egy szemműtét következtében vesztette el a látását. Miért pont ő? Ezt a kérdést tette fel Norbi is, hiszen egész életében a látására támaszkodott. Festett, tetovált, pedagógusként dolgozott és zenélt. Norbit a szemműtét nem várt eredménye teljesen padlóra küldte, de egy ponton úgy döntött, újrakezdi. Nem engedte, hogy a hite elhagyja, folytatta a zenélést, és új kapuk nyíltak meg előtte. Jelenleg informatika tanárként dolgozik és rehabilitációs tanácsadó a Kreatív Formák Alapítványnál, ahol látássérült személyek oktatásával foglalkozik. Norbi megtanult úgy zenélni és stúdiózni, hogy a látására már nem támaszkodhat. Az így szerzett tapasztalatait adja át tanítványainak, ami mellett folyamatosan zenél. Szeret a műfajokkal kísérletezni és igyekszik minél több dalt írni.
Szalai Balázs:
Szalai Balázs nemrég úgy döntött, új fejezetet kezd az életében. Felmondott munkahelyén, felköltözött Budapestre, visszaült az iskolapadba és újra felvette a fonalat a zenélésben. Noha Balázs gyengénlátó, teljesen önálló életet él, egyedül az ismeretlen helyeken és rossz fényviszonyok mellett szorul segítségre. Veleszületett betegségét anyai ágon örökölte, ahogyan más érintett családtagoknak, úgy az ő látása is folyamatosan romlik. Korábban számviteli területen dolgozott, de megunta a számlák kezelését, olyan munkára vágyik, ahol emberek találkozik és egy közösség része lehet. Jelenleg az ELTE Gazdaságtudományi Karán tanul vezetés és szervezés mesterszakon. A zene gyerekkora óta jelen van az életében, 10 éves volt, amikor szülei zeneiskolába íratták. Először gitáron tanult, de hamar rájött, hogy az énekléssel tudja leginkább kifejezni magát. Nem csak énektanárhoz kezdett járni, de verseket és dalszövegeket is rendszeresen ír. Ezeket a szerzeményeket eddig csak a baráti kör hallhatta, Balázs nem érzett magában soha elég önbizalmat ahhoz, hogy szélesebb közönség előtt is megmutassa magát.
Kovács Dzsenifer és Kovács Cintia:
„Isten azoknak adja a terhet, akik a legerősebbek.” – ezt mondja a tiszakanyári testvérpár, Cinti és Dzsenifer, akik a családot hátrahagyva négy évvel ezelőtt költöztek Budapestre, hogy megismerjék az őket körülvevő világot, dolgozzanak, tanuljanak és fejlődjenek. Cintia és Dzsenifer születésük óta vakok. Eddigi életüket a szülői házban, a négy fal között töltötték, ám amióta a fővárosban élnek, nagyot fordult velük a világ. Jelenleg a Vakok Állami Intézetében laknak, call centeresként dolgoznak és iskolába járnak. A zene gyerekkoruk óta a mentsváruk. Dzsenifer 17 éves koráig látott színeket és fényeket, de egy operáció után elvesztette a teljes látását. Mint mondja, egy világ dőlt össze benne, de orvosa tanácsára zongorázni kezdett, ami segített neki feldolgozni a traumáját. A testvérpár szeretne leérettségizni, új munkát találni és a zenében kiteljesedni.
Budai Emil:
A zene 11 éves korában kúszott be az életébe, éppen, amikor elkezdte a látását elveszíteni. Ekkor édesapja megmutatott Emilnek néhány akkordot a zongorán, ami után a fiú autodidakta módon tanult meg játszani a hangszeren. 17 éves korára teljesen megvakult, és ebben az időben a zene jelentette számára az egyetlen kiutat. Kiderült számára, hogy nem csak hallja, de színek formájában látja is a hangokat. A helyi gyülekezetnek állandó zenei fellépője, olykor még Budapestre is feljönnek zenélni, de csak elvétve. Emil főként szülei otthonában tölti az idejét, hiszen megváltozott munkaképességű. A zene már nem csak egy kapaszkodót jelent számára, a jövőjét látja benne. Emil álma, hogy a szenvedélyéből, az éneklésből élhessen meg.
Hangadók:
A Hangadók zenekar tagjai értelmi vagy testi fogyatékkal élő fiatalok, az ajkai Molnár Gábor Műhely
Alapítványban dolgoznak és élik mindennapjaikat, ahol 2006-ban zeneterápia során kezdtek el
zenéléssel foglalkozni. A legtehetségesebb és motiváltabb fiatalokból alakult meg 2008-ban a
zenekar. Eleinte versfeldolgozásokat és populáris dalokat játszottak, majd több száz koncert és
néhány külföldi turné után 2012-től saját dalokat is jegyeznek. Több átalakulás után jelenleg két ép és öt fogyatékossággal élő zenész koncertezik együtt. A mostani vezető Pallagi Attila, akivel a csapat
megfordult már Írországban Szlovéniában és Erdélyben.
A Varázsceruza – Hagyj nyomot a világban Pásztor Annával mentoráltjai a több héten át tartó zenei képzés során gyakorlati órákon és workshopokon sajátították el a dalszövegírás, dalszerzés alapjait. Tanultak zenetörténetet és stílusgyakorlatok segítségével kezdtek a profi zenészekkel közös dalszerzésbe.
“Mentorként idén már sokkal tapasztaltabbak voltunk, másfél-két óra alatt olyan dalokat tudtunk összehozni és improvizálni, amire egyáltalán nem számítottam. Az amerika elnökválasztásról például másfél óra alatt írtunk egy rappet, Szebényi Dani zongora alapjára. Egyébként ők inkább finomlelkű, cizellált soul-és popzenészek, azt szoktam mondani, hogy a Caramel kabátjából bújt ki az énekeseink fele. Mindenki hozta a saját motyóját, nem mi írtunk nekik dalokat. Átvettük, megnéztük az összes dal-és szövegcsírát, nem átjavítottuk, hanem belőlük kicsiszoltuk őket. Kicsit deCaramellzáltuk őket. Mindent át tudtunk adni a szakmáról, a buktatóiról, a humorosabb részeiről és az előnyeiről is. Nekünk is egy új folyamat volt, hogy embereket taníthatunk ilyen szinten, hogy szembe ülünk velük és fogjuk a kezüket.”
A program célja, hogy a fogyatékosügy a zene által a popkultúra részévé váljon, és a jelentkezők lehetőséget kapjanak tehetségük és a képzés során elsajátított tudástár révén arra, hogy elkezdhessék építeni zenei pályájukat.
„Igazán tiszta és őszinte lelkekkel találkoztam az eddigi program során, amely fantasztikus zenei-, lelki utazást adott nekem, olyan élményt, amiben korábban még nem volt részem a pályám során.
Semmiért nem cserélném el ezt a tapasztalást, rengeteget tanultam ezektől az alkotni vágyó fiataloktól.
Elsősorban azt, hogy őket nem kell megmenteni, sajnálni vagy oltalmazni, kapaszkodókat kell nekik adnunk, hogy kibonthassák azt a csodát, ami bennük lakik. Óriási lelkesedéssel és várakozva vágtam bele a második fordulóba, már most nagyon izgatott vagyok a zárókoncert miatt.”
A képzési fázis decemberben lezárult, és már minden résztvevő felvette a profi stúdióban a dalát, most maszterelik őket. Küszöbön áll a klipforgatás, és a tervek szerint márciusban lesz a zárókoncert, ahol mindenki megmutathatja közönség előtt is a tehetségét.
