Nagy megtiszteltetés számomra, hogy beszélhettem Shemekia Copeland-del, hiszen régóta követem a pályafutását. Több, mint 20 éve láttam először Finnországban, mikor “A Turn the Heat Up” című bemutatkozó albumával turnézott. Azzal az albummal kétségtelenül berobbant a blues világába! Azóta bejárta a földkerekséget, kiadott tucatnyi lemezt, számtalan cím, zenei díj és hat Grammy-díj jelölés tartozik a nevéhez. Más szóval a blueslegenda lánya ma már önmagában is legenda, aki viszi tovább a blueszene üzenetét és azt a gyönyörű kultúrát, amit ez a zene képvisel.
Ha visszatekintesz a karrieredre, van-e különbség a mai és a 20 évvel ezelőtti Shemekia Copeland között, másképp állsz-e a zenéhez ennyi év elteltével?
Persze, teljesen más. Úgy értem, hogy még gyerek voltam mikor kezdtem és szeretem ezt élni így, most felnőttként. Teljesen megváltoztam, de tudod, az élet változtat meg téged. Számomra ez összességében tök jó, pozitív.
Dalaid sokszor közvetlen vagy éppen közvetett üzenetet hordoznak, a szövegeidben kortárs szociális témákat is érintesz. Megkérdezhetem, hogyan találod ki a témát, hogyan készül egy dal? Mert szinte olyan, mintha egy aktivista oldalad is lenne…
Olyan csodálatos írókkal dolgozom együtt, mint például John Hahn, akit közel 40 éve ismerek. Természetesen meg kell köszönjem az összes többi fantasztikus írónak, akikkel az évek során alkalmam volt együtt dolgozni, legutóbb Will Kimbrough például. Én magam is elég sok ötlettel állok elő és mivel a többiekkel régóta ismerjük egymást, így az írási folyamat gördülékenyen megy. Mint egy álomcsapat.
Anélkül, hogy belemennénk a politikába, mit képvisel Shemekia Copeland bluesénekesként, emberként, anyaként? Mert jól érzékelhetően valamit próbálsz közvetíteni a zenéddel.
Tudod, én nagyon kedvelem a történelmet! Szeretem, ha az emberek tanulhatnak tőlem valamit! Számos történelmi témát érintettem már a dalaimban, mint például a “Clotilda” (a rabszolgahajó) vagy a Gullah nép története Dél-Karolinában. Szeretek ilyen dolgokról beszélni! És többnyire, amikor üzenni szeretnék, akkor az üzenetem az emberek összehozásáról szól. Ha nem kifejezetten egy történelmi téma, akkor általában az emberek összehozásának, összetartozásának az üzenete. Többek között arra is próbálom emlékeztetni az embereket, hogy mindannyian egyek vagyunk és ugyanazok. Szerintem manapság, különösen Amerikában nagyon keményen dolgoznak a megosztottságon. Azt akarják elhitetni veled, hogy más vagy, mint a melletted lévő valaki. Érted? Mert így tartanak minket szétválasztva egymástól. Nos, én össze akarom hozni az embereket!
Az énekhangod annyira kivételes, hogy egy mérföldről is könnyen felismerhető. Mi, közép-európaiak, más környezetben, más kultúrában nőttünk fel, más nyelven beszélünk. Adj nekünk egy rövid énekleckét, hogyan fejlődik ki ez a hang, honnan származik a technika?
Ezt nagyon nehéz elmondani, mert valamilyen szinten én úgy érzem meg vagyok áldva! Tehát a hang nagy része egyszerűen magától jött. Emlékszem, már négy lemezt adtam ki, miután elhatároztam, hogy énekleckéket veszek. És csupán azért, mert meg kellett tanuljam óvni, megőrizni azt, amim van. Érted, hogy megtanuljam, hogyan „ne bántsam” a hangom. Én a Blues Shouters énekesek egész hosszú sorából származom, és akkoriban hangosan és erőteljesen énekeltek egy dalt. Néha még mindig csinálom, de azért sokat változtattam. Ez is egy módja a megóvásnak ugye, mert nincs annyi üvöltözés. (nevet)
Azt suttogják, hogy új albumot vettél fel. Jól tudom? Beszélhetünk erről egy pillanatra?
Igen! Augusztusban jelenik meg és a „Blame it on Eve” címet viseli. Nagyon izgatott vagyok, mert ez a lemez azért sokban különbözik az ezt megelőző háromtól. Ezen a lemezen nagyon jól szórakozom, a szokásosnál sokkal kevésbé komoly témákat dolgozunk fel. Csak tiszta szórakozás! Szóval nagyon várom!
Martin Scorsese szervezett egy hatalmas, őrületes koncertet New Yorkban még 2003-ban a blues legnagyobb sztárjaival. Lightning in a Bottle néven jelent meg erről a koncertfilm. Ott is láthatunk téged. A duetted Robert Cray-el varázslatos volt. Én személy szerint szívesen látnék még ilyet! Van erre remény? Hogyan emlékszel vissza erre az eseményre?
Ez az est életem egyik fénypontja volt, de tényleg! Csodálatos volt! És tudod ez érdekes, mert Robert és én azóta felléptünk, műsorokat adtunk, volt, hogy én játszottam előtte, de érdekes módon azóta sem énekeltük együtt azt a dalt (Pity the Fool. lgw). De szívesen dolgoznék vele, mert imádom és hatalmas rajongója vagyok!
A Fehér Házban is felléptél. Hogy működik ez? Valaki felhívja a managementet, hogy helló, az elnök úr látni akar?
Tulajdonképpen igen. Felhívnak, aztán mire észhez térsz, már úton vagy a Fehér Házba (nevet). Nagyon klassz volt!
Édesapád, a legendás Johnny Copeland a blues egyik igazi mestere volt. Afrikában, Elefántcsontparton is rögzített egy albumot „Bringing it All Back Home” címmel. Ez az 1980-as években egyáltalán nem volt trend egy amerikai zenésznél. Tudom, hogy fiatal voltál még, de mesélt valaha valamit erről az élményről?
Ó, ez megváltoztatta az életét! Nagyon szerette, és rengeteget beszélt erről. 1984-ben volt ott egy turnén és egy évvel később visszatért, hogy helyi zenészekkel vegyen fel egy teljes albumot. És képzeld, nemrég Marokkóban voltam a Nemzetközi Jazz Napon, és találkoztam Maaleme Abdellah El Gourddal, aki egy legendás Gnawa zenész ott. Abdellah apámmal volt azon a turnén. Arról a bizonyos turnéról, a Spirit of Africa 40 évvel ezelőtti turnéjáról beszélek. Elmentem Abdellah házához és a falon ott lóg az édesapám képe… Örült a találkozásnak és én is annyira örültem, hogy sírtam! Egyszerűen csodálatos élmény volt!
Annyi mindent elértél a karriered során, és még mindig fiatal vagy. Van valami, amit még nem tettél meg, és még mindig szeretnél megvalósítani? Miről álmodik Shemekia Copeland életének ezen a pontján?
Csak várom, ami jön! Jelenleg nagyon boldog vagyok, nagyszerű helyen vagyok, tényleg a legjobb életemet élem. Van egy csodálatos kisfiam, akit Johnnynak hívnak, és egy csodálatos férjem. Szóval most csak menni akarok fellépni és élvezni tovább az életet!
Először jössz Budapestre július 17-én. Igazán izgatottak vagyunk! Mire számíthat a közönség, ki lesz veled a színpadon?
Először is nagyon boldog vagyok, hogy jövünk Magyarországra! Soha nem voltam még ott. Alig várom, hogy Budapesten lehessek! Valószínűleg érinteni fogom a legtöbb albumomat, így válogatjuk ki a dalokat. Az állandó turnézenekarom jön velem, a srácok nélkül nem is megyek sehova! Mindannyian nagyon készülünk a budapesti koncertre!
ÍRTA: Little G. Weevil
FOTÓ: Victoria Smith