Kereken 2000-et írtunk, amikor A-chan, NOCCHi és Kashiyuka csupán12 évesen, szimpla kedvtelésből, a tv-ben látott popsztárok hatására alapította meg a Perfume zenekart. A három hiroshimai kislány néhány évnyi helyi zenélés után hamar a japán Universal kiadónál találta magát, ahonnan meg sem álltak a világhírnévig. 7 nagylemez, Coachella-fellépés, filmzenék, és a legjobb ázsiai popbandának járó elismerés – csak néhány említendő mérföldkő a most 30-as éveiknek közepén járó csajok életéből. A trióval eredetileg a madridi Primaverás koncertje előtt találkoztam volna, ám az időjárás közbeszólt, és a fesztivál teljes első napját eltörölték. A lányok ennek ellenére továbbra is nyitottak voltak az interjúra, így a hotelükben találkoztunk egy igazi, női energiáktól hemzsegő beszélgetés erejéig.
Beleszakad a szívem, hogy a vihar miatt elmaradt a koncertetek. Szerencse, hogy a barcelonai bulit meg tudtátok tartani!
A-chan: Japánban számunkra ismeretlen ez a forma, most először vagyunk olyan fesztiválon, amit ugyanazzal a fellépősorral az ország különböző pontjain rendeznek meg. A barcelonai koncertünk egy próbának szolgált volna arra, hogy felkészüljünk a második hétre, és még maximálisabban teljesíthessünk. Már nagyon vártuk a madridi fellépést, végtelenül sajnáljuk a rajongóinkat, akikkel a körülmények miatt nem találkozhatunk.
Nyugtassatok meg, hogy Barcelona legalább maradandó élmény volt!
NOCCHi: Nagyon élveztük! A 2019-es amerikai turnénk óta ez volt az első nemzetközi fellépésünk, abban az évben a Coachellára is meghívtak minket. Most a szokásosnál is idegesebbek voltunk, de láttuk, hogy már a koncert előtt mennyien odagyűltek a színpadhoz, és ahogy ment a buli, csak egyre többen és többen lettek. Velünk énekeltek és táncoltak a dalainkra, ami a legnagyobb boldogság számunkra.
Kashiyuka: Annyira meleg volt a színpadon, alapból a klíma is forró volt, de ahogy a reflektorok égettek, olyat még sosem tapasztaltam Japánban. Annyira leizzadtam, hogy a frufrum tincsekre állt össze.
Iszonyatosan fiatalon, 12 éves korotokban alapítottátok a zenekart. Zenész családba születtetek mind?
NOCCHi: Az én apám egy nagyon határozott, tipikus japán üzletember. (nevet) De anyukám már születésemtől kezdve popsztárnak nevelt, igazából az ő álmát váltotta valóra velem.
Kashiyuka: Az én szüleim is egy vállaltnál dolgoztak, mindig is imádták a zenét, de sosem akartak karriert csinálni belőle. A bátyám viszont igazi művészlélek, ő vitt bele a jóba!
A-chan: A nagyszüleim és a szüleim is imádtak régebben diszkóba járni, igazi táncos család vagyunk. Ahogy kiskoromban néztem a tv-t, és láttam, ahogy a sztárok táncolnak és énekelnek, egyből mozogni kezdtem én is.
Több mint 20 éve annak, hogy debütáltatok – miben változott a japán popzenei szcéna a kezdetekhez képest?
NOCCHi: Teljesen megváltozott, sokkal nagyobb lett a versenyszellem. Leginkább a táncban kell lépést tartanunk az iparral, hiszen gyakran már táncosokat képeznek át énekesekké, és nem fordítva.
Együtt tanultatok egy színész iskolában. Mi volt a legfontosabb lecke, amit a mai napig követtek a karrieretek során?
A-chan: Én arra emlékszem, hogy rengeteg házi feladatot kaptunk!
NOCCHi: A színészsuliban arra ösztönöztek minket, hogy fejezzük ki a szenvedélyünket. A Perfume esetében viszont még fontosabb volt, hogy minden apró részletre odafigyeljünk, és tökéletes szinkronba hozzuk az éneklést és a táncot egymással.
Mi a titka a hosszan tartó barátságotoknak?
Kashiyuka: Nem kellett hosszas válogatókon keresztülmennünk, barátokként kezdtük a csapatot, csak úgy kedvtelésből.
A-chan: Mindhárman nagyon hasonló emberek vagyunk, és igyekeztünk a stábunk tagjait is a személyiségünkhöz passzolóan választani. Talán a titok az, hogy a srácokban teljesen más az ízlésünk, így rajtuk sosem vesztünk össze.
NOCCHi: Sok japán csapat emiatt oszlik fel! (nevet)
Hogy írnátok le egymás személyiségét? Mik a fő különbségek hármotok között?
A-chan: NOCCHi szuper a kutatómunkákban, ő az hármunk közül, aki a legjobban fel van készülve az utazásokra, de tud nagyon spontán is lenni, például amikor közösen nyaralunk. Ő a legjobb hármunk közül az önálló munkában. Kashiyuka szuperül osztja be az időt és a pénzt. Az ő rövidtávú memóriája a legjobb hármunk közül. Emlékszik mindenki nevére, a dallistákra, a koreográfiákra, de ő az első, aki el is felejti őket.
Kashiyuka: Kicsi a memóriám kapacitása, most mit csináljak? De például a vizsgákra nagyon könnyen felkészültem, csak hamar ki is ment a fejemből minden. A-chan minden helyzetet távolabbról közelít meg, tud külső szemlélőként is tekinteni a csapatra. Amikor tegnap este kiderült, hogy elmarad a koncert, ő kezelte a legfelnőttesebben.
23 év rettenetesen hosszú idő, főleg egy együttesként. Ha visszagondoltok, mit tartotok a legnagyobb mérföldköveteknek, és a legnehezebb időszakotoknak?
Kashiyuka: Az első komolyabb mérföldkő az volt a számunkra, amikor a Polyrythm című dalunk bekerült a Verdák 2 filmzenéi közé, ez volt az első lépésünk a nemzetközi hírnév felé. Először hívtak meg minket Amerikába, vonultunk a vörös szőnyegen, egy igazi álom volt. Akkor jöttünk rá, hogy vannak Japánon kívül is rajongóink, és döntöttük el, hogy kimozdulunk az országunk nyújtotta komfortzónánkból.
NOCCHi: Számomra rengeteg mérföldkő volt, az első Budokanos fellépésünk, vagy a Tokyo Dome, ezek mind olyan koncerthelyszínek voltak, amikről mindig is álmodtunk. Ezek után egy kicsit meg is rekedtem, új célokat kellett keresnem. Talán csak ekkor éreztem magam rosszul, de az például sosem fordult meg a fejemben, hogy elhagyjam a csapatot vagy szóló karrierbe kezdjek.
A-chan: Volt egy Future Experiment nevű projektünk, amikor NOCCHi New Yorkba utazott, én Londonba, Kashiyuka pedig Tokióban maradt. Egy élő online koncertet tartottunk, ahogy a világ különböző pontjain, szinkronizálva együtt léptünk fel, a világon elsőkként használtuk az 5G-t. Ekkor éreztem először azt, hogy a lányok tulajdonképpen már a részeimmé váltak. Nem voltunk még csak egy országban is, de végig úgy éreztem, hogy mellettem voltak a felvétel alatt.
Teljesen rá vagyok függve a dalaitokra, de nincs az a fordító, amivel igazán meg tudnám fejteni, miről is szólnak. Milyen témában írtok legszívesebben szövegeket?
Kashiyuka: Hiroshimából származunk, innen költöztünk Tokióba, hogy valóra váltsuk az álmainkat. Sokat éneklünk a nagyvárosi létről, annak előnyeiről és hátrányairól, ugyanakkor a nálunk fiatalabb srácokról is. Rengeteg dalunk szól a jövőről és arról, hogy a robotok egyszer sokkal emberibben fognak majd viselkedni nálunk is. Van pár, ami történeteket mesél el, és igazi csajos slágerek is.
A legutóbbi lemezetek, a PLASMA tavaly júliusban jelent meg. Ezt tartjátok az eddigi legjobbnak?
NOCCHi: Mindig a legújabb a legjobb!
Kashiyuka: De imádjuk a klasszikusainkat is!
Melyik az a dalotok, ami leginkább leírja a személyiségetek?
A-chan: Számomra a Flash, ami az álmaikért küzdő lányokról szól. A koreográfia egészen aggresszív, leginkább a karatéhoz hasonlít. Magában a számban semmi agresszivitás nincsen benne egyébként, inkább a jövővel és az újdonságokkal való küzdelem a témája.
Az eredeti interjú a Rockstar 2023 júliusi számában jelent meg.
