Dope Calypso
Tears to Freshwater
DraZe Records
Ha azt mondanánk, hogy van egy magyar zenekar, amelyik elment egy olasz kisvárosba a szokásos dalfelvevős session-jére anélkül, hogy megírták volna a lemezt, majd aztán végeláthatatlanul csűrték-csavarták a dalokat, miközben hetekig folyt a diskurzus még arról is, hogy megtalálják a tökéletes vákuumcsöves tv-kikapcsolást imitáló hangot, akkor a rajongók valószínűleg azonnal tudnák, hogy a Dope Calypsóról van szó.
Az őskáoszból végül mégis megszületett a zenekar hatodik nagylemeze, a Tears to Freshwater, éppen időben, hogy a nyári alterfesztiválok aláfestőjeként szolgáljon. A dalokban egymást váltják az utópisztikus szintipop-vonalak, a pattogós gitárfutamok, a ’80-as évek synthwave-hullámára felkapaszkodó dallamok, és az életérzés, hogy éppen egy vagány autóban szeljük át Amerikát a Route 66-en. És mindezek teszik a diszkográfiából tökéletesen kilógó – ezzel együtt pedig azt méltóképpen folytató – albummá a legújabb alkotást, ami a rajongókra ráérezve vinylként is megjelent június 25-én.
