Nem kis vállalás a világ egyik legnagyobb hatású (részben még mindig működő) zenekara képviselőjének lenni. Az idén 20 éves Keep Floyding mégis erre vállalkozott, és milyen jól tette, hisz egy ekkora örökséget gondozni kell. Erre pedig az egyik legjobb alkalom március 29-én lesz az A38-on, ahol a zenekar megidézi a Pink Floyd minden korszakát a legelső nagylemeztől a legutolsóig, természetesen közreműködőkkel és tematikus látványelemekkel.
Hogy jött a Keep Floyding ötlete? Nem volt rizikós egy ilyen fontos és tökéletesen megszólaló banda dalait játszani, mint a Pink Floyd?
Zenekarunk elődje, az Echoes of Pink Floyd három gimnazista merész álmából született, a jelenlegi Keep Floyding pedig ennek a továbbgondolása, minden tekintetben. Kezdettől fogva lenyűgözött minket az anyazenekar teljesítménye, állandó zenei és technikai megújulása. Fő célunk, hogy ezt az állandó megújulást és folyamatos magas minőséget tudjuk a közönségünknek átadni. A kockázat tényleg ott van minden próbán és minden koncerten – mert a Floyd hívei igencsak igénylik, hogy minden megszokott hang a helyén legyen, ami sok gyakorlást és még több kísérletezést igényel.
Hogy lehet egy ekkora életműből kiválogatni a megfelelő dalokat, amik ráadásul nem 3 perces slágerek? Pl. az első albumokról, vagy a Gilmour-érából is előkerülnek majd tételek?
Így van, igyekszünk mi is korszakokra bontani az életművet, főként hangzás szempontjából. 60-as, 70-es, 80-as évek – mindenkinek a fülében cseng a markáns különbség. Más technikai kihívásai vannak ezeknek a korszakoknak, ezért is különleges ez a koncert – és nagy részünkről a vállalás. A szelektálás nem volt nehéz, szeretjük ezeket a korszakokat és az ekkor született különböző stílusú dalokat is. Ami kihívás, hogy egy, a Floyddal még csak ismerkedő és egy veterán rajongó számára is tudjunk érdekeset és színvonalas produkciót mutatni.
Nem egy elegáns kérdés, de: Waters vagy Gilmour?
Amikor pszichedéliát játszunk, akkor Syd Barrett. Amikor a nyolcvanas évekből válogatunk, akkor Gilmour, a kettő közötti időszak Wright, és szinte végig Mason. Amikor falakba ütközünk, akkor pedig mindig Waters.
Hogy tetszett a The Endless River? Arról is játszotok számokat?
A vállalásunk úgy teljes, ha az utolsó sorlemezről is játszunk, még akkor is, ha ezek a darabok bevallottan a The Division Bellről lemaradt anyagok, nem pedig hosszú évek munkájának kiérlelt eredménye, ahogy azt megszokhattuk. Mi mindenért hálásak vagyunk, és még most is kíváncsian kutatjuk az internet rejtett bugyrait, hátha felbukkan egy eddig nem ismert koncertfelvétel. Ezek minden esetben nagy élmények nekünk – hogy játszották ők élőben az aktuális lemezeiket.
Ha egyetlen Pink Floyd-lemezt vihetnétek arra a bizonyos szigetre, melyik lenne az?
Szinte biztosak vagyunk benne, hogy egyik zenekari tag sem sértődne meg a válaszunkon – tekintve szenvedélyes abszurd humor és Monthy Python iránti rajongásukat – valószínűleg azt, amelyikkel a legkönnyebben tudnánk tüzet gyújtani.
Császár Gergő
