Április 11-én ismét a gitáré lesz a főszerep a Barba Negrában, ahol immár harmadik alkalommal rendezik meg a Gitár Ünnepet. A Tornóczky All Access zenekar által életre hívott esemény a blues-rock hagyományait ápolja, miközben a színpadon legendás és tehetséges gitárosok adják egymásnak a hangot. A zenekar tagjaival a jövő heti koncertről, a blues-rock hagyományairól, és a készülő harmadik nagylemezükről is beszélgettünk.
Április 11-én harmadszor tartjátok meg a Gitár ünnepet a Barba Negrában. Hogy indult az ötlet és mi motivált arra, hogy hagyományt teremtsetek belőle?
Feri: Az ötlet tulajdonképpen a Tornóczky All Access zenekar stílusából, azaz a power blues-ból fakad, ami alapvetően gitárcentrikus zene. Mi mindannyian értéket szeretnénk teremteni, energiákat és gondolatokat szeretnénk átadni a közönségnek és nem utolsó sorban lábnyomot szeretnénk hagyni a magyar könnyűzenében.
Idén a harmadik Gitár ünnepet tartjuk, úgyhogy azt gondolom jó úton járunk.
Volt számodra legemlékezetesebb pillanat, legjobb sztori az elmúlt évek Gitár ünnepeiről?
Atus: Mindegyik Gitár Ünnep emlékezetes. Van hogy a koncerten történik egy intim zenei pillanat, van hogy csak összeesünk a röhögéstől a backstageben valami hülyeségen. Az első Gitár Ünnepen Zolika egy szerencsétlen színpadi baleset miatt golyóálló mellényben volt (fűző), remélem nem haragszik meg érte hogy elmeséltem, de jó szóviccek születtek belőle. Az egésznek van egy nagyon jó íve és hangulata. Az össznépi muzsikálás, mikor az összes vendég fent van a színpadon és együtt muzsikálunk, annál nincs jobb! Nagyon várom minden évben ezt a napot. Mindenki kegyetlen muzsikus és nagyon szeretjük egymást!
A veletek fellépő vendégzenészek ha jól tudom, olyan gitárosok, akik szakmailag és emberileg is közel állnak hozzátok. Hogy készültök a közös koncertre?
Feri: Gitáros Barátainkat hívjuk ,meg idén is erre az eseményre, velünk lesz Maróthy Zoli, Lukács Peta, Dandó Zoli, illetve Tornóczky Huba ,aki az unokaöcsém.
Ez a felhozatal megegyezik az első gitár ünnep vendégeivel.
A közös dalok kitalálása után a Kőbányai Zenei Stúdió falai között fogjuk elpróbálni a programot. Miután rutinos muzsikusokról van szó, nem kell túl sokat próbálnunk a koncertre.
Sokat koncerteztek vidéken is. Miben különbözik a vidéki közönség a budapestitől?
Berci: Nagyon fontos számunkra a saját közönségünk megtalálása országszerte. Ezért utazunk lassan 3 éve mindenhova, ahol csak meg tudjuk szólaltatni a hangszereket élőben. Van mondanivalónk. Szeretnénk ezt úgy is átadni az embereknek, hogy személyesen egymás szemébe tudjunk nézni egy kis klubban is akár, és tudjunk kezet fogni, tudjunk a koncertek után beszélgetni, tudjunk személyes élményeket adni az embereknek a zenei élményen kívül. Szeretnénk folytatni azt, amit a nagyok, az idolok elkezdtek. Nyilván nagy élmény Budapesten a Barba Negrában nagyobb közönségnek muzsikálni. De nincs ahhoz fogható, mikor Szegeden a No Milkben, Tatán a Peronban, Nyíregyházán a Club Hollywoodban, Gödöllőn a Trafóban, Békéscsabán a Csípős Blues Klubban, Sopronban a Búgócsigában, Kaposváron a Hangárban, felvidéken Komáromban a RÉV-ben, vagy az ország bármely szegletében megszólalhatnak a saját dalaink. Hatalmas élmény volt az első lemez megjelenése után Békéscsabán pakolás közben találkozni emberekkel, akik a Lámpagyár utca 12. című dalunkat kérték, és emiatt megváltoztattuk a koncert előtt a setlistet. Mert a közönség fontos! Leírhatatlan élmény, mikor vidéken, vagy felvidéken közösen éneklünk a közönséggel a színpadtól 2-3 méterre. Összehasonlíthatatlan a fesztivál hangulattal. Az is jó, az is kell. De ez emberibb, személyesebb, és olyan emlékeket viszünk haza ilyenkor, amiért ezt az egészet érdemes csinálni. Legutóbb Tatán a Peronban kopogtak be hozzánk az öltözőbe, és hoztak Ferinek egy olyan képet kb 25 évvel ezelőttről, amin Póka Egonnal állt színpadon. Nem telefonos fotó volt. Egy kézzel fogható fotóalbum, rendes, nyomtatott fotóval. Szaga volt, emlékeket adott, és emberi volt. Ez a klubélet.
A zenekar küldetése, hogy továbbvigye a blues-rock hagyományait. Hogyan látjátok ennek a műfajnak a jelenlegi helyzetét Magyarországon? Van olyan fiatal generáció, akiben látjátok a folytatást?
Feri: Amikor Bercivel megalapítottuk a zenekart magától értetődő volt, hogy ezt a stílusú zenét választjuk, mégpedig azért mert ezt szeretem, és ezt tudom a legjobban játszani. Emellett az is jó előjel volt, hogy ennek a zenének van itthon közönsége, gondoljunk csak Hobo, Deák Bill Gyula, Charlie, vagy akár a Godfater zenekar koncertjeinek látogatóira.
Időröl időre felbukkanak tehetséges fiatalok is, így azt gondolom , ez a zene mindig fenn fog maradni…
Ricsi: Határozottan igen! Szerencsére itthon, és az egész világon mindig szükség lesz a rock zenére és annak különböző műfajaira. Gyerekkorom óta nagyon szeretem ezt a műfajt, és a környezetemben is nagyon sokan szeretik. Ki vannak éhezve a jó zenére az emberek.
Ti magatok is zenéltetek már számos legendás zenésszel. Melyik volt számotokra a legmeghatározóbb együttműködés?
Feri: Nehéz lenne egyet kiemelnem, hiszen rendkívül boldoggá tett amikor először Billel, vagy Charlie-val állhattam a színpadon , vagy amikor Tibusz cucca ordított a színpad másik felén, de, ha ki kell emelnem egyet, akkor talán a Hobo és Bandája zenekar azon felállása volt a legmeghatározóbb, amiben, Póka Egonnal, Fekete-Kovács Kornéllal és Szakadáti Matyival kísértük Hobot. Nagyon boldog vagyok, mert a Tornóczky All Access ugyanezt a rendkívül magas színvonalat és ugyanezeket a csodálatos pillanatokat hozta vissza az életembe
Berci: Ez eltelt 30 szakmai évben 126 nagylemezen dolgoztam, több, mint 150 előadóval. Nehéz lenne felsorolni úgy a neveket, hogy ne hagyjak ki senkit, vagy ne bántsak meg akaratlanul valakit. Külföldi sztár produkciókkal teljesen más az együttműködés. Mégis az a helyzet, mikor ezzel a formációval először bevonultunk a stúdióba, és felvettük az első studio session-t Tátrai Tibusszal, Deák Bill Gyulával, László Attilával, az megpecsételte szerintem a zenekar életét, energiáit, hangulatát. Ha a saját lemezeimre gondolok, akkor sem feltétlen az jut eszembe, hogy a nagy neveket soroljam, hanem az, hogy az eddig megjelent 6 saját lemezem közül átlagosan 40 zenész zenélt vendégként, barátként a saját szerzeményekben. Minden egyes dal egy barátság megpecsételése számomra. Nem határidőre, nem megrendelésre, nem rádiós szempontokat figyelembe véve, kompromisszumos hangszereléssel, óvatoskodva készültek. Őszintén, és csak azért, mert ehhez volt kedvünk, és meg akartuk pecsételni a barátságunkat. Ez számomra talán fontosabb az alkotásban annál, hogy milyen nevekkel dolgozhattam eddig együtt. Tény, hogy 1400 kereskedelmi forgalomba került hanghordozón játszottam eddig. De ezek csak számok. A buszban meg ezekkel a srácokkal utazunk, és egymásra számítva, összekapaszkodva, összetartva adjuk ki magunkból az érzéseket. Mindenek felett áll számomra az emberi kapcsolat, mint preferált cél.
Atus: Szerencsésnek mondhatom magam. Viszonylag hamar belecsöppentem ebbe a zenei életbe. Számos előadóval állhattam már színpadon. 3 éve viszont jött a Tornóczky All Access, ahol először éreztem azt, hogy itt nem egy frontember mögött kell muzsikálni, hanem zenekar van, együtt muzsikálunk, együtt nevetünk, együtt döntünk és a legjobb barátaimnak mondhatom őket. Mikor az első studio session videóinkat csináltuk és olyan vendégek jöttek, mint Tátrai Tibusz, László Attila ( akivel van szerencsém saját formációjában játszani 6 éve a mai napig ) és jött Deák Bill Gyula, akivel azért volt felemelő érzés játszani, mert el nem tudtam volna képzelni azt, hogy mi valaha egy légtérben, egy felvételen játszunk. 18 éve az első zenekarommal játszottunk Bill nótákat, így ez nagyon megtisztelő és hihetetlen volt.
Ricsi: Nekem az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, amikor évekkel ezelőtt a zenekar indulásának kezdetén a Csend Stúdióban játszhattunk Deák Bill Gyulával. Ő az egyik gyerekkori példaképem. Egy legendával állhattam a stúdióban mikrofon elé. Elképesztő élmény volt számomra!
2023-ban jelent meg az első nagylemezetek, és ha jól tudom már dolgoztok a másodikon. Elárulhatsz már valamit róla?
Ricsi: Az új lemez koncepciója hasonló az előzőhöz. Örömzenélés, rock zene, olyan szövegekkel amelyek szorosan kapcsolódnak a zenekar életéhez és őszintén, hitelesen, mindenféle megfelelési kényszer, kompromisszum nélkül tudjuk játszani a saját dalainkat a színpadon.
Feri: A lemez munkálatai lassan befejeződnek, a dalszerzés folyamatai pontosan ugyanúgy zajlottak, mint az előzőnél, aki szereti a TAA zenekar munkásságát, az nem fog csalódni.
Az új lemezen is folytatjátok az “Elkezdték, folytatjuk” tematikáját, itt is fókuszban marad a blues-rock és a példaképeitek értékeinek továbbvitele; vagy más irányba fog menni a lemez?Feri: Pontosan ugyanolyan lemezt terveztünk, mint az első, és azt hiszem elmondhatom, hogy sikerült is ezt megvalósítani. Azt gondolom, hogy a mentoraink által létrehozott értékek továbbvitele a zenekar egész pályafutásában erősen jelen lesz, hiszen azon zenék nélkül mi sem muzsikálhatnánk úgy, ahogyan azt a legjobban szeretjük…
Egy korábbi cikkünk IDE KATTINTVA olvasható, legutóbbi interjúnk pedig IDE KATTINTVA érhető el.
Fotó: Bikali Sándor
