fotó: Fejér János
A Zsámbékról indult és a NAGY-SZÍN-PAD műsoráig jutott zenekar az egyik legkülönlegesebb kuriózuma a magyar zenei életnek. Sikerült közelebb hozniuk az ethno-beat zenét a fiatalokhoz, méghozzá saját, újragondolt hangzásvilágukkal, amelyet hamarosan a legnagyobb hazai fesztiválokon is megmutathatnak – persze azokon, amelyeket idén megtartanak.
Bíró Eszter
Öt évvel ezelőtt alakultatok meg, ennyi idő pedig elég is volt ahhoz, hogy megvessétek a lábatokat a zenei szféra legjobb zenekarai között. Szerintetek minek volt ez köszönhető?
Talán annyi a titok, hogy sok időt töltünk együtt, és ennek az időnek a nagy részét zenéléssel, és általában jókedvvel. Meg valószínűleg annak is, hogy nyolcan vagyunk, nyolcféle zenei ízléssel, képzettséggel és elképzeléssel, és így a zenénk elég eklektikus és kiszámíthatatlan, sokszor még magunknak is tudunk meglepetéseket okozni.
Idén bekerültetek a NAGY-SZÍN-PAD Tehetségmutató műsorába, amely minden bejutott bandának óriási esélyt jelent. Ti mit vártok ettől a lehetőségtől?
Amikor meghallottuk a hírt, hogy bejutottunk a legjobb négy zenekar közé, táncra perdültünk örömünkben. Mindenképpen szintlépést jelent, azt, hogy sokkal többen fognak meghallgatni minket, mint eddig. Azt várjuk tőle, hogy alaposan összekapjuk magunkat, és adunk pár frenetikus és felejthetetlen koncertet.
Az elmúlt 5 évetek alatt kiderült, hogy a magyar közönség nagyon is vevő a ti újragondolt népdalaitokra. Sőt, mi több, ez lett a védjegyetek is. Ez tudatos döntés volt, vagy egyszerűen jött magától?
Magától jött, és később tudatossá vált. Mindannyian szeretjük a népzenét, így már a legelején is természetes volt, hogy használjuk, de az első 2-3 évben még nem tudtuk, hogy mit is akarunk pontosan. De szépen lassan rájöttünk, hogy mi is és a közönségünk is azokat a dalokat szeretjük a legjobban, amikben erősebb a népzenei hatás.
Igaz, hogy magyar nyelven írjátok a szövegeiteket, de külföldön is szép sikereket értetek el, ami igencsak ritkaságszámba megy. Ekkora ereje lenne a népzenei elemeknek?
Igen. A népzene konkrétan tökéletes, zeneileg és szövegben is. És bivalyerős. Más népek ősi zenéje is ugyanazzal az erővel képes hatni, akkor is, ha nem értjük a szövegét. A népzene az emberiség közös nyelve. És szerencsére a közönség vevő arra is, ahogy ráigazítjuk a 21. századra.
Lehet, hogy klisés kérdés, de honnan merítitek az inspirációt egy-egy dalotok megírásához?
A válasz is klisés lesz: innen is, onnan is. A próbákra mindenki hozza a maga ötleteit, de hogy azok az ötletek egy kocsmázásból, egy gyötrő szerelmi csalódásból vagy épp egy altatódalból születtek, már a próbán sem érdekes. Az a lényeg, hogy hozzá tudunk-e tenni más ötleteket, és össze tudunk-e rakni belőlük egy olyan a dalt, ami mindnyájunknak tetszik.
Mi a cél? Mi az, amit a következő évektől vártok?
Ugyanez, ugyanígy. Csak persze megtartott fesztiválokkal, gigakoncertekkel és nem múló lelkesedéssel.
