„A szabadságvágy, ami bennünk él”

Dátum:

Csak az igazán nagy formátumú emberek képesek mások kiválóságát őszintén elismerni, hiszen ehhez nem csupán éleslátás és intelligencia, hanem a jellem nagysága is elengedhetetlen. Az igazán kiemelkedő alkotók tisztában vannak azzal, hogy a tehetség és a siker valódi értéke abban rejlik, ha megosztják azt másokkal. Minden elért eredmény, minden művészi teljesítmény és kiemelkedő tett tovább gazdagítja a kulturális örökséget. A zene szépsége, akár egy gondosan csiszolt ékkő, az évek során egyre ragyogóbbá válik, és az igazi dicsőség, siker, valamint boldogság akkor válik teljessé, ha másokkal együtt élhetjük meg.

Leslie Mandoki azon művészek közé tartozik, akik őszinte tisztelettel ismerik el pályatársaik nagyságát, és mély hálával gondolnak azokra, akik munkájukkal megalapozták a zenei szabadságot és kreativitást. Ő az a kortárs, nemzetközileg is híres és elismert magyar származású zenészünk, aki mélységes tisztelettel adózik az elődök előtt. Elismeri az alapító generáció bátorságát és úttörő munkásságát, amely megnyitotta az utat a következő generációk számára. Ennek kifejezéseként Mandoki egyetlen estére Budapestre utazott, hogy személyesen tisztelegjen két legendás magyar zenész, Szörényi Levente és Bródy János előtt, akik koncerttel ünnepelték pályafutásuk 60. évfordulóját.

Kik Szörényi Levente és Bródy János a magyar zenei kultúra számára?
A válaszom egyszerű, de egyben mélyen gyökerezik a tiszteletben és a hála érzésében. Levente és Teenager nem csupán a magyar zenei világ meghatározó alakjai, hanem igazi úttörők, akik nélkül ma másként szólna a magyar zene. Ők teremtették meg azt a szabadelvű művészi környezetet, amelyre mi, a következő generációk, bátran és hittel építhettük a saját zenei világunkat. Az ő munkásságuk nem csupán zenei örökség, hanem egy örök érvényű értékrend is, amely példát mutatott nekünk, akik utánuk jöttünk. Számomra a tisztelet nem csupán szavakban nyilvánul meg, hanem tettekben is. Úgy gondolom, hogy egy ilyen jubileumi koncert nem csupán egy ünnep, hanem egy lehetőség arra, hogy kifejezzük hálánkat azoknak, akik előttünk jártak, akik mertek nagyot álmodni, és akik a zene szabadságát olyan magaslatokba emelték, amelyből mi is erőt meríthetünk. Az ő zenéjük a bátorság, az őszinteség és a hit manifesztációja, amely generációkat inspirált, köztük engem is. Szörényi Levente és Bródy János dalai sokkal többet jelentenek egyszerű dallamoknál ..és rock verselésnél, ezek a dalok egy korszak lenyomatai, üzenetek a múltból, amelyek ma is érvényesek és aktuálisak. Nemcsak a saját korosztályuknak, hanem minden olyan embernek szól, aki a zenében és a művészetben keresi az igazságot és a szabadságot.Ezért tartottam fontosnak, hogy egyetlen estére Budapestre repüljek – hogy személyesen fejezhessem ki nagyrabecsülésemet, és tisztelegjek előttük. Mert az igazi művészi nagyság nem csak abban rejlik, hogy mit alkottunk, hanem abban is, hogy képesek vagyunk tiszteletteljesen elismerni és megbecsülni azokat, akik előttünk jártak, és akik utat mutattak számunkra. Ez az este nemcsak egy koncert volt, hanem egy generációkon átívelő tisztelgés a magyar zenei örökség előtt, egy élő bizonyíték arra, hogy a zene valóban képes összekötni a múltat a jövővel.

Mit jelent számodra Szörényi Levente és Bródy János által képviselt zenei forradalom?
Szörényi Levente egyedülállóan individuális és egyben világszínvonalú énekstílusa és zeneszerzői zsenialitása generációk számára vált iránytűvé. Ő nem csupán zenét szerzett, hanem egy egész korszak érzéseit, vágyait és szenvedélyét öntötte dallamokba. Az ő művei olyan mérföldkövek, amelyek nélkül ma másképp csengene a magyar zene. Bródy János pedig a magyar dalszövegírás megkerülhetetlen zseniális költői személyisége, egy valódi életérzések szókimondó művészi megfogalmazója, aki a kommunista diktatúra alatt képes volt az elnyomás alatt is tükröt tartani a társadalom elé, miközben a legmélyebb emberi érzelmeket és a szabadság eszméjét szőtte a dalaiba és szembe tudott szállni a cenzurával is, hisz túl intelligensen fogalmazta meg a gondolatait egy generációnak és úgy a kommunista korlátokat áttudta lépni. Az ő szavaik és dallamaik azok, amelyek átszelték az évtizedeket, és ma is ugyanolyan erővel szólnak ezek a régi klasszikus dalok, mint születésük pillanatában. A ’60-as és ’70-es évek szabadságvágyát, lázadását és emberségét az ő közös dalaik őrizték meg számunkra, és ez az örökség él tovább a következő nemzedékekben is. Levente és Tini nem csupán zenészek, hanem olyan legendás ikonok, akik az igazlátást és az egyéni szabadságot hirdették a művészetükön keresztül a hatvan és hetvenes évek sötét pillanataiban. A dalaik nem csupán nosztalgia, hanem örökérvényű igazságok, amelyek bárhol és bármikor képesek megszólítani az emberek szívét. Ők megteremtették azt a kulturális örökséget, amely nem ismer határokat, és amelyet minden generáció újra és újra felfedezhet és magáénak érezhet. Az ő művészetük bizonyítja, hogy a zene képes hidakat építeni nemcsak emberek és kultúrák, hanem múlt és jelen között is. Ahogy ők tették, nekünk is az a feladatunk, hogy megőrizzük ezt az örökséget, és átadjuk a következő generációknak.

Hogyan emlékszel vissza a ’70-es évek zenei és kulturális kihívásaira, és mit tanulhatnak a mai fiatalok ebből az időszakból?
A ’70-es években, amikor a vasfüggöny árnyékában éltünk, a fiatalok számára minden egyes lépés egy kreatív lázadás volt a korlátokkal szemben. Akkoriban a politikai rendszer elszigetelni próbált minket a világ szabadabb részétől, de mi hittünk abban, hogy a zene és a művészet határtalan. Nem vártunk arra, hogy készen kapott eszközöket nyújtson nekünk bárki saját erőből, bátor szívvel és biztos kézzel törtünk utat a nyugati hatások és új lehetőségek felé. Ez az időszak nem csupán a túlélésről szólt, hanem a küzdelem és az alkotás diadaláról. A zene nem csupán dallamok gyűjteménye volt, hanem egy eszköz, amely képes volt összekötni az embereket és reményt adni egy jobb jövőnek.

A szabadságvágy, amely akkor bennünk élt, Woodstock magyar változata volt

de önálló és egyedi zseniális megfogalmazásban szövegileg és zeneileg. A ’70-es évek kreativitása és találékonysága örök inspirációként szolgálhat a mai fiatal generációnak. Megmutatta, hogy a korlátok és akadályok valójában lehetőségek is lehetnek, ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy saját utunkat járjuk. A zene akkor és most is egy univerzális nyelv, amely túlmutat minden politikai vagy földrajzi határon, a mi dolgunk, hogy hűek maradjunk ehhez az örökséghez, és tovább adjuk a következő nemzedékeknek

Mit gondolsz, hogyan alakult volna Szörényi Levente és Bródy János karrierje, ha Londonban maradnak?
Sokszor eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Levente és Teenager Londonban marad. Egy másik világ, egy másik zenei közeg, más lehetőségek és kihívások vártak volna rájuk, de egy dolog biztos: az ő zsenialitásuk minden körülmények között kiemelkedett volna. Az a képességük, ahogyan a dalaikat és szövegeiket megalkotják, egyedülálló, és ez független a földrajzi helyzettől. Mindig lenyűgözött az, ahogyan az érzelmeket és történeteket szavakká formálja, ebben a magyar nyelv különleges kifejezőereje is kulcsszerepet játszott.London más környezetet, más impulzusokat és teljesen eltérő kihívásokat hozott volna bármelyikük számára, de a tehetségük ott is ugyanúgy ragyogott volna. Hiszen az igazi művészi nagyság nem helyhez kötött, hanem belülről fakad. És ugyanez igaz Levente zseniális alkotótársára is, akinek lenyűgöző zenei világa bármelyik nemzetközi színtéren ámulatba ejtette volna az embereket. Akár Londonból, akár Budapestről alkottak volna, az a zenei és szövegírói forradalom, amit elindítottak, mindenhol nyomot hagyott volna. A történelem azonban úgy hozta, hogy itthon maradtak, ami a bátrabb kaland volt és így születhettek meg azok a dalok, amelyek a magyar közönség szívébe vésődtek. Talán pont az itthon megélt kihívások, az elnyomás és a szabadságvágy kovácsolták össze azt az elementáris erőt, ami a dalaikban visszaköszön.

Mit gondolsz, mitől volt különleges ez a koncert, és milyen hatással lehet a fiatalabb generációkra?
Ez a koncert a visszatekintés és a jelen különleges találkozása volt, amelyet Rosta Mária gondos rendezése tett igazán emlékezetessé. Az est során a bejátszott kisfilmek és narrációk révén a fiatalabb generációk is megtapasztalhatták az alkotók küzdelmét a kommunista diktatúra és a cenzúra ellen. Az a szenvedély és elszántság, amely a korszak legjobb dalait ihlette, ma is lenyűgöző, és erőt adhat az új generációknak. Igen, és itt említhetnénk 30 vagy 40 olyan dalt, amelyek a magyar zenei kultúra kincsei közé tartoznak, például az „A magány szigetén” című számot. Ez a dal angol nyelven valószínűleg első hallásra meghódíthatta volna az egész világot, de a magyar kultúra és identitás mélyéből fakad, és számomra szimbolizálja azt az örökséget, amely nélkül én sem lehettem volna az, aki ma vagyok. Ez az örökség sokkal több, mint zene…egy olyan identitás, amely az évtizedek során túlélte a politikai és társadalmi változásokat, és ma is képes megérinteni az emberek szívét. A koncert rávilágított arra, hogy a múlt értékei nem csupán emlékek, hanem olyan erőforrások, amelyekből új generációk is inspirációt meríthetnek.

Mit jelentenek számodra azok a művészek, akik megalapozták a magyar zenei világot, és hogyan befolyásolták a saját karriered alakulását?
Ők mutatták meg nekünk, hogy a művészet nem csupán szórakoztat, hanem hidakat épít generációk között, és irányt mutat a jövő számára is. Az ő példájuk, a bátorságuk és úttörő szellemiségük inspirált engem arra, hogy nemzetközi karrierem során is mindig hivatkozzak rájuk, és büszkén vállaljam azt az örökséget, amelyet ők hagytak ránk. Ők számomra nem csupán példaképek, hanem az időtálló értékteremtés valódi útmutatói, akik felépítették azt a művészi szabadságot, amelyre mi, a következő generációk, alapozhattunk.

Az ő bátorságuk és döntéseik nélkül a magyar zenei világ ma egészen másképp nézne ki.

Minden művészi sikerem mögött ott van az az inspiráció, amit tőlük kaptam, mert ők megtanították, hogy a zene igazi ereje az érzelmek mélységében és az őszinte történetmesélésben rejlik. A magyar dalszerzők, különösen az anyanyelven megírt szövegek, mindig hatalmas inspirációt jelentettek számomra. Kiemelném Dusán szövegírói zsenialitását, aki képes volt olyan érzékenységgel és precizitással írni, amely világszínvonalon is megállná a helyét, pedig szerb az anyanyelve. Ugyanígy Demjén Ferenc kimagasló alkotásai, amelyek generációkon átívelően érintik meg az emberek szívét, példát mutatnak arra, hogyan lehet hiteles és időtálló műveket létrehozni. Ők tanítottak meg arra, hogy a zene több, mint dallamok összessége – az egyik legerősebb kifejezőeszköz, amely képes embereket összekötni, érzelmeket közvetíteni, és örökérvényű lenyomatot hagyni az emberi lélekben. Ez az a szellemiség, amelyet a saját munkásságomban is igyekszem továbbvinni.

Milyen hatással voltak rád a magyar dalszövegírók, amikor angol nyelven kezdtél dolgozni, és milyen kihívásokkal kellett szembenézned?
Amikor angol nyelven írok dalszövegeket, gyakran elgondolkodom azon, milyen elképesztően nehéz feladat lett volna az alapító generáció számára idegen nyelven is ugyanazt az érzelmi mélységet és hitelességet elérni, amelyet magyarul olyan magától értetődően hoztak létre. Ez számomra óriási kihívás volt már 49 évvel ezelőtt, amikor először komponáltam és írtam szöveget egy amerikai sztár számára.Mindig is mély tisztelettel gondolok olyan legendás magyar dalszövegírókra, mint Bródy János, Demjén Ferenc, Dusán és Horváth Attila, akik képesek voltak magyarul olyan őszinte és érzelmileg gazdag műveket alkotni, amelyek generációkon átívelő hatást gyakorolnak. Az ő dalaik nemcsak történeteket mesélnek el, hanem a magyar kultúra legmélyebb rétegeit hordozzák magukban.Még most is, amikor nemzetközi elismeréseket kapok, mindig hivatkozom rájuk, mert az ő példájuk számomra az időtálló értékteremtés legmagasabb szintjét jelenti. Ők tanítottak meg arra, hogy a zene nem csupán dallam és ritmus, hanem érzelmi kommunikáció, egy olyan univerzális nyelv, amely független a földrajzi határoktól.A legnagyobb kihívás számomra mindig az volt, hogy az angol nyelvű dalszövegekben is ugyanazt az őszinteséget és mélységet közvetítsem, amit a magyar nyelv olyan természetesen lehetővé tesz. Magyarul minden szó mögött évezredes történetek, érzelmek és kulturális kötődések húzódnak meg, míg angolul teljesen más kifejezésmódra, másfajta ritmusra és érzékenységre van szükség. Nekem ez a feladat jutott, mert így hozta a sors. Magyar érzelem világgal angolul írni a dalaimat, és persze alázatos tisztelettel büszkeség tölt el, amikor az American Songwriter is nagyon értékeli és a februári Rock’n’Roll Hall Of Fame elismerő akció meg további igazolása ennek az útnak.

Egy korábbi anyagunk ITT OLVASHATÓ, egy izgalmas másik pedig IDE KATTINVA.

spot_img

Ez is érdekelhet

“Feltáratlan, érintetlen kincsek” – Pásztor Anna interjú a fogyatékosügyi, zenei mentorprogramról

A legnagyobb sztárok sorakoztak fel a Varázsceruza – Hagyj nyomot a világban Pásztor Annával című fogyatékosügyi, zenei mentorprogramhoz....

Először jön Magyarországra a leghíresebb tetováló zenész – Kat Von D Budapesten

Június 11-én az A38 Hajón ad koncertet, az egykori LA Ink sorozatból is ismert tetoválóművész, zenész Kat Von...

Budapestre jön a zavart Disney hercegnő – Allie X koncert az A38 Hajón

Ötödik lemezével először érkezik Magyarországra Allie X. A kanadai énekes-dalszerző különleges hangulatú élő produkcióiról is ismert, így nem...

A Franz Ferdinand a Művészetek Völgyében mutatja be új albumát

Az idén hatodik lemezével jelentkező skót zenekar az első külföldi fellépő 2019 óta az ország legnagyobb összművészeti fesztiválján....