Bár Szécsi Böbe neve már régóta ismert zenei körökben, ezúttal egy teljesen más világba enged betekintést most megjelenő poïsoned paradïse című első szólólemezével. Az anyagon szereplő nyolc dalt (+intro) az énekes-dalszerző saját maga írta és hangszerelte, és a hét főbűn tematikája mentén tárja elénk igencsak sokszínű spektrumát.
BÖBE korábban megjelen három kislemezdalát (heart ïs where the poïson ïs, wïsh ï could be you, forbïdden fruït) összekapcsolta az, hogy mindegyik borítóján valamilyen virág jelent meg, amelyekhez mögöttes jelentés is társult. Most a lemez megjelenésével a helyére kerülnek az utolsó puzzle-darabok is: a dalok mindegyike az egyik főbűnt szimbolizálja. Megjelenik tehát a bujaság, a harag, a kapizsiság, a büszkeség, a mohóság, az irigység és a lustaság is.
Mindezek persze nem szó szerint, hanem átvitt értelemben, mint inspiráció vannak jelen, és a dalok nagyrészében különböző párkapcsolati helyzeteken keresztül vizsgálhatjuk őket. Többek közt megismerkedhetünk a megcsalt fél nézőpontjával, de találkozhatunk az elérhetetlen, plátói szerelem érzésével, a tiltott gyümölccsel, a toxikus párkapcsolaton belüli versengéssel vagy éppen azzal, mi történik, ha elmúlik a lila köd. A sokszor mély és személyes ihletettségű szerelmi dalok mellett azonban olyan globálisabb témák is felmerülnek, mint a social media okozta önképzavar, illetve a mai, felgyorsult világ énközpontúsága. Az egészet pedig a záró, broken wïngs című dal összegzi, amiről BÖBE a következőképp mesél:
“Ez a lemez záró akkordja: azt a pillanatot ábrázolja, amikor a mennyország kapujában állunk, és el kell számolnunk az életünkkel. A dal üzenete, hogy nem vagyunk tökéletesek, hibázunk, és valahol mind bűnösök vagyunk.”
De a nem csak tematikájában, hanem zeneileg is sokszínű poïsoned paradïse minden dalát BÖBE maga írta és hangszerelte, sőt, producerként is maga jegyzi a lemezt, míg a felvételben és mixelésben AnnaElza volt segítségére. Saját bevallása szerint számára az alkotáshoz egyszerűen ez is hozzátartozik, és végtelenül élvezi azt a szabadságot, amit az önállósága nyújt a folyamatban. Úgy érzi, számára ez a természetes módja annak, hogy a “bittersweet-popként” aposztrofált, saját kis zenei világát a legautentikusabb módon tárja a közönség elé.
Fotó: Rédling Hanna
A cikk megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
