Zseton Röfi 2017-ben látta meg a napvilágot Kishartyánban. Szüleinek nem tellett jó óvodára vagy iskolára, így maguk nevelték legjobb belátásuk szerint. Röfinek nem volt erőssége a matek vagy a fizika, de a népdalok iránti szeretete minden képzeletet felülmúlt. Fennmaradt néhány családi videó, ahol a kis süldő az Egy kis malac c. dalt röfögi.
Jó cocához híven hamar elkezdett érdeklődni a kocák iránt. Noha zsírszegénységének és pocsék génjeinek köszönhetően nem volt népszerű a hölgyek körében, a bánatát művészetébe fojtotta.
2020-ban szeretett bele a rap zenébe, amikor meghallotta Roddy Ricch – Please Excuse Me for Being Antisocial lemezét (a lemez tiszteletére készült a Richy Rich c. dal).
Rájött, hogy a versei a bánatról, a kirekesztésről zenei formában juthatnak el a legtöbb emberhez.
Mélyszegénységből jövő sertésként nem volt egyszerű zenei producert találni, de egyértelmű volt: a népszerűséghez a fővároson keresztül vezet az út.
Fellógott az első sertés szállító teherautóra, ami Budapest irányába tartott. Szerencséjére még a vágóhíd előtti benzinkúton el tudott szökni.
Teljesen véletlenül keveredett az Arborétumba, ahol új barátokra tett szert. Micsoda esték voltak. Tömény moslék, kucunikum, kukoricadara csíkok és kapcsolatok tucatjai.
Az egyik ilyen este találkozott DipszLóval, akivel nagyon hamar egymásra hangolódtak zeneileg. Röfi megmutatta az akkor már sztárproducernek számító barátjának a szövegeit, Dipszló pedig egyből vállalta, hogy segít az első dalokban önzetlenül és ingyen.
A lemezről szűkszavúan nyilakozott: “Röf, röfröf röf röfröff” – mondta az előkészületekről. “Röf, röfröf” – tette hozzá.
Így készült hát el a Malacságok, ami hét, hamisítatlan Röfi dalt tartalmaz. A dalokon érződik az a gyermeki keserűség, ami Sárbandagonyászót jellemzte fiatalkorában.
Amit ő elért, üzenet lehet minden süldőnek, hogy nem szabad feladni, mindegy honnan jöttünk. Akik régen nevettek rajtad, ma már csak hurkák!
