Audiopoeta, azaz Belényi Mihály, a magyar zenei underground egyik legizgalmasabb, öntörvényű figurája új EP-vel tér vissza a színpadra (vagy épp a nappalinkba) – Gumiszoba címmel jelent meg legfrissebb, hat dalt tartalmazó lemeze. Az anyag nem klasszikus értelemben vett friss munka: a dalok vázlatai már évekkel ezelőtt megszülettek, de csak most, egy új életszakaszban, apává válása után kapott késztetést arra, hogy befejezze, formába öntse és kiadja őket. Az eredmény egy szabad, őszinte, sokrétegű lemez, amely egyszerre tükre a múltnak és ablak a jelenre.
A Gumiszoba megszületését egy váratlan pillanat indította el: a friss apuka pelenkázás és gyerekdal-dúdolás közben egyszer csak rájött, hogy a fejében keringő dallam egy régi, elfeledett saját száma. Innen indult a fiók mélyén porosodó ötletek feltárása és újraértelmezése – ezekből az anyagokból állt össze a lemez, amely az elengedésről, felszabadulásról, újrakezdésről szól.
„Régen nyomás alatt alkottam. Most, hogy már nem érzem ezt a terhet, újra azt az örömöt érzem a zenélésben, ami miatt anno elkezdtem” – meséli Audiopoeta. Az ismertség hullámzásait megélve korábban a teljesítménykényszer és megfelelésvágy szorításában írt, most viszont már elsősorban önmagáért zenél. Ez a változás mélyen átszövi az új lemezt is: a Gumiszoba olyan, mint egy kreatív „dühöngő”, ahová minden korábban elfojtott, ki nem mondott gondolat bekerülhetett – hangban, szóban, ritmusban.
Az EP hat száma között rádióbarát, mégis elgondolkodtató dalok sorakoznak. A „Dobogó”, a „Hullunk” vagy a „Körbe-körbe” gyorsan a hallgató fülébe másznak, míg az alkotó személyes kedvencei – a címadó Gumiszoba és a Tükröm tükröm – mélyebb, indulatokat és önreflexiót hordozó tételek. A Hullunk című szám külön történetet is hordoz: barátja esküvőjére írta, az ejtőernyő itt a szerelem metaforája, a zuhanás pedig az életé.
A Gumiszoba nem egy trendeket követő, algoritmusokhoz szabott lemez – hanem egy olyan alkotói folyamat lenyomata, ahol végre nem az a kérdés, „mit szól majd a közönség”, hanem az, „mi szól belőlem igazán?”. Audiopoeta ezzel az anyaggal nem csak zenei oldalát mutatja meg, hanem azt is, hogy milyen az, amikor egy művész újra megtalálja önmagát – apaként, férjként, emberként.
